A gazdasági egyenlőtlenség növekedése az Egyesült Államokban nemcsak morálisan vitatható, hanem gazdasági-társadalmi szempontból is káros – véli H. Frank. Szerinte a II. világháború után a jövedelmek gyorsan és nagyjából azonos, évi 3 százalékos arányban nőttek valamennyi jövedelmi kategóriában. Az amerikai középosztály gazdaságilag igen aktív volt, az emberek derűlátóan ítélték meg a kilátásokat.
Romlik az infrastruktúra
Az utóbbi három évtizedben viszont a gazdaság jóval lassabban nőtt, és az infrastruktúra jelentősen leromlott. A legaggasztóbb azonban az, hogy számottevő jövedelembővülés szinte kizárólag a létra felső fokain mutatkozott.
Míg 1976-ban a jövedelemszerzők felső 1 százalékára a jövedelem 8,9 százaléka jutott, 2007-ben már 23,5 százalék volt a részesedésük, ám ugyanabban az időszakban az inflációval korrigált órabér több mint 7 százalékkal csökkent.
Kitolódnak a határok
Egy friss vizsgálat szerint a növekvő költekezés egy bizonyos ponton túl legfeljebb azt éri el, hogy kitolja azt a határt, amelynél úgy érzzük, hogy elegendő a jövedelmünk. Egy nagyvállalati vezető például azért gondolhatja, hogy 3000 négyzetméteres rezidenciára van szüksége, mert köreiben minden más cégtulajdonos hasonlóval rendelkezik. Noha ugyanolyan elégedettek lehetnének szerényebb házban, kevesen hajlanak arra, hogy a sajátjuk méreteit csökkentsék.
“Az emberek nem élnek légüres társadalmi térben. A közösségi normák pontos elvárásokat tartalmaznak arra vonatkozólag, hogy mennyit kell költeni a hivatalos alkalmakon az öltözékre. A növekvő egyenlőtlenség egy sor továbbgyűrűző kiadást hoz létre, amelyeknek első lépcsője a legjobban keresők fokozott költekezése” – véli Robert H. Frank, aki Adam Seth Levine-nel, a Vanderbilt egyetem kutatójával és Oege Dijkkel, a Europen University Institute közgazdászával közös tanulmányban kimutatta, hogy a pénzügyi gondok azokban az amerikai megyékben sokasodtak a leginkább, ahol a legnagyobb volt a jövedelmi különbség. Ráadásul, ezeken a helyeken mutatták ki a legnagyobb válási arányt is.
A pénzügyi problémák következményei közé tartozik az utazásra fordított idő növekedése is, mivel a pénzszűkével küzdő családok gyakran próbálják úgy megoldani a gondjaikat, hogy oda költöznek, ahol olcsóbb a lakás – és ez sok esetben távolabb van a munkahelytől. A távolsági utazások időtartama azokban a megyékben nyúlt meg a legjobban, amelyekben az egyenlőtlenség a leginkább nőtt.
Beletörődünk, hogy rossz az út
A középosztály szorultsága miatt csökkent a választó polgárok hajlandósága, hogy támogassák legalapvetőbb közszolgáltatásokat. A gazdagok és a szegények egyaránt beletörődtek a romló utakba, a gyenge hidakba, a vasúti rendszer megbízhatatlanságába és abba, hogy az amerikai kikötőkbe megfelelő ellenőrzés nélkül lépnek be a konténerszállító hajók. És sok amerikai él olyan gátak tövében, amelyek bármikor átszakadhatnak.
“Gazdaságunkban, ahol “a győztes mindent visz”, a növekvő egyenlőtlenség egyik következménye az, hogy az egyetemek diplomásai közül a legtehetségesebbeket a Wall Streetre vonzza, ahol a pénzügyi bónuszok hajszolásának korántsem produktív feladatával foglalkoznak” – írta a NYT cikkének szerzője, aki szerint a költség-haszon közgazdasági megközelítése alapján az egyenlőtlenség növekedése komoly kárt okozott minden jövedelmi kategóriának.
