Nagyvilág
6(960x640).png (andersen, )

Ahová férfiak a lábukat se tehetik be

Sarkadi Dorottya
Sarkadi Dorottya

2012. 05. 07. 17:40

Közel 20 órás mulatság, csak nőknek: a Hölgyek ebédje (Damefrokost).

Korábban a témában:

Ugye, mondanom sem kell, hogy itt nem az ételeken van a hangsúly, hanem a közel húsz órás mulatságon…

Miután átvettem a 13 ezer forintos ajándék belépőm, több embertől is azt hallottam milyen szerencsés vagyok, hogy részt vehetek a 2012-es „Damefrokoston = Hölgyek ebédjén”, meg hogy remélik: tisztában vagyok vele, hogy itt sokat kell inni, hogy passzoljak a társaságba.

A hivatalos program délután kettőkor kezdődött, de hogy megfelelő hangulatban legyünk, már fél 11-kor találkoztunk egy kis „bemelegítés” céljából. Itt tízen voltunk, amiből én egy embert ismertem: a családunkból anyukát, Anját.

Bevallom kicsit féltem az egész naptól, mivel nem csak elhívott, megvette a jegyemet, hanem még babysittert is fizetett, ezek mind azt sugallták, hogy fontos neki hogy én is ott legyek. Mindez több ismerősében hatalmas csodálkozást keltett, hogy tényleg engem is akar vinni? Egy kicsit rosszul esett, amikor hallottam, úgy éreztem, mintha ezek az emberek nem tartanának egyenrangúnak, de közben meg kíváncsi is voltam rájuk és arra mi sül ki a közös napból.

A bemutatkozásom elég jól sikerült, az első pár órában már többen is beszélgettek velem, dánul. Állítólag teljesen le vannak döbbenve hogy felnőtt fejjel, mindössze pár hónap tanulás után megértek és beszélek, vagyis képes vagyok kommunikálni velük, a saját nyelvükön. Amiért elképesztő hálásak (főleg az, (!) aki nem tud angolul, mert ilyen is van!) cserébe elnézik, ha egy-egy szót keverek, vagyis a múlt idő helyett a jelen idejű alakot használom. Egyébként ez nekem is hatalmas dolog, hiszen amikor kilenc hónapja idejöttem annyit se tudtam hogyan mondják ők például azt hogy szia.

dóri1 (andersen)

A ruha szempontjából annyi instrukciót kaptam, hogy olyanba menjek, amit nem sajnálok. Na ennél a pontnál már tényleg nem tudtam hova tegyem ezt a „partit”. Aztán rájöttem, hogy tulajdonképpen semmi bonyolult sincs a dologban, a kulcsszó mindössze kényelem: farmer, egy csinos felső, csizma!

dóri2 (andersen)

És tényleg nem volt senki báli ruhában, magas sarkú cipőben. Mondjuk ez utóbbi nem kis probléma lett volna a párás fű miatt.

A helyszín egy vándor vidámpark mellett lévő „cirkuszi” sátorban volt. Miután felcsatolták a karszalagjainkat, a következő feladat a hely megkeresése lett. Tizenegy sorban felállított asztaloknál 315 nő ült. Cca. 25 – 30 fős vendéglátós személyzet állt a rendelkezésünkre. Elnézve a pincérfiúkat az lett a véleményem, hogy nem is a pénz, hanem a rendezvény miatt jelentkeztek az alkalmi munkára. Ennyi nő egy helyre gyűjtve… Szerintem kettő perc sem telt el attól kezdve, hogy elfoglaltuk a helyünket, már kínálták is a sört és a vodkával kevert ice teát.

dóri3 (andersen)

A zenekar már az első koccintáskor rázendített. Innentől kezdve a közös éneklés csak az ebédkor hagyott alább. Rengeteg – számomra ismeretlen – dán szám volt, de amit ismerek, azt már én is hatalmas elánnal daloltam. Majd felsorakoztunk a svédasztaloknál, ahol még soha nem látott saláták gyülekeztek, de szerencsére a malacsült, a pármai sonka, a bagett és a héjában főtt krumpli a dánoknál is ugyanolyan.

