A termékenységi ráta azt fejezi ki, hogy egy szülőképes korú nő (a statisztikákban ez a 15 és 49 év közötti korosztály) átlagosan hány gyermeket hoz a világra. Az ideális a 2 körüli érték lenne, hiszen akkor reprodukálná magát egy társadalom természetes szaporodás révén, de a fejlett országok nagy részében ez a ráta messze ez alatt jár. Magyarországon az utolsó olyan év, amikor a kettes értéket elértük, 1979 volt.
Idehaza a női termékenység alacsony bázisról indult a 2010-es években, a második Orbán-kormány idején. Az ország történetében az eddigi legrosszabb termékenységi rátát is ekkor regisztrálták: 2011-ben 1,23-ra süllyedt e mutatónk, amely 2014-ben 1,41-re emelkedett, majd 2016 és 2019 között 1,49-en stagnált, 2020-ban pedig elérte az 1,56-ot.
2021-ben viszont már 1,59-re nőtt a termékenységi ráta – magyarázta a 24.hu-nak a Központi Statisztikai Hivatal adatait Tóth G. Csaba, a KRTK Közgazdaságtudományi Intézet kutatója. Rövid távon jelentősen csökkentette a gyerekvállalási kedvet a járvány kitörése, később azonban volt egy „visszapattanás”, így összességében folytatódott a termékenység növekedése – hívta fel a figyelmet.
Ez egyedi hatás következménye lehet – bár ezt tudományosan is bizonyítani kell majd szerinte.
Az okot egyelőre tehát még csak sejteni lehet: ugyanis körülbelül kilenc hónappal korábban kezdődtek itthon a tömeges oltások. Márpedig ebben az időszakban a nők számára kevésbé volt javallott teherbe esni. Vagyis az oltások számának megugrása a születések számának visszaesését hozta – kilenchónapos eltolódással. Ennek következtében most januárban majdnem 20 százalékkal esett vissza a gyermekek születése a járvány előtti időszakhoz képest – elemezte az adatokat a KRTK munkatársa.
Amikor arról kérdeztük a kutatót, hogy a gyermekvállalási kedvre milyen tényezők hatnak, kiemelte a foglalkoztatási helyzetet, azaz hogy a nők a szülés után vissza tudnak-e térni a munkaerőpiacra.
Fontos emellett a gyermekvállalást segítő intézményrendszer. Így például, hogy van-e elég bölcsőde és óvoda, ahol a gyermekek felügyelete és nevelése megoldott. Szintén nem elhanyagolható kérdés a gazdasági konjunktúra, a fellendülés, amely a családok gazdasági helyzetét alapozza meg, és ezzel a gyermekvállalást is biztonságosabbá teszi. Mindezek után fontos a családtámogatási rendszer is, de önmagában ezek az intézkedések nem elegendők szerinte a népességcsökkenés megállítására.
Ráadásul arra is szükség van, hogy a felsorolt tényezők együttesen és tartósan fennálljanak, azaz kiszámítható gazdasági-társadalmi-politikai környezet vegye körül a családokat. Ebben az esetben a legnagyobb az esély, hogy emelkedik a termékenységi ráta – fogalmazott a közgazdász-demográfus.
Ez történt az elmúlt időszakban Észak-Európában. A 15 és 49 év közötti dán nők termékenységi rátája például emelkedett 2021-ben, amivel egy négyéves negatív trend szakadt meg – írja a koppenhágai CPH Post. Ez azt jelenti, hogy 1,724-re emelkedett a dán termékenységi ráta. Annak értéke 2016-ban még 1,785 volt, majd fokozatosan csökkent 1,675-ig (2020), és most a 2021-es 1,724-es értékkel nagyjából ugyanoda ugrott vissza a termékenység, ahol 2018-ban állt (1,73).
Az Eurostat készített egy összefoglalót, mozgóképpé alakítva a statisztikákat, amiből látszik, hogy hazánk a kontinens leggyengébben teljesítő országai közül kezdett kikecmeregni 2019-re, miközben Franciaország és Írország mellett a skandináv államokban tartósan magas a termékenység. A témakör két legismertebb hazai kutatója, Kapitány Balázs és Spéder Zsolt így ír új tanulmányában:
nem tűnik tényellenesnek az a felvetés, miszerint a családvédelmi akcióterv hatására érdemi születésszám-emelkedés indult el Magyarországon, amelyet azonban a Covid19-járvány megszakított.
A visszaesés a járványnak a hazánkba való betörése utáni kilencedik hónapban történt, de hasonlóak az adatok több más fejlett országban is. Ezután viszont 2021 februárjától „visszaállt a korábbi emelkedő trend, márciusban kifejezetten sok gyermek született (7806), sőt 2010 óta nem volt ilyen magas a születések száma a 3. hónapban, míg április–májusban normalizálódott a születésszám”. Kapitányék kiemelik: több északi országban (Dánia, Finnország) viszont nem is volt visszaesés.
