Október 27-én jelent meg David Pressman amerikai nagykövet Twitter-bejegyzése, amelyben megköszönte az Országos Bírói Tanács tagjainak, Vasvári Csaba és Matusik Tamás bíróknak azt az informatív beszélgetést, amelyet arról folytattak, milyen kulcsfontosságú szerepe van a bírói tanácsnak a magyar igazságszolgáltatás rendszerében.
Thank you to members of the National Judicial Council, Judges Csaba Vasvári & @TamasMatusik , for the informative discussion about the Council’s critical role in Hungary’s judicial system. pic.twitter.com/2FmWcdT0fh
— Ambassador David Pressman (@USAmbHungary) October 27, 2022
Csak egy kis nyelvlecke: a bejegyzésben szereplő „critical role” kifejezést általában „döntő”, „fontos”, „kulcsfontosságú” szerep jelentésben használják, csak ritkán fordítható „kritikus” szerepnek. Megjegyzem, tartalmilag azzal sem lenne baj. És hogy ez mennyire így van, és remélhetőleg még inkább így lesz, az éppen e sorok írása közben derült ki. De erről majd később.
Másnap, október 28-án a Tűzfalcsoport nevű blog megfújta a harci kürtöket: „a tegnapi napon Twitter üzenetben számolt be David Presmann amerikai nagykövet arról, hogy találkozott két magyar bíróval, Matusik Tamással és Vasvári Csabával, akik nem mellesleg az Országos Bírósági Tanács (OBT) tagjai is”. És ezzel a jobboldali nyilvánosságban elszabadult a pokol. Pedig ebben a mondatban rejlik igazság: Vasvári és Matusik tényleg „nem mellesleg” tagjai az Országos Bírói Tanácsnak. Olyannyira nem – mint arra maga az OBT azonnal rámutatott – hogy éppen ők viselnek speciális tisztséget a tanácsban:
- Vasvári Csaba az OBT szóvivője,
- Matusik Tamás pedig a nemzetközi kapcsolatokért felelős tagja a tanácsnak.
Mielőtt tovább idéznék a Tűzfalcsoporttól – illetve a nyomában tomboló udvari és királyi médiumokból – elmondanám, hogy az OBT az egész bírósági igazgatási rendszerben az egyetlen olyan közjogi szervezet, amelyet maguk a bírák demokratikus szabályok alapján választanak meg. Igen, közjogi, még akkor is, ha Senyei György Barna, az Országos Bírósági Hivatal, Vejkey Imre, a parlament igazságügyi bizottsága és Varga Zs. András, a Kúria elnöke ezt különböző nyilatkozataikban vitatják is.
Pedig mi lehetne annál „közjogibb” szervezet, mint az, amit az Alaptörvény hoz létre:
az Országos Bírói Tanács felügyeli a bíróságok központi igazgatását. Az Országos Bírói Tanács és más bírói önkormányzati szervek közreműködnek a bíróságok igazgatásában.
Nem feltételezem, hogy az imént említett kiváló jogászok, no meg a még kiválóbb Schiffer András – aki „fel nem tudja fogni, hogy egy vagy két vagy több bíró mi a nyavalyáról tud beszélgetni egy nagykövettel” – ne ismernék behatóan az Alaptörvényt. Schiffer Andrásnak még a problémáját sem értem, hiszen a nagykövet pontosan leírta, hogy „mi a nyavalyáról” beszélgettek, méghozzá informatívan.
Nem tudom ugyan, milyen szerkesztői bravúrral hozta össze a Magyar Nemzet a nagyköveti találkozó témáját azzal, hogy milyen cikkeket szemléz honlapján az OBT – szerintük természetesen csak baloldaliakat, mi több – írják felháborodva – még „Sándor Zsuzsa volt bírónő irományait is listázzák, akit nehéz hiteles forrásnak tekinteni egy nyomdafestéket nem tűrő címmel megírt »műalkotását« követően”. Mázli, hogy a plágiumra nem jöttek rá, hiszen loptam az azóta szállóigévé vált, „nyomdafestéket nem tűrő” címet.
