A SME szerint a XVIII. században élt angol író természetesen nem a Szlovák Nemzeti Párt (SNS) elnökére gondolt, “efféle ihlető figura” bőséggel akadt az ő akkori környezetében is, de “Ján Slotáról és más hivatásos nacionalistákról jobb diagnózist azóta sem állított ki senki”.
Mint a lap fogalmaz, Slotával kapcsolatosan az egyik legnagyobb (sokszor tudatosan félrevezető) téves megállapítás, hogy esetei többségében azt sem tudja, mit fecseg össze, s ahogy a féldecit felemelő karjának, úgy a nyelvének sem tud parancsolni.
Nem véletlen
Tévedés azt hinni, hogy Slota gyűlölködő és kínos kijelentései csak afféle ellenőrizetlen, véletlen elszólásoknak, “holmi időszaki rendellenességnek, a politikai néphagyomány tartozékának, s ezért elhanyagolhatónak tekinthetők”. A lap emlékeztet a miniszterelnök-helyettes, Dusan Caplovic szemléletére, aki gyakran és előszeretettel hangoztatja, hogy “Slotáról nem kell tudomást venni, és akkor minden rendben lesz”.
Igenám, – írja – de ha valaki így hőbörög, még korántsem jelenti azt, hogy az illető nem elég ravasz és nem elég számító ahhoz, “hogy ne tudná felismerni a saját legönösebb érdekét, s hogy ne ennek megfelelően is viselkedjen”. Noha Slota időnként azt mondja, ami a szesszel éppen a nyelvére úszik, “közszerepléseinek zöme sokkal átgondoltabb, sokkal tudatosabb annál, mint aminek első pillantásra tűnik” – így a cikkíró, Peter Morvay.
Slota hitványsága
Morvay szerint korántsem véletlen, hogy az előző hetekben az újságírókat egy ideig kerülő Slota Göncz Kinga sérelmére tett kijelentése a hazafias kulturális intézménnyel, a Matica Slovenskával közös sajtótájékoztatón hangzott el.
Slota “pontosan a Johnson-féle jellemzésnek megfelelően viselkedett, amikor a kitalált ellenség fejére szórt hazafias közhelyekkel és támadásokkal menekült a saját hitványságából következő felelősség elől” – utal a cikkíró arra a körülményre, hogy a média megszellőztette, miszerint a parlamentből legtöbbet hiányzó SNS-vezető minden jel szerint a gyakran Slota hadapródjaként aposztrofált frakcióvezetőjével hamisíttatja az aláírásait a jelenléti ívekre.
Létérdeke
“Természetesen az sem volt véletlen nyelvbotlás”, hogy Slota épp a hosszú ideje halódó, a magyar-szlovák viszonyban talán némi enyhülést ígérő magyar-szlovák miniszterelnöki találkozót megelőzően “rontott neki Szent Istvánnak”, amikor “holmi magyar lovasbohócnak” nevezte az államalapító királyt.
Slotának ugyanis eleve ennek ellenkezője a létérdeke, az, hogy a magyar-szlovák viszony a lehető legrosszabb legyen. Ha a két ország viszonya kedvezőbbre fordulna, Slota a munka nélkül, kényelmesen szerzett kenyerét veszítené el, mert politikusként jelentéktelené foszlana. Nem lehet csodálkozni azon, hogy minden erejével ez ellen viaskodik.
Álszent képmutatók
Még Slota koalíciós partnerei, így az őt – óvatosan bíráló – Dusan Caplovic miniszterelnök-helyettes “sem lehetnek annyira ostobák, hogy ez ne tudnák. Ám ha ennek ellenére is fedezik Ján Slotát, és kirohanásainak következményeit a külföldi partnerekre kenik, akkor nem csak álszent képmutatók”. Mert ha Slotával képesek “továbbra is egy koalícióban
ülni, akkor ezért a pocsolyáért (a slota szó egyik szlovák jelentésárnyalata) a teljes felelősséget is ők kötelesek viselni” – fejezi be kommentárját a szlovák liberális polgári napilap.