A dán termékenység például a járvány alatt ugrott vissza a 2018-as szintre. A legnagyobb növekedés a 30–34 év közti nőknél történt. Ezer főre vetítve a mutatójuk 130,6-ről 135,6-re nőtt, a 35–39 éveseké pedig 68,5-ről 73,3-ra ugrott 2020 és 2021 közt. Ám a 20–24 éveseknél ötödik éve romlik a mutató.
A szakértők tíz éve úgy érveltek, hogy egy „bizonyos szintig a fejlettség növekedésével együtt jár a termékenység csökkenése”, de aztán „az összefüggés már megfordul”, s ha gyengén is, de a gyermekvállalási kedvet élénkíti a fejlettség – idézik fel Kapitányék, de rögtön hozzáteszik: 2010 után a legfejlettebb országokban a termékenység alakulása nem ezt igazolta: csökkent Franciaországban, az USA-ban és Észak-Európában is a 2008-as gazdasági világválság után. A termékenység legnagyobb visszaesését 2008–2019 közt Finnországban (1,85-ról 1,35-ra) és Norvégiában (1,96-ról 1,53-ra) mérték.
Azaz a 2008-as válság idején még majdnem átlagosan két gyereket szülő norvég és finn nők körében jelentősen visszaesett a gyermekvállalási kedv. Valójában nem egészen ugyanazokról a finn és norvég nőkről van szó, bár átfedés is van azok között, akik 2008-ban és akik 2021-ben szültek. A demográfusok ezért korcsoportonként vizsgálják a nők gyermekvállalását. Egy 2020. februári norvég állami elemzés is így tett, amely meg akarta érteni, miért csökkent a 2009-es 1,98-ról 2018-ra 1,53-ra a termékenységi ráta.
A csökkenés oka abban keresendő, hogy újabb női csoportok léptek szülőképes korba, akiknél már nem akkora a gyermekvállalási kedv, mint az idősebbeknél. Növekszik a gyermektelen nők aránya, ugyancsak emelkedik az az életkor, mikor az első gyermeküket vállalják a szülőképes korú nők (Dániában is ezt mutatják egyébként az adatok), és kevesebben vannak azok a kétgyerekes anyák, akik harmadik gyermeket vállalnak. Azok a korosztályok viszont, amelyek korábban a magas születésszámért voltak felelősek, nem változtak meg: a 45 éves korú nőknek továbbra is 1,98 maradt a termékenységi rátájuk. Ez mutatja, hogy az újonnan belépő női korcsoportok viselkednek másként a 2010-es években, mint a korábbiak.
Ám a pandémia idején szülőképes korban lévő nők (és férfiak) gondolkodását megint más tényezők határozzák meg. A National Geographic decemberi riportja szerint valóságos baby boom következett be ugyanis az északi országokban a járvány idején. A magazin szerint bár ehhez hozzájárulhat a hosszú, sötét skandináv éjszaka is, sokkal fontosabb egy másik tényező: a pénzügyi ösztönzők szerepe, amelyek a gyermekvállalást segítik. Ráadásul ezek az ösztönzők régóta és tartósan fennállnak, ezért tudják hosszabb távon is kifejteni a hatásukat.
Ennek köszönhető, hogy míg más gazdag országokban elmaradt a pandémia alatt a baby boom, a dán, a norvég, a finn és az izlandi nők, most úgy érzik, ez a megfelelő időszak arra, hogy gyermeket vállaljanak. A riportból kiderül,
Így, míg az USA-ban minden idők legalacsonyabb termékenységi rátáját mérték, Franciaországban pedig a II. világháború óta a legrosszabb a mutató, addig az északi államokban – Dániában, Norvégiában, Svédországban, Finnországban és Izlandon – fenntartották a születési rátákat, némelyik pedig valóságos baby boomot élt át.
- Izlandon például 2021 második negyedévében 16,5 százalékkal több gyermek született, mint a korábbi években, ami a szülészeteket annyira leterhelte, hogy bővíteni kellett a kapacitásokat. Sőt, külföldről, Lengyelországból, Ausztráliából és Németországból kellett bábákat hívni abba a kórházba, ahol az izlandi gyermekek 70 százaléka születik. Végül éves szinten 2021-ben 9 százalékkal születhetett több gyermek a szigetországban, mint a korábbi átlagos években.
- Finnországban – ahol a termékenység a 2010-es években jelentősen visszaesett Kapitányék szerint – most 7 százalékkal ugrott meg a születések száma,
- Dániában és Norvégiában 4–5 százalékos ez az adat.
- Csak Svédországban volt szerény, egyszázalékos a születési ráta emelkedése. Ám ott másképp kezelték a járványt, így ez inkább a kivételeket erősítő szabálynak tűnik.