No, de ez csak egy mellékszál volt a történetben, ami azóta is felfokozott izgalomban tart számos kormánypárti hírcsatornát. De nemcsak a kormányhű sajtó ugrott rá az OBT két tisztségviselőjére, hanem „objektivitásukról” ismert jogi szakemberek is. Szánthó Miklós, az Alapjogokért Központ főigazgatója szerint „a bíráknak a feladata a jogalkalmazás, nem pedig a politikai tanácsadás”. Gondoljon bárki bármit David Pressmanról, az azért aligha valószínű, hogy politikai tanácsokra szorulna. Ifj. Lomnici Zoltán, a Századvég jogi szakértője, részletesen ismertetve az amerikai jogrendszert arra utalt, hogy „az Egyesült Államok alkotmányos alapelveivel is összeegyeztethetetlen, hogy más hatalmi ágak megpróbáljanak beleszólni a bírói igazságszolgáltatás működésébe, s hogy egy-egy konkrét ügyben az ő presszionálásukra szülessen hivatalos döntés”.
Bevallom, nem tudok róla, hogy akár Vasvári, akár Matusik olyan ügyet tárgyalna, amelyben az USA vagy annak bármely állampolgára érintett lenne.
Nemcsak a sajtó, de az említett jogászok is felháborodásuk alátámasztására rendületlenül az Alaptörvényre és a Bírák Etikai Kódexére hivatkoznak. Ez a jogászok részéről különösen méltatlan, hiszen éppen szakmájukra tekintettel nem tehetnék meg, hogy az idézett szöveg egy lényeges részét figyelmen kívül hagyják. Idézem az Alaptörvényt:
a bírák függetlenek, és csak a törvénynek vannak alárendelve, ítélkezési tevékenységükben nem utasíthatóak
Ugyanígy az etikai kódex:
A bíró az ítélkező tevékenysége során mindenféle befolyástól, nyomástól, fenyegetéstől és egyéb beavatkozástól mentesen jár el, érvényesítve a felekkel való egyenlő bánásmód elvét.
A kulcsszó az ítélkezési tevékenység. Az egész történetnek annyi köze van Vasvári és Matusik ítélkező tevékenységéhez, mint kálomista embernek a Szűz Máriához. Erről valahogy mindenki „megfeledkezett” amikor a bírói függetlenségről szónokolt.
Ráadásul a függetlenségért aggódó urak és hölgyek nem figyeltek eléggé Navracsics Tiborra, aki már október 27-én (a nagykövet Twitter-bejegyzésének napján) jelezte: „az Európai Bizottságnak volt néhány olyan kérése, amelyek az igazságszolgáltatáson belül az Országos Bírósági Hivatal és az Országos Bírói Tanács közötti hatáskörök újraszabályozására vonatkoztak, nagyobb befolyást kérve az Országos Bírói Tanácsnak a bírói kinevezések véleményezésénél. Remélhetőleg viszonylag rövid időn belül sikerül ezeket is lezárni, és így a tanács jóváhagyhatja a magyar nemzeti újjáépítési tervet”.
Ám hiába a figyelmeztetés, a sajtót továbbra is uralta a szélsőséges, otromba kifejezések sokasága
- a „raportra rendelt” bírákról,
- a „helytartónál” történt „eligazításról”,
- „botrányos ítéletekről”,
- „vörös vérbírókról”,
- „nagyköveti pofavizitről”,
- „kollaborálásról”.
Mindeközben – egész pontosan november 4-én – már konkrétabb formát öltöttek Navracsics október végi mondatai. A Politico arról tudósított, hogy elkészült az igazságszolgáltatás reformjáról szóló javaslat a koronavírus-járvány utáni 7,2 milliárd eurós gazdasági helyreállítási támogatás megszerzése érdekében. Szinte hihetetlennek tűnik, hogy a kormány éppen azokat a javaslatokat állította össze, amelyeket az OBT évek óta hiányol. Bővítenék az OBT jogkörét, bizonyos javaslatai nem csupán félretehető vélemények, hanem kötelező erejűek lennének, saját költségvetése lenne, és még törvényjavaslatokat is előterjeszthetne. Bár ez utóbbiak sorsa nagy jóindulattal is kétesélyes.
A kormány tehát elkészítette az igazságszolgáltatás reformjáról szóló javaslatait, annak ellenére, hogy Gulyás Gergely még napokkal később is azt állította: „Magyarország azon országok közé tartozik, ahol az igazságszolgáltatás teljes egészében független, így ott a különböző hatásköri kérdések változtatása lehetséges. Megítélésük szerint a bizottság részéről felmerülő aggályok alaptalanok.”
Szóval a pénz beszél, és szép lassan elhalkul majd a kutyaugatás.
Egy időre.
