A néma holttestek mellett egyszer csak felsírt egy kisbaba – meséli a Japán Önkéntes Segítők egyik katonája, aki három nappal a március 11-edikei katasztrófa után a földrengés epicentrumától, Sendai-tól észak-keletre fekvő Ishinomaki városában kutatott túlélők és azonosításra váró halottak után.
A törmelék zúgásához és a sártenger hömpölygő morajlásához szokva a csapat tagjai először azt hitték, csak tévedtek, amikor egy kisbaba sírását hallották. A hang irányába mentek, óvatosan eltávolították az üveg-és fadarabokkal kevert köveket és megpillantottak egy négy hónapos kislányt rózsaszín rugdalózóban.
A cunami szó szerint elsodorta a szülők kezéből a kisbabát, akik túlélve a katasztrófát, visszatértek házuk romjai közé és rettegtek, hogy gyermekük a gyilkos ár áldozatává vált. Reményre nem sok okuk volt, a mentőalakulatok aznap mintegy kétezer, a víz által szárazföldre vetett holttestet találtak Miyagi prefektúra partjainál, ők a szökőár érkezésekor valószínűleg vagy rögtön megfulladtak, vagy a sodródó fákhoz és házakhoz csapódva lelték halálukat. Az, hogy a baba hogyan élte túl a katasztrófát, rejtély marad.
A jó hírekre kiéhezet nemzet számára gyógyír egy-egy csodás túlélő története. Négy nappal a katasztrófa után bukkantak rá a partoktól jópár kilométerre egy 70 éves asszonyra, aki a víz által elsodort házában várta a halált. A nő teljesen legyengült állapotban, de tudatánál volt, jelenleg az oszakai kórházban ápolják.
Szintén a tengeren találtak rá a 60 éves Hiromitsu Shinkawára, aki két napon át, a saját házából megmaradt tetődarabokba kapaszkodva próbálta felhívni magára a figyelmet, 16 kilométerre a japán partoktól. Számos hajó és helikopter ment el mellettem, de egyik sem vett észre, azt hittem, az lesz életem utolsó napja – mondta az asszony kiszabadulása után.