A termékenység megugrása várható volt, miután sokáig halogatták egyesek a gyermekvállalást – erről Jessica Nisén finn demográfus, a Turkui Egyetem kutatója beszélt a National Geographic kérdésére. A pandémia nélkül is sokan gondolkozhattak szerinte azon, hogy annak az életkornak a határára érnek, amikor még vállalhatnak gyermeket. A járvány abban játszott szerepet, hogy a karrierorientáció gyengülhetett, és más értékek erősödhettek (család, gyermeknevelés). Ám ez északon nem jár bevételkieséssel: mind az öt skandináv országban ugyanis legalább 11 hónapos a szülés utáni fizetett szabadság.
A kifizetett összeg az előző évi keresettől függ, Dániában annak 53 százaléka, Norvégiában viszont 100 százalékot jelent, a maximális összege 6000 dollárnak felel meg. Izlandon 12 hónapos a „gyes” és a normál jövedelem 80 százalékát (legfeljebb 4500 dollárnak megfelelő összeget) kapják a szülők. Izlandon egyébként régóta folyamatosan bővítik a szülői szabadságot, az ottani „gyest”: a 2000-es években hatról kilenc hónapra növelték, és kiterjesztették a bölcsődei ellátást. 2019-ben maximálták a gyes összegét, de az időközben 10 hónapra bővült ellátást tovább nyújtották, immár 12 hónapra.
Az adatok azt mutatják, még a világ legfejlettebb jóléti államaiban, a skandináv országokban is visszaesett a termékenység, amikor a gazdaság alapjai a 2008-as válságban megrendültek. A bizonytalanság hosszabb távon jelentős termékenységi visszaeséshez vezetett északon, ami érdekes módon épp a Covid-járvány idején fordult meg. Hogy ez tartós lesz-e, korántsem biztos. Minden adat arra mutat ugyanis Dániában és más skandináv országokban, hogy a fiatalabb nők körében nem emelkedett jelentősen a szülések száma, így hosszabb távon nem biztos, hogy fenntartható a növekedés.
Kapitányék azt állítják: az állami családtámogatásokkal kis mértékben lehet javítani a népesedési mutatókat. Bördős Katalin és Szabó-Morvai Ágnes tanulmánya szerint
a családtámogatási rendszer azon elemei vannak a legnagyobb hatással a termékenységre, amelyek a foglalkoztatási, a megélhetési és a lakhatási lehetőségeket javítják.
Sokat számít viszont Tóth G. Csaba szerint a már említett intézményrendszer, például az, hogy az apák aktívan segítsenek a gyermeknevelésben, és ezt a tevékenységüket a társadalom is „díjazza”. Így a rugalmas és atipikus munkavállalási lehetőségek nagyon sokat segítenek a családalapításban és gyermekvállalásban. A 4–6 órás munkavállalási lehetőségek bővülése ilyen szempontból legalább olyan fontos lehet, mint a kormányzati támogatások – érvelt Tóth G. Csaba. Amit mutatnak a skandináv termékenységi adatok is a „home office-korszakban” – tehetjük hozzá.
Jól látható, hogy az egy nőre eső gyermekszámot nézni nem is mindig elég: arra is figyelni kell Magyarországon, hogy hány nő él az országban. Ezért fontos az általános politikai-gazdasági-egészségügyi környezet. A nők száma ugyanis folyamatosan csökken Magyarországon, a rossz oktatás, a rossz egészségügyi-közegészségügyi helyzet itt üt vissza a hazai termékenységre.
Hiába szülnek többet esetleg a nők, ha összességében a számuk folyamatosan csökken. Különösen a szülőképes korú nők száma esik vissza, a KSH hosszútávú statisztikái ezt is kimutatják. 2010-hez képest 2018-ra 95 százalékra esett vissza a szülőképes nők száma a statisztikai hivatal szerint. Így pedig a legfontosabb adat, a népességszám állandóan csökken Magyarországon 2001 óta, és ez a tendencia nem változott a 2010 óta hivatalban lévő Orbán-kormányok alatt sem. 2010-ben ugyanis még tízmillió fölött volt Magyarország lélekszáma, míg 2022-re 9,7 millió alá zuhant a népességszám.
Ebben olyan kivételes hatások is szerepet játszanak, mint a koronavírus-járvány. 2021-ben 155 ezren haltak meg, ami 9,9 százalékkal, 14 ezerrel meghaladta az egy évvel korábbit, és 20 százalékkal, 25 397-tel múlta felül – a koronavírus-járvány előtti utolsó év – 2019 értékét. Tavaly 93 ezer gyermek jött világra, 0,7 százalékkal, 662 újszülöttel több, mint 2020-ban. A halálozások száma azonban a születésekénél nagyobb mértékben emelkedett, így a természetes fogyás a 2020-ban mért 48 664-gyel szemben 62 ezer volt, ez 27 százalékos emelkedés.
