Tavaly ősszel három hét alatt 10 400 gépkocsit gyújtottak fel és háromszáz középületet rongáltak meg Franciaországban, a becsült kár 160 millió euró volt. A zavargások alatt 4728 személyt állítottak elő, az események után további 1328 fiatalt. Közülük összesen 5634-en kerültek előzetes letartóztatásba, de csak 422 személyt ítéltek el a gyorsan ítélő bíróságok börtönbüntetésre. Valamennyien 18 és 25 év közötti fiatalok.
A rendőrség ellen támadhatnak
A bíróságok elé a korábbi hírekkel ellentétben csak 577 kiskorú került, közülük 118-at ítéltek elzárásra, s csak 34 százalékuk volt visszaeső, a többségnek korábban soha nem volt dolga a rendőrséggel. Az október 11-i titkosszolgálati jelentés szerint a kollektív erőszakhoz vezető legtöbb feltétel továbbra is adott, elsősorban Párizs környékén.
A jelentés lehetségesnek tartja a tavalyi zavargások kirobbanásának október 27-i évfordulóján az újabb, előre eltervezett felfordulást, amely a külvárosokban még jelen lévő egyetlen utolsó intézmény, a rendőrség ellen irányulna. Az utóbbi egy évben megszaporodtak a szándékos gyújtogatások, kődobálások, vandalizmus, a fiatalok erőszakos kilengései az idegennek érzett rendőrségi, a tűzoltósági vagy mentőszolgálati jelenlét ellen. Csak a múlt hét végén negyven autót gyújtottak fel a Párizstól északra található Saint-Saint-Denis megyében. A rendőrség ellen fellépő csoportok sokkal hatékonyabban, gyorsabban és nagyobb vehemenciával közlekednek – olvasható a titkosszolgálati jelentésben.
Támadható ítéletek
A bíróságokat sok támadás érte, amiért a külvárosi zavargások vádlottjainak 35 százalékát felmentették az országos 5 százalékos átlaggal szemben. A Libération egy szociológiai tanulmányt is ismertetett, amely szerint ennek oka, hogy a bíróságoktól várja el a közvélemény, hogy a rendfenntartás politikájában úgy foglaljanak állást, hogy ítéletükkel egy időre félreállítják a rendbontó elemeket, miközben nekik elsősorban az eljárások törvényes voltára kell ügyelniük. Az ügyészség a belügyminisztérium utasítására minden gyanúsított rendontó ügyét bíróságra vitte, akik azután nem politikai utasításra vagy egy-egy miniszter kedvének megfelelően, hanem a tények alapján ítélkeztek – vélik a szociológusok.
Amennyiben az elkövető elismerte tettét vagy a bűntényre tárgyi bizonyíték volt, a bírók azonnal döntöttek a törvény által kiszabható szankcióról, de amikor a vád kizárólag a rendőrök tanúvallomásán alapult – akik messziről és éjjel látni véltek egy-egy fiatalt autókat felgyújtani – a döntés kényesebbnek bizonyult, és számos felmentés született.
Az előállítások is sok kívánnivalót hagytak maguk után: általános benyomás, hogy a rendőrök az előlük a többieknél lassabban futókat kapták el. Mivel a zavargásokban nagyon sokan vettek részt, a rendőrök nem mindig a tényleges bűnelkövetőket állították elő, s így vallomás, illetve bizonyíték hiányában a bírók sokszor nem tudtak ítéletet hozni – írta a Libération.