A két kínált ital közül, elsőre a vodkás ice teát választottam, körülbelül három korty után áttértem a sörre. (eszméletlen édes volt!) Az itteni söröket szeretem mivel nem keserű az utóízük, noha azelőtt semmilyen sörös múltam nem volt. (Pilsner)

A gyorsításhoz itt is alkalmazzák a feleseket, hát nem emlékszem hasonló borzalmas ízre, mint az itteni „uniqum”. Nevezzük így. Az itteni összetevők: édesgyökér kivonat némi mentollal megspékelve. Borzalmas!!! Persze hogy ez az, amit úgy isznak itt, mint más országban a vizet, közben meg alkoholos filccel húzzák a strigulákat a karjukon, ki mennyit tud felmutatni. Egy idősebb, de nagyon jó kondícióban lévő hölgynek húszat számoltam meg a karján az asztalunknál, és (!) nem fetrengett a földön! Nálam is próbálkoztak, kevés sikerrel. Első kóstolás után azon hezitáltam, hogy ha lenyelem, tuti visszajön minden mással együtt, ha kiköpöm, akkor örökre beírom magam a történelmükbe, mint aki nem szereti a ORIGINAL BLA termékét… ezt túléltem, majd hagytam hogy újra teletöltsék a poharamat, ami állt magában, így nem tudták újra rám tukmálni. (Egyébként én is hoztam szilvapálinkát télen, az meg nekik volt furcsa)

Mindezek után érkezett a Chippendale fiú, akinek egy nagy körben ment az ujjongás. Amin például meglepődtem, a bevállalóságukról híres dánok, egy-egy „áldozat” kiválasztásánál, akkorát ugrottak hátra, hogy szegény srácnak szinte be kellett rángatni valakit, aki hajlandó leülni a „fő” székre. Hol voltam én? Hát persze hogy hátul! Nekem túl Michelin emberke volt…

A zenekar esélyt adott amatőröknek is a színpadon. Valamiért egyből a tehetségkutató műsorok legelső adásaira asszociáltam, amikor a „zuhany” énekes is ki mer állni a tudásával. De a mi asztaltársaságunktól volt egy bátor vállalkozó és ráadásul még jó is volt, így nem egy, hanem három számot énekelt.

Ahogy telt az idő, egyre jobban látszott az alkohol hatása mindannyiunkon, talán életemben nem láttam még ennyi nőt egyszerre legalább „becsípett” állapotban. De ami mindezt felülmúlta: sok nő egymást szájon csókolta. Már kezdtem aggódni, hogy talán valaki engem is megtalál… Aztán csak nem bírtam magammal, megkérdeztem az egyik asztaltársamat, hogy ez valami új divat? Kiderült, nem mindenkivel csinálják, de akit például gyerekkoruk óta ismernek, azzal mindez teljesen természetes. Azt hiszem valahol itt könnyebbültem meg!

Este fél hétig tartott a rendezvény zártkörűsége, ez a jegyben foglalt korlátlan italfogyasztás végét, és a kinn várakozó férfiközönség beszabadulását jelentette.

A továbbiakban tánc volt kifulladásig, ahol felfedeztem egy fiút jelmezbe öltözve, szex bomba nyakkendővel a nyakában, mikrofonnal a kezében, tolószékben. Itt tényleg teljesen elfogadott, hogy ők is a társadalom része, és mint olyan együtt szórakozik a többiekkel.

Azt hiszem éjjel fél egy körül éreztem azt, hogy számomra a buli itt ért véget. Az újonnan szerzett ismerősöktől elköszönve, azt hittem leesik az állam: aki a legjobban le volt döbbenve, hogy engem is elhoznak ide… Ő mondta nekem, ha legközelebb lesz megint közös programjuk, reméli én is ott leszek!

Még több kép a Damefrokostról Andersen Facebook oldalán!

vissza a címlapra

Ajánlott videó mutasd mind

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.