Szinte mindenkit sokkolt a hír: a müncheni Ifo gazdaságkutató intézet június végén addigi előrejelzésének majdnem felére, alig 1,2 százalékra szállította le a német gazdaság ez évi növekedési prognózisát. A jobbközép CDU számára azonban a drámai főcímek a remény hírnökei. Úgy tűnik, egyedül a gazdaság gyengélkedése nyújthat esélyt az egykor erőteljes CDU-nak, hogy a jövő év második felében esedékes választásokon megfossza a miniszterelnöki széktől a népszerű szociáldemokrata kancellárt, Gerhard Schrödert. Így aligha meglepő, hogy Angela Merkel, a CDU elnökasszonya, a gazdasági bajok orvoslójaként igyekszik eladni magát. Június 22-én nyilvánosságra hozott egy tervet, amely fokozott adócsökkentésekkel és a munkaerőpiac deregulációjával ígéri gyorsabb növekedési pályára állítani a gazdaságot.
CIVAKODÁSOK. Ám nem biztos, hogy Merkel meg tudja győzni a választókat arról: ő az, aki képes helyére zökkenteni a gazdaság kerekét. A keletnémet lelkész apával büszkélkedő Merkeltől azt várták, ő lesz majd a CDU új arca. Elnöki idejét ezzel szemben a párton belüli civakodások sora fémjelzi, s nem kevesen érzik úgy, hogy a párt tehetetlenül sodródik. Schröder mindeközben sikeres adó- és nyugdíjreformot hajtott végre, elcsitította a pártján belüli ellenzékét, népszerűsége a választók körében töretlen. “Schröder minden jel szerint verhetetlen. De ugyan ki mondhatná meg, mi lesz a helyzet egy év múlva?” – veti föl a kérdést Andreas Kiessling, a müncheni egyetem Németország-kutatással foglalkozó csoportjának politológusa.
Amennyiben a gazdaság tovább lassul, az még alááshatja Schröder esélyeit. Az SPD támogatottsága a berlini Forsa intézet adatai szerint máris 40 százalék alá esett, amire egy éve nem volt példa. De vajon Merkel-e a CDU legnagyobb reménysége a trónfosztásra? Egyre több jel utal arra, hogy a konzervatívok inkább Edmund Stoiber bajor tartományi miniszterelnököt emelik pajzsra. Az “erős emberként” ismert, és a gazdasági növekedés ösztönzése terén igen eredményes Stoiber vonzó választás lehet azoknak a szavazóknak, akik a gazdasági helyzet további romlása esetén határozott vezetőre vágynak. “Alighanem eljött Stoiber ideje” – állítja Oliver Krieg, a bielefeldi Emnid közvéleménykutató intézet politikai kutatásokért felelős igazgatója.
Edmund Stoiber 59 éves, egy alpesi faluban, Oberaudorfban született. Végzettségét tekintve ügyvéd.
A tartományi parlamentnek 1974 óta tagja. 1978-tól a bajor Keresztényszociális Unió főtitkári tisztét töltötte be, majd 1982-től hat esztendőn át miniszterelnöki kabinetfőnökeként dolgozott. 1998-tól 1993-ig ő volt a tartományi belügyminiszter. Jelenleg bajor tartományi miniszterelnök.
Antialkoholista egy olyan tartományban, ahol az emberek egy része már a reggeli mellé is sört iszik.
A közvélemény-kutatásokban Stoiber máris megelőzte Merkelt. A Forsa szerint Merkel ma a szavazatok 28 százalékát szerezné meg Schröder 52 százalékával szemben. Stoiber is veszítene, de ő már 34 százalékot érne el, miközben, s ha ő az ellenfél, Schröder csupán 47 százalékot remélhetne. Bámulatos fordulat ez Stoiber pályáján. Nem is olyan régen még túl konzervatívnak és túl “bajornak” tartották, semhogy egy országos posztra kandidálhasson. Ő a németek szemében csupán “Bajorország Hercege”, azé a Bajorországé, amelynek lakóit a jó öreg sztereotípia alapján mindmáig bőrnadrágos, reggelihez búzasört ivó vidéki parasztoknak tartják. Mi több, Stoiber nem is tagja a CDU-nak. A kizárólag Bajorországban létező katolikus Keresztényszociális Unió (CSU) elnöke, amely a CDU-val csak országos szinten politizál együtt.
FINOMÍTOTT RETORIKA. A ma 59 éves Stoiber a kilencvenes években vívta ki magának a “keménykezű” jelzőt és az országos hírnevet, midőn harcba szállt a bevándorlás korlátozásáért és tanújelét adta euroszkepticizmusának. Az elmúlt években finomított retorikáján, továbbá még bajor gyökerei is jól jöhetnek neki. Bajorországban a munkanélküliség 5 százalék körül van, e ráta az országos átlag fele. Nagyrészt a kormányfői bársonyszékben 1993 óta ülő Stoiber érdeme az is, hogy az olyan bajor városok, mint München vagy Nürnberg a csúcstechnológia és a média fellegváraivá váltak. Az induló cégeknek olcsó hiteleket biztosított és viszszanyeste a bürokráciát. Továbbá azért is számíthat a vállalkozók támogatására, mert jelentős adócsökkentést és munkaerő-piaci deregulációt sürget, sőt ezzel Merkelnél korábban hozakodott elő.
Stoiber egyébként nem tett nyílt kampánylépéseket. Ez akár valós vonakodás is lehet, politikailag azonban mindenképpen bölcs dolog. Merkel korábbi kihívói – köztük Friedrich Merz, a CDU parlamenti frakcióvezetője – saját esélyeiket gyengítették azzal, hogy megkérdőjeleződött a lojalitásuk.
Még több havi manőverezés van hátra, amíg a CDU a jövő év elején kiválasztja jelöltjét. Márpedig az elemzők szerint Stoiber nem lesz hajlandó vállalni a biztos vesztes szerepét, mint azt a júniusi brit választásokon Tony Blair miniszterelnöktől csúfos vereséget szenvedő, konzervatív párti William Hague tette. Stoiber csak akkor indul, ha esélyt lát a győzelemre. Ettől persze még messze van, de a politikában egy év maga az örökkévalóság. Ez a herceg pedig tudja, hogyan kell megragadni – és megtartani – a hatalmat.
