Közélet vélemény

Enyves kezű politikusok súlyos döntések idején

Magyarország felminősítése. Freud és a finnugorok. Egy pályázati rendszer végnapjai – az OTKA halála. Írások az Élet és Irodalom legújabb számából.

Várhegyi Éva: Pozitív kilátás?

Mi ez?

Hetente egy-egy részletet mutatunk az Élet és Irodalom legújabb számából. Ha tetszik, az írásokat elolvashatja a www.es.hu oldalon vagy a péntekenként megjelenő lapban. Már online is: www.es.hu/elofizetes

A kilábalás várható időtartama mellett az a kérdés is sokakat foglalkoztat, vajon miféle megváltozott világban találjuk majd magunkat a járvány elültével. A kérdés azért is fontos, mert a mostani gazdasági-társadalmi válság lecsengésének módja és tartós hatása nagymértékben függ ettől. Csipkerózsika, felébredvén százéves álmából, rámosolygott az őt megcsókoló királyfira, aztán együtt végigvonultak a palotán, és az egykoron mozdulatlanná dermedt lakók: a király, a királyné, a szakács, a kukta, a lovak, a kutyák, a galambok és a legyek ott folytatták tevékenységüket, ahol abbahagyták. A kutyák ugatni, a lovak nyihogni kezdtek, a szakács lekeverte a kuktának szánt pofont, a szolgáló tovább kopasztotta a tyúkot. Mintha nem is álomban töltötték volna a megelőző száz esztendőt. A királyfi pedig feleségül vette Csipkerózsát, és boldogan éltek, míg meg nem haltak.

Csudajó lenne, ha a mi most megélt történetünk is ilyen szépen végződne. A COVID–19 ellen kifejlesztett oltás csókjára a világ összes lakója feléledne kábultságából, és tenné a dolgát, mintha mi sem történt volna. Ha meg sem érezné azt, hogy – a The Economist találó szóhasználatával élve – hosszú hónapokig „90 százalékos gazdaságban” tengődött. Ám sajnos egyre kevésbé bízhatunk abban, hogy a járvány elültével, hipp-hopp, véget ér ez a takaréklángos állapot: a durva visszaesést követően a gazdaság „visszapattan”, és minden megy szépen tovább a maga megszokott rendje szerint.

Kovács Zoltán: Enyves

Az unió pillanatnyilag súlyos döntés előtt áll. Határozni kell a következő hét év költségvetéséről és egy eddig elképzelhetetlen nagyságú segélycsomagról. Ha az Orbánhoz hasonló vétójoggal ellátott politikai útonállók zsarolásának enged az unió, akkor alighanem egyszer s mindenkorra elköszönhet azoktól az értékektől, amelyeknek a megvédésére annak idején létrejött, s amelyek védelme jegyében vette föl a kétezres évek elején csatlakozó kelet-európai országokat.

Valóban, ép elmével senki nem gondolhatta, hogy pontosan ezen értékeknek védelme, épp e társaság pénzügyi támogatása közepett megterem egy olyan politikai erő, amelyik kormányra jutva ezeknek pontosan az ellentétét hirdeti.

Alapkérdésekről van szó, amelyekben a magyar kormány az uniós joggal szemben hozott döntéseket. A hét elején az Európai Bíróság megállapította, hogy a CEU-val kapcsolatos 2017-ben hozott törvény jogsértő. (Ez leginkább lex CEU-ként ismert.) Korábban a civil szervezetekről szóló törvényről mondta ki ugyanezt, és hasonlót a bevándorlásról – ez az úgynevezett migránstörvény.

Amilyen súlyos döntés előtt áll az unió, olyan súlyos döntés előtt áll a magyar kormány. Orbán nyilván látja, hogy ezt a folyamatos szembenállást nem folytathatja a végtelenségig, de túl messzire ment, ebből a maga választotta csőből arcvesztés nélkül aligha mászik vissza. Megteheti, hogy folyamatos vétóval fönntartja ezt a Ludas Matyi-imázst, de ezzel Magyarország eurómilliókat veszíthet.

Klima László: Freud, a finnugorok és még valami más

A „finnugor rokonság” felismerésének híre a lehető legrosszabbkor érkezett Magyarországra.

A felvilágosodás és a reformkor idején a Habsburg-alávetettségben éledező magyar nemzeti tudat egyre erősödő ellenállásába ütközött. Az ellenérzéseket tetézte Ludwig Schlözer (1735‒1809), aki amellett, hogy a finnugor népek és nyelvek kutatója volt, a forráskritika kialakulóban lévő módszereit alkalmazva elutasította a hun‒magyar rokonságot (Allgemeine Nordische Geschichte, 1771). Később azonban még tovább ment: az erdélyi szászok történetét tárgyaló művében nyersen fogalmazódik meg német felsőbbrendűséggel átitatott világszemlélete és az ázsiai eredetű barbár magyarok lenézése. A románok pedig a magyarok előtt érkeztek Erdélybe, ők valójában a dákok leszármazottai… Ezen nincs mit szépíteni, a magyarság egészében lett megsértve. A „finnugor rokonságot” Kazinczy Ferenc is elutasította.

Váradi András: A hűtött golyók kora

A kutatói társadalmat az elmúlt hetekben az OTKA (Tudományos Kutatási Alapprogramok) botránya rázta meg és rázta össze. A kormányzat egy olyan magas színvonalon működtetett rendszert dúlt fel, amely a kutatótársadalom teljes megbecsülését és bizalmát élvezte, és a nemzetközi normáknak megfelelően működött sok kutató több évtizedes munkájának köszönhetően. Röviden: az OTKA alapkutatási pályázatot lebonyolító Innovációs és Technológiai Minisztérium (ITM) belenyúlt a saját maga által kinevezett szakmai grémiumok (zsűrik és kollégiumok) által felállított sorrendekbe, és hátra sorolt pályázatokat hozott ki nyertesként (és vice versa). Ilyenre e pályázati rendszer történetében még nem volt példa, ez az akció a kutatók széleskörű felháborodást váltotta ki.

Igazat mondani nem egyenlő a kíméletlenséggel – Szántó István főorvossal Bérczes Tibor beszélget

A beteggel történő kommunikáció legalább olyan fontos, mint a szakmai normáknak megfelelő orvoslás, állítja Szántó István, a Fejér Megyei Szent György Kórház Onkológiai osztályának főorvosa, és a beszélgetésben azt is elmondja, szerinte mi a „megfelelő” jelző tartalma.

Szponzorált tartalom

A cikk az Élet és Irodalom támogatásával készült.

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik