A központi választási bizottság tájékoztatása szerint a voksok 71,2 százalékának összesítése után Putyin 64,86 százalékkal vezeti a listát.
A második helyen álló Gennagyij Zjuganov, a kommunista párt elnökjelöltje a szavazatok 17,04 százalékát szerezte meg. Mihail Prohorov egyéni jelölt, milliárdos üzletember a harmadik helyen áll 8,86 százalékos eredménnyel. Őt követi az ultranacionalista Vlagyimir Zsirinovszkij a voksok 6,44 százalékával, míg Szergej Mironov, a Kreml-barát Igazságos Oroszország párt elnöke 3,72 százalékot szerzett.
Az előzetes adatok szerint a szavazásra jogosult polgárok 64 százaléka járult az urnák elé. Négy évvel ezelőtt, a 2008-as elnökválasztáson 69,8 százalékos volt a választási részvétel, míg a tavaly decemberi parlamenti választáson a szavazásra jogosultak kicsit több mint 60 százaléka élt választójogával.
Zsirinovszkij, Mironov és Prohorov már gratulált Putyinnak a győzelemhez. A telefonon folytatott beszélgetések során Putyin kijelentette, hogy “folytatódik a párbeszéd az ellenzékkel” – mondta el Dmitrij Peszkov, Putyin szóvivője. Zjuganov nem telefonált Putyinnak, s Peszkov nem kommentálta a kommunista politikus azon kijelentését, hogy nem ismeri el a választás eredményét.
Putyin győzelmét nagyjából százezer ember ünnepelte a moszkvai Manyezs téren, ahol Putyin és Dmitrij Medvegyev orosz elnök is megjelent. Az államfő kísérte fel az emelvényre Vlagyimir Putyint, aki kijelentette: “bebizonyítottuk, hogy senki nem erőltethet ránk semmit”. “Nem sikerül elérni céljukat azoknak, akik az orosz államiságot es a hatalmat akarjak tönkretenni, győzni fogunk” – hangsúlyozta Putyin.
A vasárnapi elnökválasztást sem a parlamenti, sem a hivatalosan be nem jegyzett ellenzék nem ismerte el. Szergej Mitrohin, az ellenzéki Jabloko elnöke szerint a törvénysértések tömege miatt aligha lehetne törvényesnek elismerni a szavazást. Eduard Limonov, a Másik Oroszország mozgalom vezetője kezdettől fogva törvénytelennek tartotta az elnökválasztást. Gennagyij Zjuganov, a parlamenti ellenzékben levő kommunista párt vezetője és elnökjelöltje az urnák lezárását követő tájékoztatóján tisztességtelennek, igazságtalannak és méltatlannak nevezte a szavazást. Mihail Prohorov milliárdos üzletember közölte: akkor kész elismeri a választás eredményét és gratulálni a győztesnek, ha a felderített visszaélések nem érik el a kritikus tömeget.
Az ellenzék csak hétfőre kapott engedélyt Moszkvában a központi Puskin térre, hogy ott tartsa a tisztességes választások jegyében tervezett rendezvényét, de a hatóságok már vasárnap reggel óta megerősítették a készültséget a fővárosban. Szombaton külön felhívta a figyelmet a moszkvai belügyi parancsnok, hogy minden engedély nélküli akciót felszámolnak. A főváros polgármester, Szergej Szobjanyin a napokban kijelentette: nem engedik meg, hogy Moszkvában megismétlődjön a kijevi narancsos forradalom.
Régi-új vezér
Putyin 1952. október 7-én született Leningrádban, 1975-ben szerzett jogi diplomát a Néva parti város egyetemén. Az állambiztonsági szolgálathoz, a KGB-hez került, előbb a titkárságon, majd az elhárító részlegnél, később a külföldi hírszerzésnél teljesített szolgálatot. 1985-től az NDK-ban Drezdában dolgozott, s 1990-ben alezredesi rangban tért haza.
A leningrádi egyetem rektorának nemzetközi tanácsadója lett, majd 1991-ben korábbi jogprofesszora, a városi tanács elnöke, a liberális Anatolij Szobcsak mellett kapott tanácsadói állást. 1991 júniusától a Szentpétervárrá visszakeresztelt város polgármesteri hivatalában a nemzetközi osztály vezetője, 1994-től a városi önkormányzat elnökhelyettese volt. 1991-ig megmaradt a KGB alkalmazásában. A “céggel” az 1991. augusztusi moszkvai puccskísérlet miatt szakított, mivel – ahogy megírta – ha nem teljesíti a puccsistákhoz csatlakozott főnökei parancsait, akkor az esküjével, ha teljesíti, akkor a lelkiismeretével kerül szembe.
