Michael Gerson, a The Washington Post kolumnistája, Bush korábbi beszédírója szerint Washington különös aggodalommal figyeli a Benazir Bhutto ellenzéki politikus meggyilkolása utáni káoszt Pakisztánban. Afganisztánról pedig az elkövetkező években kiderülhet, hogy Iraknál is nagyobb problémát jelent. Pakisztán – ahol a helyzet alakulása szoros kapcsolatban van Afganisztánnal – nagy kockázatot jelent a fegyverek elterjedése, az al-Kaida terrorszervezet és a tálib mozgalom megerősödése szempontjából is.
Peter Beinart, a The New Republic magazin külpolitikai szakértője szerint Pakisztán próbája lesz annak, hogy Bush mekkora nyomást fog gyakorolni Pervez Musarraf elnökre. Mennyire tartja magát ahhoz az ideológiájához, hogy a kulcsfontosságú államokban az Egyesült Államok a demokrácia előmozdítása érdekében kockázatokat vállal, mint ahogy az Irakban történt. Pakisztánban sem tudni, mi vagy ki lehet az Amerika-barát egyeduralkodó Musarraf alternatívája.
Irakban az év vége előtt megkezdődhet csapatkivonás, és az amerikai elnök személyesen fog közbenjárni a közel-keleti békefolyamat előrelendítése ügyében. Sok elődjéhez hasonlóan Bush is látványos külpolitikai programra készül utolsó évében. Január 8-án kilencnapos közel-keleti körútra indul, nem utolsósorban elnöksége örökségének csiszolása érdekében. Bush korábban kifejezetten kerülte az ilyesfajta, folyamat-előmozdító diplomáciát – fejtette ki Jon Alterman, a CSIS kutató intézet Közel-Kelet-szakértője.
A Fehér Ház belpolitikai téren visszafogott lesz. Mint Ed Gillespie, Bush tanácsadója kifejtette, az elnök a bevándorlási törvénytervezet kudarca után megértette, hogy „ez a kongresszus valószínűleg már nem fogad el nagy dolgokat”. Bush azonban tisztában van azzal is, hogy a népesség jelentős része nem elégedett a gazdaság állapotával, és ez a csalódottság a republikánusok vereségéhez vezethet a novemberi választásokon.
Michael Gerson szerint Bush valódi öröksége nagyjából talán húsz év múlva kristályosodhat ki. Példaként említette Harry Trumant, aki részben a koreai háború miatt jelentős népszerűtlenség közepette vonult vissza, később viszont javult történelmi megítélése, a hidegháború jórészt igazolta működését. A szakértők abban azonban egyetértettek, hogy Bush elnökségének talán legfontosabb döntése az Irak elleni invázió mint a 2001. szeptember 11-re adott válaszlépés volt.
