Amióta Orbán Viktor 2010-ben visszaült a miniszterelnöki székbe, a legvérmesebb Fidesz-szimpatizánsok felvonulása a kormány fontos erődemonstrációs eszköze lett, amit rendre be is vetnek a választások előtt. Így aztán nem meglepő, hogy szombaton már a tizedik vonulásukra készülnek Bayer Zsolték.
Eddig és ne tovább
– ez lesz a legújabb békemenet jelszava, amivel a szervező CÖF-CÖKA Európa „háborús pszichózisban égő” vezetőinek akar üzenni. A kormány választási kampányának középpontjában az ukrajnai háború áll, egészen pontosan az, hogy a konfliktusból ki kell maradnunk, Magyarországnak a háború és béke között kell választania. Ám a megelőző kilenc alkalomra visszatekintve úgy tűnik, hogy az Orbán-kormányok végig hadban álltak valakivel az elmúlt 14 évben.
1. 2012. január 21. – Nem leszünk gyarmat
Az első békemenet ötlete azok után fogant meg, hogy a második Orbán-kormány hamar szembetalálta magát a fél világgal. Már ekkor elkezdődött a harc Brüsszellel, mivel az unió nem nézte jó szemmel, hogy a kormány új Alaptörvényt ír, mint ahogy azt sem, hogy olyan kétharmados törvényeket nyom át az Országgyűlésen, melyek érdemben írják át az alkotmányos berendezkedést. De a Nemzetközi Valutaalappal is ekkortájt akasztott bajszot Orbán.
Bencsik András, a Demokrata főszerkesztője (aki azóta is a kormány egyik megmondóembere) javasolta, hogy a tömeg álljon ki a kormány mellett. Az eseményt bejelentő, megmagyarázó sajtótájékoztatón a másik főszervező, Bayer Zsolt publicista úgy fogalmazott: „A kormányért menetelünk, és Európáért menetelünk. Igen, ezért a kormányért megyünk az utcára!”
A szervezők célja az volt, hogy erőt demonstráljanak, és megmutassák, milyen sokan állnak Orbán mögött. Valóban rengetegen vettek részt a Hősök terétől a Kossuth térig tartó meneten. Számháború persze már akkor is volt: a Belügyminisztérium 400–500 ezerre becsülte a résztvevők számát, de a nem kormánypárti orgánumok is százezres tömegről beszéltek – aminek az élén ott menetelt Bayer és Bencsik mellett Széles Gábor médiavállalkozó, Csizmadia László, a CÖF alapítója és Stefka István, a Magyar Hírlap akkori főszerkesztője is. Az esemény után Orbán Viktor azt mondta, a békemeneten olyan dolog történt, amire „emberemlékezet óta nem volt példa”, Bencsik pedig a tízéves évfordulón – a kormányfőt idézve – arról írt, hogy
2. 2012. március 15. – Orbán színre lép
Bene Márton a Békemenet és médiadiskurzus című tanulmányában felidézi, hogy az első békemenetet hatalmas eredményként könyvelték el a kormány berkein belül, hiszen „négy újságíró és pár civil szervezet hívására 400 ezer ember ment ki az utcára.” A sikeren felbuzdulva alig másfél hónappal később jött is a második menet az 1848-as forradalom évfordulóján. Ide a szervezők már lengyel szimpatizánsokat is hívtak, akiket a Széchenyi téren vártak be, hogy aztán együtt vonuljanak a Kossuth térre, hogy meghallgassák a fő attrakciót, OrbánViktor ünnepi beszédét.
A miniszterelnök átvette az esemény januárról megmaradt jelmondatát („Nem leszünk gyarmat”), és arról szónokolt, hogy:
- „Nem leszünk másodrendű európai polgárok!”
- „Mi magunk írjuk az alkotmányunkat.”
- „Egyenlőséget követelünk a magyaroknak!”
Orbán mellett felszólalt még az azóta a közéletből botrányos körülmények között távozó, a sokat támadott új Alaptörvényért felelős Szájer József is, ő a többi között azt mondta beszédében, hogy „le akartak beszélni minket arról, hogy a saját utunkat járjuk.”
A résztvevők számáról ezúttal nem alakult ki komolyabb számháború, abban mindenki megegyezett, hogy jóval kevesebben voltak, mint januárban – amit magyarázhat, hogy a fővárosban a nemzeti ünnep alkalmából több más rendezvényt is tartottak.
3. 2012. október 23. – Kiborg adósrabszolgák és egy nagy szakítás
Miután januárban Orbán arról beszélt, hogy a békemenet miatt maradhatott miniszterelnök, a hívek nem csak arról győzték meg magukat, hogy a kormányfőt kívülről akarják megbuktatni, de arról is, hogy a békemenet olyan fegyver a magyar kormány kezében, amire nincs ellenszer. Így következhetett az újabb menetelés, abban az évben már a harmadik.
A kormány hívei ezúttal az adósrabszolgaságnak üzentek hadat. Bencsik arról szónokolt, hogy senkinek nem engedik felülírni a kétharmadot, Bayer pedig Adyt idézve arról, hogy „akárhányszor is próbálkozzon a disznófejű nagyúr”, ők újra és újra eljönnek majd békemenetet tartani. Bayer és Bencsik Fricz Tamás CÖF-szóvivővel kiegészülve vonult a menet élén. Mögöttük látszódtak az „Orbán Viktor, szeretünk!” és „Köszöntünk, Viktor!” feliratú transzparensek.
Ez a békemenet mégis inkább a Bencsik András és Széles Gábor közötti konfliktus miatt vált emlékezetessé. Bene Márton a tanulmányában felidézi, hogy 2012 áprilisában (a második és a harmadik menet közötti időben) nem kerülhetett adásba az Echo Tv-n Bencsik műsorának egyik epizódja. Minderre a tévé akkori tulajdonosa, Széles Gábor is áldását adta. A műsor aztán rövid úton meg is szűnt, az addig az első sorba bérletes Széles pedig hirtelen eltűnt a békemenet környékéről is. Amikor a menet napján a sajtó erről kérdezte Bencsiket, ő azt mondta,
Széles Gábor azért nem jött el, mert a Seychelle-szigeteken nyaral.
Amikor ez a vállalkozó fülébe jutott, dühös Facebook-posztban reagált, melyben azt írta, hogy Bencsiket a gyűlölet hajtja, és hazudik róla.
A létszámot a Belügyminisztérium 150 ezresre becsülte, igaz, legalább ennyien a Kossuth téren csatlakoztak csak be, ahol Orbán beszélt. A 150 ezer menetelő között ott volt az Edda frontembere, Pataky Attila is, aki nem tűrhette, hogy a világ „apolitikus, kiborg rabszolgává akar tenni minket.”