Amikor 1996-ban Szobcsak vereséget szenvedett a helyhatósági választásokon, Putyin egy másik liberális politikus, Anatolij Csubajsz miniszterelnök-helyettes hívására Moszkvába ment. Borisz Jelcin államfő környezetében karrierje rakétasebességgel ívelt felfelé. A fiatal reformerekből álló “szentpétervári lobbi” tagjaként részt vett az elnöki teendők koordinálásában. Jelcin 1998 júliusában kinevezte a KGB-utód Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSZB) igazgatójává, októbertől állandó tagja volt az Oroszországi Föderáció Biztonsági Tanácsának, 1999 márciusában pedig ő lett a Biztonsági Tanács titkára.
Szergej Sztyepasin kormányfő menesztése után, 1999. augusztus 16-án az Állami Duma – az államfő ajánlására – Putyint választotta meg miniszterelnöknek. Jelcin már ekkor örököseként emlegette pártfogoltját, s ígéretét beváltotta: amikor 1999. december 31-én lemondott államfői tisztségéről, Putyint bízta meg ügyvezetőként az elnöki teendők ellátásával. A 2000. március 26-i elnökválasztáson Putyin biztos befutó volt, abszolút többséggel, a szavazatok 52,94 százalékával lett államfő, több mint 23 százalékot “vert” a második helyezett – s a mostani elnökválasztáson is induló – kommunista Zjuganovra. Négy év múlva, 2004. március 14-én Putyin még rá is erősített korábbi sikerére: magabiztosan, nagy fölénnyel, a voksok 71,31 százalékával lett újból Oroszország államfője.
A korábban “szürke eminenciásként” elkönyvelt politikus – hívei szerint – szerénységével, emberközelségével, megbízhatóságával nyerte el az oroszországi polgárok nagy többségének bizalmát, annak ellenére, hogy sokan vitatták az első miniszterelnöksége, majd államfősége idején kibontakozott második csecsenföldi hadjárat jogosságát. 1999 decemberében az Eho Moszkvi rádió közvélemény-kutatása alapján ő lett Oroszországban az Év embere, s a későbbi felmérések szerint is ő számított hazája legnépszerűbb politikusának. Mint az ilyen emberekből általában, Putyinból is árucikk lett: páratlan népszerűségnek örvendtek azok a plüssnyulak, amelyek őt dicsőítő dalt énekeltek, a cukrászok csokoládéba öntötték figuráját, a szőnyegesek szőnyegeikbe szőtték portréját, míg mások a bőrükbe tetováltatták azt, egy uráli gyár sorozatban termelte a Putyin-mellszobrokat, s Putyin-arcmással ékesített társasjáték is forgalomba került.
Államfőként Putyin azon volt, hogy véget vessen a posztszovjet Oroszországban eluralkodott káosznak, elnöksége idején hosszú felvirágzást élt meg az ország a kőolajár emelkedésének köszönhetően is. Támogatói szerint rendet teremtett és sok ember életkörülményein javított, bírálói a demokrácia visszafejlesztésével és a posztszovjet korszakban tapasztalt szabadság korlátozásával vádolták, valamint azzal, hogy nem tett eleget a korrupció felszámolására.
2008-ban az alkotmány értelmében Putyin már nem pályázhatott sorban harmadik alkalommal is az elnöki tisztségre, ezért korábbi szentpétervári munkatársát, Dmitrij Medvegyevet jelölte maga helyett. Medvegyev beiktatásának másnapján, 2008. május 8-án ő lett a kormányfő, majd átvette a Kreml politikai bázisát képező Egységes Oroszország párt vezetését is. Hivatalosan ugyan a második embernek számított, valójában az elmúlt négy évben is ő mozgatta a szálakat az orosz politika boszorkánykonyhájában. Népszerűségét máig megőrizte, bár annak mértéke kétségtelenül csökkent. Közrejátszik ebben, hogy az ő számlájára írják sokan a demokrácia korlátozását Oroszországban (a putyini “irányított demokráciát”), s nem utolsósorban a tavaly decemberi parlamenti választások során tapasztalt visszaéléseket. Mindenesetre ha az immár hat évre kibővített elnöki periódus után 2018-ban újraválasztják, akár egészen 2024-ig ő lehet az államfő, pedig már most is ezrek tüntetnek a nagyvárosokban a Putyin nélküli Oroszországért.
Vlagyimir Putyin nős, két lánya van. Felesége, Ljudmila a leningrádi egyetem bölcsészettudományi karán végzett, stewardessként, később tanárként dolgozott. Putyin tud németül és angolul, kedvenc sportja a szambo, amely a cselgáncs és a birkózás sajátos keveréke. (1974-ben Leningrád dzsúdó bajnoka lett). 1996 óta a közgazdasági tudományok kandidátusa.
