Nagyvilág

Olaszország is választ

Képviselőházi és szenátusi választások kezdődtek vasárnap Olaszországban, amelyek során a Silvio Berlusconi miniszterelnök vezette jobboldali Szabadság Háza (Cdl) és a Romano Prodi volt kormányfő, egykori EU-bizottsági elnök fémjelezte baloldali Unió között dől el az ország vezetésének sorsa a következő öt évre.

A voksolás két napig tart: vasárnap reggel 8 órakor nyitották meg a szavazó helyiségeket, és este 22 órakor zárják azokat, míg hétfőn reggel 7-től délután 15 óráig lehet voksolni. Olaszországban 47 258 305 szavazásra jogosult állampolgár él. A felmérések szerint igen magas, mintegy 80 százalékos részvételre lehet számítani – írja a BBC.

Az olasz alsóház 630 tagú (jelenleg 610 a képviselők száma), közülük 12 képviselőt – az olasz törvényhozás történetében először – a külföldön élő állampolgárok választanak meg pártlistákról. A felsőházi választásokon 315 szenátori mandátum sorsa dől el (a felsőházba öt örökös szenátort nevezhet ki az olasz elnök, emellett a volt államfők is örökös szenátorok, így a szenátus jelenleg 322 fős). A külföldön élő olaszok voksolása már a hét folyamán lezajlott, de az eredményeket természetesen csak az anyaországiakkal együtt teszik közzé. Csupán annyit lehet tudni, hogy a külföldön élőknek több mint 40 százaléka élt jogával.

A két jelölt

Berlusconi, a Forza Italia (Hajrá Olaszország) párt jogász végzettségű alapítója, aki szeptemberben lesz 70 éves. Először 1994 márciusában lett miniszterelnök, de kormánya mindössze 8 hónapig volt hivatalban. 2001-ben már mint a Cdl-koalíció vezetője nyerte meg a választásokat. Vállalkozói karrierje 1962-ben kezdődött, de igazán a 80-as években vált sikeressé előbb a kereskedelmi televíziózás terén (Canale 5, Italia 1, Rete 4), majd az 1978-ban alapított Finivest konszern keretében a kereskedelmi, biztosítási és kiadói szférában erősítette meg hatalmát. 1986-tól 2005-ig volt az AC Milan futballklub elnöke.

A jogi és közgazdasági diplomával rendelkező, 67 esztendős Prodi 1963-tól 25 éven át tanított a bolognai egyetemi politikai tudományi karán, közben az amerikai Harvard Egyetem vendégprofesszora volt. Politikai pályafutása 1978 novemberében kezdődött, amikor ipari miniszter volt Giulio Andreotti negyedik kormányában. 1995 februárjában alapította meg az Ulivo (Olajág) baloldali párszövetséget. Az 1996-os választási győzelem után 1998-ig miniszterelnök volt, majd 1999 és 2004 között az Európai Bizottság elnökeként tevékenykedett. Erre az időszakra esett az euró bevezetése, a közösségnek 10 országgal, köztük Magyarországgal való bővítése, és az európai alkotmány kialakítása is. Ezt követően tért vissza Prodi az olasz politikai életbe, és lett az Unió kormányfőjelöltje.

Előny Prodinál

Bár a legutóbbi felmérések szerint Prodi baloldali pártszövetsége öt százalékos fölénnyel vezet, a verseny még koránt sem dőlt el: Berlusconi éppen vesztesnek tűnő állásban lehet képes a maximumot kihozni magából. Amennyiben mégis az Unione (Unió) nevű, Prodi vezette tömörülés nyerné a választásokat, úgy Európa-barátabb kormány kerülne hatalomra Rómában – tájékoztat az MTi tudsítója. Az Unione sok összetevőjét látva (a szövetséget összesen 12 párt alkotja) azonban fölmerül az a kérdés is, vajon mennyire lesz stabil a majdani koalíció, és kitölti-e majd – elődjéhez hasonlóan – a kormányzásra kapott öt esztendőt, vagy visszatér Itáliában a permanens kormányválságok időszaka.

A szavazók szemében várhatóan a gazdasági helyzet, Irak és a családok boldogulásának lehetősége lesz a legfontosabb szempont a pártok közötti választáskor.

A két tömörülés az utolsó pillanatig folytatta az egymás elleni harcot, és kölcsönösen egymást vádolták a kampánycsend megsértésével. A Cdl azt sérelmezte, hogy a Demokratikus Baloldal (DS) szombaton kiadott egy sajtóközleményt, amely Berlusconi péntek esti televíziós szereplésének gyenge nézettségén ironizált, míg az Unió szerint a jobboldali koalíció sms-ek áradatát küldte a választóknak, a kormánypártokra való szavazásra való felszólítással.

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik