Tarlós István a múlt héten kifejtette: nem szabad „végzetesen félreérteni” a Fidesz elnökének, Orbán Viktornak azt a kijelentését, hogy a népszavazás előrehozott választás lesz. „Orbán Viktor nem azt mondja, hogy a Gyurcsány-kormány mit fog lépni egy eredményes népszavazásra” – mondta. Tarlós István szerint a Fidesz elnöke arról beszél, hogy hasonló esetben „működő demokráciákban tisztességesen és lelkiismeretesen működő kormányok mit szoktak tenni”.
A nyugati demokráciák történetének elmúlt 50 évében azonban egyáltalán nem volt jellemző hogy egy, a kormány számára kedvezőtlen népszavazási eredmény a kabinet automatikus bukását eredményezze – mondta lapunk kérdésére Unger Anna. A Progresszív Intézet vezető elemzője szerint a dánok 1992-ben leszavazták az Európai Unió létrejöttét, 2000-ben leszavazták az eurót, ezek a nagyon fontos belpolitikai döntések azonban mégsem eredményeztek kormányváltást.
Az ír és olasz alkotmány is széles körben ad lehetőséget népszavazásra: az olaszoknál 1946 óta csak országosan 64 népszavazást tartottak, Írországban 1937 óta 29-et. „Ám ezek végeredménye a kormányzat összetételére és a kormányfő személyére nem szokott közvetlen hatással lenni. Berlusconi például 2001-ben népszavazás útján akarta Olaszországot föderalizálni, felváltva az eddigi regionális rendszert, ám a részvétel nem érte el a szükséges mértéket. A kudarc ellenére Berlusconi természetesen a helyén maradt” – emlékeztet a szakértő.
Ha a lemondatás a cél, akkor is maradt
Unger Anna hozzátette: akkor sem vonta maga után a kormány- vagy államfő bukását egy-egy referendum, amikor ez volt magának a népszavazásnak a tárgya. Így például 2007 májusában Traian Basescu román államfő menesztéséről kellett dönteni. Végül 44 százalékos részvétel mellett a választók mindössze 24 százaléka támogatta a kezdeményezést, az államfő pedig maradt hivatalában.
„Ugyancsak nem sikerült 2004-ben a szlovák szakszervezetekkel összefogó Vladimir Meciarnak elérni, hogy az általuk kezdeményezett népszavazáson a szlovák választók támogassák az előrehozott választást, és így a Dzurinda-kormány idő előtti távozását. Igaz, Meciar már 4 évvel korábban is a népszavazást tekintette az előrehozott választások elérése egyik eszközének – sikerrel azonban az alacsony részvétel miatt akkor sem járt” – mondta Unger Anna.
De Gaulle, a fehér holló
Az elemző szerint a kormányfők pozíciója szerte a demokratikus politikai rendszerekben nem a népszavazásokon múlik. Kivételt jelentett, amikor Charles de Gaulle francia elnök 1969-ben maga tekintett bizalmi szavazásnak egy népszavazást. De Gaulle a közigazgatási reformról írt ki népszavazást. A francia történelem második legmagasabb részvételével (80,13 százalék) lezajlott referendumon azonban leszavazták a népszavazást bizalmi szavazásként elrendelő elnököt, aki távozott is posztjáról.
De Gaulle Adenauerrel – a francia elnök volt az egyetlen, aki felállt (Fotó: MTI)
„Ez az eset azonban a szabályt erősítő kivétel, inkább a de Gaulle-éval ellentétes gyakorlat a jellemző: legutóbb Chirac elnökkel mentek szembe a francia választók 2005-ben, amikor az EU-alkotmányt elutasították – az elnök mégis kitöltötte 2007-ig szóló hivatali idejét.