A budapesti keltezésű cikkének alcíme szerint a kelet-európai romákat hazájukban előítéletek sújtják, külföldön pedig bűnbaknak teszik meg őket, és “nincs olyan politikus, aki meg akarná oldani a problémájukat”.
A lap felidézi a minapi pozsonyi vérengzést, amelyben egy roma család hat tagja halt meg, de ugyanígy megemlíti a roma bevándorlók kitoloncolását Franciaországból.
A lap szerint ugyanakkor “a nyugati vezetők demagóg ösztönei elhalványulnak a keleti kollégáik által tanúsított nemtörődömséggel összehasonlítva”. A The Economist idézi Rob Kushent, a budapesti székhelyű Európai Roma Jogi Központ igazgatóját, aki kijelentette: a jelentősebb roma népességű kelet-európai országok egyikében sem tettek a kormányok sokat a romákkal szembeni megkülönböztetés vagy az őket perifériára szorító reménytelen szegénység kezelésére.
Az írás szerint a legnagyobb gondok egyike az oktatás. A folyóirat idézi az Amnesty Internationalt, amely megállapítja, hogy jóllehet Szlovákiában a romák az iskolás korú népesség nem egészen tíz százalékát adják, a kisegítő iskolákban mégis 60 százalék a roma gyerekek aránya.
A lap a nyílt előítéletesség kapcsán említi a Jobbik nevű “szélsőjobboldali magyar pártot”, melynek egyik európai parlamenti képviselője a romák “tömeges internálását” szorgalmazta. A folyóirat megemlíti, hogy a magyar rendőrség az FBI segítségét kérte a romagyilkosságok ügyében, amelyeknek hat áldozata volt, köztük egy ötéves kisfiú.
A cikk szerint valószínűtlen, hogy a kelet-európai kormányok hirtelenjében hozzákezdenének az évszázadokra visszanyúló probléma megoldásához, csak azért, mert Brüsszel ezt kéri tőlük.
Talán az önérdek majd erőteljesebb ösztönzőnek bizonyul: a romák integrálásának elmulasztása Bulgáriában, Romániában, Szerbiában és Csehországban évente összesen 5,7 milliárd euró költséggel jár – írta a lap.
