Már ideérkezésem előtt tudtam, ahhoz hogy A-ból eljussak B pontba, autót fogok kapni.Ez annyiban módosult, hogy nincs fixen saját autóm, ami az „enyém” lenne. Viszont több gépjármű is rendelkezésemre áll, attól függően, hogy épp melyik szabad, azt köthetem el.
Magyar jogsiból dán
Otthon hezitáltam mit csináljak hamarosan érvényét vesztő jogosítványommal. A tíz évre kapott orvosi vizsgálatot időszerűvé vált megújítani. Érdeklődésemre az okmányiroda közölte, hogy három hét legalább, mire az új kártyát legyártják. Persze nem postázzák sehová, hanem személyesen kellene átvennem. Nekem akkor már nem volt ennyi időm. Nem is hittem volna, hogy épp ezzel alakulnak számomra kedvezően a dolgok. Dániában intéztem magamnak a jogsihosszabítást! Mivel EU formátumú volt a kártyám – köszönhetően annak, hogy 2008-ban megcsináltam motorra is a vezetői engedélyt – az itteni hatóságok, a régi jogosítvány leadásával, plusz kettőszázhatvan dán korona befizetésével kiállítottak nekem egy dán jogosítványt, dánul: kørekortot. Körülbelül két hét volt az elkészülési ideje, amikor a postaládából (!) a kezembe került. Amikor megpillantottam a lejárati idejét, azt hittem hogy nem jól látok. Nem tíz évre, hanem 43 évre hosszabbították meg!
Ez azt jelenti, hogy hetven éves koromig, nem szükséges a lejárati időt figyelnem! Csoda, ha mindezek után az tört fel belőlem, hogy: „Thanks Denmark!”
Automata kontra kézi sebességváltó
Miután rendeztük a papírjaimat, elkezdtem ismerkedni az automata autó adta vezetési élménnyel. Nem is rossz! Körülbelül második – harmadik vezetésre, megjegyeztem, hogy a bal lábamat, úgy ahogy van, elfelejtem. Ez egy alap momentum, ha nem akarok beletaposni a fékbe, és satu fékkel megállni, miközben két – három autó belém jön. A kézi váltós autókkal nincs problémám, mivel otthon ilyet vezettem közel kilenc évig. A fogadó családomnak mindkét „fajtából” van, szerencsére nem áll fenn a veszélye hogy elfelejteném, melyiket hogyan kell vezetni.
Nem a gyorshajtók országa
A vezetéssel kapcsolatban a család arra is felhívta a figyelmem, hogy több mindenért is büntetnek, méghozzá nem is kevés koronára. Például a mobiltelefon használatért, vagy ha nem használom a biztonsági övet. Szinte mindennek a „tarifája” körülbelül ötszáz koronától, vagyis cca. húsz ezer forinttól kezdődik. Ha viszont gyorsan hajtanék, a rendőr nem állít meg, hanem a célállomásig követ. Majd ahol megállok, ott kipattan az autóból és megkérdezi, hogy van-e ötletem arra mit csináltam. Ha a 60-as táblánál mondjuk, 100-al mennék, kétszer fordulhat elő, majd életem végéig búcsút mondhatok a vezetői engedélyemnek! Ez egyébként mindig nálam kell legyen, viszont különbség az otthoni „rendszerhez képest”, hogy: itt nincs szükség a forgalmi engedélyre és a kötelező biztosítási papírokra, forgalmi ellenőrzésnél.
Mindehhez képest, vagy épp ezért, a vezetési kultúra abszolút visszafogott. Sokan szinte nem is előznek. Valószínűleg ennek köszönhető az is, hogy elég kevés a baleset az utakon.
Parkolás
Mint minden autósnak, nekem is a parkolás jelentette a második problémás kérdést. Dániában mindenki két órát ingyen parkolhat, a zsúfolt városrészeken mindez harminc perc. Az időtartamot úgy mérik, hogy minden autónak a szélvédőjén van egy műanyag óra elhelyezve, amin be kell állítani mikor érkeztünk. Mivel számitok látogatókra megkérdeztem hol lehet ilyet szerezni: minden benzinkútnál. Ha elfelejtjük használni, a serényen dolgozó parkoló őrök hamar ott teremnek, és már fel is díszítették autónkat egy ötszázhúsz koronás büntető cédulával.
Saját rendszámos autó
Ha magyarországi autónkat idehozzuk, és több mint tizennégy napos tartózkodásban gondolkozunk, nem lehet használni. A rendőrség többször is razziázik, például bevásárlóközpontok parkolóiban, hiszen odáig el kellett valahogyan jutnia az autónak. Magától ugye elég nehézkes. Elég komolyan veszik ezt a kérdést, sőt el is kobozhatják az autót! Ha mégis szeretnénk használni saját autónkat, az autó piaci értékének körülbelül a száznyolcvan (!) százalékát kell befizetni, ahhoz hogy dán rendszámhoz jussunk.
A kormány ezzel akarja visszafogni a személygépjárművek számát. Persze mindemellett az sem mellékes, hogy elveszik a lakosság kedvét a német autó vásárlásától is, mivel ott jóval olcsóbb, mint Dániában.
A következő bejegyzést a királyi családról fogom írni, majd következik az advent dán és német oldalról is bemutatva. Persze minderről a legtöbb kép Andersen Facebook oldalára fog felkerülni.
