Amikor Koszovó februárban kinyilvánította függetlenségét Szerbiától, a sepsiszentgyörgyi magyarok közül több százan a főtérre vonultak, hogy rokonszenvtüntetést rendezzenek Koszovó mellett, tágabb értelemben pedig nyomatékot adjanak saját autonómiatörekvéseiknek – írta internetes kiadásában a tekintélyes amerikai lap. A magyar kisebbség sehol sem nagyobb és hangosabb követeléseiben, mint Romániában, nem csoda, hogy Románia csatlakozott Szlovákiához, Szerbiához és Oroszországhoz Koszovó elismerésének megtagadásában – folytatta a cikkíró a „Koszovó példája buzdítja a magyar enklávét” című cikkben.
Kevés az esély
Az említett országok úgy érvelnek, hogy Koszovó függetlensége rossz precedenst teremthet, általában Európai Unión kívüli, „befagyasztott” konfliktusokra hivatkoznak, Abháziára, Dél-Oszétiára és a Dnyeszteren túli területre. Csakhogy az Európai Unióban is gyakran önkényesek a határok. Sok etnikai kisebbségnek, mint például a baszkoknak és a romáknak nincs is államuk, míg mások – mint például a romániai, valamint a szlovákiai és a szerbiai magyarok – el vannak választva testvéreiktől.
„A székelyekként ismert itteni magyar kisebbség minden bizonnyal úgy hiszi, hogy elérkezett függetlenségének (sic) ideje, és az általa javasolt félautonóm állam, Székelyföld küszöbönálló valóság”, de – teszi hozzá cikkíró – „csekélynek tűnik az esélye a sikerre”.
Noha az imént idézett mondatban a lap függetlenséget emleget, kevéssel később megállapítja, hogy a koszovóiaktól eltérően a székelyek inkább Románián belüli autonómiát követelnek, semmint teljes függetlenséget. A lap kitér a Magyar Polgári Párt (MPP) és a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) közti ellentétre. Kiemeli az MPP sepsiszéki szervezetének elnökének szavait, miszerint „mindig tiszteletben tartottuk a romániai törvényeket az autonómiáért vívott harcunkban, de ha ennek nem lesz jó vége, az másfajta feszültségeket teremthet”.
Kétszer köszöntik az újévet
A cikkíró, Nicholas Kulish szerint a helyi románok azt mondják, hogy helyi kisebbségként kevesebb joguk van, mint a magyaroknak országos kisebbségként. Idézi a városi tanács egy román tagjának, Rodica Parvannak a véleményét, amely szerint „a magyarok által uralt helyi kormányzat egyenlőtlenül osztja szét” a központi kormány által biztosított, iskoláknak, egyházaknak szánt szubvenciókat. Leginkább azonban a szimbolikus gesztusokban megnyilvánuló semmibevételükre panaszkodnak a város román lakosai.
Példaként említi, hogy csak magyar nyelven tartják a (városi) tanácsüléseket. Más példának felhozza, hogy a közelmúltban – nyilván a március 15-i ünnepségek idején – több tucat piros-fehér zöld szalagos koszorú borította az 1848-as forradalom emlékművének talapzatát a városi parkban, miközben „mélyen Románia szívében csak egyetlen füzér viselte az ország saját, kék-sárga-piros nemzeti színeit”. A New York-i lap tudósítója azt is megemlíti, hogy Sepsiszentgyörgyön kétszer köszöntik az új évet: egyszer, amikor (helyben) éjfélt üt az óra, majd másodszor egy óra múlva, amikor Budapesten van éjfél.
