Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök hétfői washingtoni látogatása elé nagy várakozással tekintenek az egész világon. Nem utolsó sorban azért, mert Obama elnöknek hivatalba lépése óta ez lesz az első igazi külpolitikai erőpróbája.
Egyik legfontosabb stratégiai célkitűzése ugyanis az, hogy az iszlám világ országaival kölcsönös megbecsülésen alapuló stratégiai partnerséget építsen ki, remélve, hogy ily módon nagyobb eséllyel veheti fel a küzdelmet az Amerikát és szövetségeseit veszélyeztető szélsőségesekkel.
Obama lemondott a terror elleni háborúról
Ennek érdekében az amerikai elnök nemcsak a Bush által bevezetett „terror elleni háború” propagandisztikus szólamáról mondott le, hanem egy fontos célkitűzést is megfogalmazott. Világossá tette, hogy elődeivel ellentétben ő komolyan veszi az úgynevezett „kétállami megoldást”.
Ennek lényege, hogy a megszállt területekről (bizonyos, a palesztinokkal egyeztetett határkorrekciókkal) az 1967-es határokra visszavonuló Izraelt, mint zsidó államot valamennyi iszlám ország elismeri, Izrael viszont lehetővé teszi, hogy a palesztinok az egymással valamilyen közlekedési korridorral összekapcsolt Ciszjordániában és Gázában egy életképes államot alakítsanak ki, amelynek fővárosa a jelenleg izraeli megszállás alatt lévő Kelet-Jeruzsálem lenne.
Kölcsönös elfogadás
A legfőbb gondot itt két jelzős szerkezet okozza. Az egyik Izraelt, mint zsidó államot határozza meg, a másik életképes palesztin államot vetít előre. Előbbi azt jelenti, hogy az Izrael állam megalakulását követő háborús konfliktusok során lakóhelyükről elmenekült, illetve onnan elüldözött palesztinok (akik leszármazottainak a létszáma ma már több millióra rúg) a tulajdonképpeni Izraelbe nem térhetnek vissza, amely így hosszú távon is zsidó többségű és identitású maradhat.
A másik viszont azt, hogy a menekült státusú palesztinok az új palesztin államba (Nagy-Izrael híveinek szóhasználatával: Júdeába és Szamáriába) igenis visszatérhetnek, ha akarnak, véglegessé téve e területek palesztin (arab) jellegét. A palesztin állam (és egyben természetesen Izrael) biztonságát ugyanakkor legalább egy évtizedig nemzetközi (mindenekelőtt amerikai) erők garantálnák.
A palesztinok egyelőre hallani sem akarnak arról, hogy elismerjék Izrael kizárólagosan zsidó jellegét (annál is inkább, mert állampolgárainak 20 százaléka arab). Nem lehet azonban kizárni, hogy erős egyiptomi, jordániai és főként szaud-arábiai nyomásra hajlandóak lesznek egy ilyen (különben is inkább csak elvi jelentőségű) engedmény megtételére.
Montázs: FN / Rédley Tamás
Nem lesz könnyű dolga Obamának
Netanjahu és a vezetése alatt álló jobboldali kormány valamennyi prominens tagja egyértelművé tette, hogy Kelet-Jeruzsálemről semmi szín alatt sem hajlandóak lemondani, a közelebbről meg nem határozott palesztin autonóm körzetek fölötti biztonságpolitikai ellenőrzés jogát pedig továbbra is Izrael számára tartják fenn. Így e pillanatban egyszerűen elképzelhetetlen, hogy Amerika (vagyis Obama) a palesztin fél (vagyis az 57 államot magában foglaló Iszlám Országok Szervezete) által minimálisan megkövetelt – nagyon is kézzelfogható – engedmények megtételére rá tudja kényszeríteni Izraelt.
Amerika hatalmas ország. Izrael pedig (még nagynak álmodva is), területét tekintve jelentéktelen. Mégis, a hétfőn várható Obama-Netanjahu erőpróbán az amerikai elnök lesz a nehezebb helyzetben.
(A szerző geopolitikai szakértő)
