Kovács Zoltán: Rex Borkai
Nem vagyok abban biztos, hogy ha Borkai ügyleteiben nincs pornográf szál, akkor ez átlépi-e ennek a meglehetősen közömbössé tett társadalomnak az ingerküszöbét. Valószínűleg nem. Szomorúan kell megállapítani, hogy országos botrányok, gigantikus csalások vagy erőművek szimpla lenyúlása
És ez szörnyű. Csakis ekkor érdekli a Fidesz szakapparátusa által lebutított népet, különben nem. Egy botrány ettől lesz közügy, meg mondjuk, hogy Borkai egyik partnerének intellektuális teljesítménye a közben a neten országosan is ismertté vált mondókáig terjed: „A ló néz, a csikó lát, felszívnék egy csík kólát.” Jó közeg egy nagyváros vezető apparátusának.
Váncsa István: Élet
Ami pedig az uniós támogatásoknak jogállami kondíciókhoz való kötését illeti, az csakugyan színtiszta politikai zsarolás, ahogy ezt Kovács Zoltán kormányszóvivő mondta a Bloombergnek a minap. Természetesen nem fogják hozzákötni, mert ellenkező esetben, ahogy a kormányszóvivő kifejtette, nem lesz költségvetése az uniónak, azt ugyanis Magyarország megvétózza. Mondanunk se kell, hogy ez a látszat ellenére sem színtiszta politikai zsarolás, hanem atyai intelem, célja csupán annyi, hogy az unió kapjon észbe és ne beszéljen baromságokat. Továbbá hagyja végre abba a bértollnokai útján eszközölt tiborczolást, amire a finn labanccal közösen tartott sajtótájékoztatón is sor került.
Kozák Márton: A hiányzó Semmelweis
A rendszerváltás (ön)kritikájában a Kádár-kori ellenzék és a rendszerváltás legfontosabb személyisége, Kis János ment a legmesszebb. Elismerte, hogy az 1989-es rendszernek voltak a 2010-es fordulathoz vezető hibái, nevezetesen, hogy az elhibázott közjogi szerkezet miatt viszonylag könnyű volt alkotmányozó hatalomhoz jutni. A kudarc mélyen fekvő okát azonban nem ebben látja. A harmadik köztársaság vesztét szerinte az okozta, hogy a polarizáció került ki győztesen a demokratikus intézmények összetartó ereje és a „százéves háborút” vívó jobb- és baloldal konfliktusának polarizáló hatása közti küzdelemből.
De vajon miért? Nos, éppen a boncolásos vizsgálat tárhatná fel, hogy a mélyen fekvő oknak gondolt jelenség valójában következmény. Annak következménye, hogy a ’89-es közjogi rendszer logikája – amiről Széky János írt sokat és hiába – kiűzte a feleket a konszenzus Csurka megénekelte homokozójából, és a szembenállást jutalmazta azzal, hogy a hadak előtt kacéran felvillantotta a kizárólagos hatalom könnyű megszerzésének lehetőségét. Az egyszeri nagy győzelemmel megszerezhető örök hatalomban maradás ígérete ellenállhatatlan vonzerővel szívta magához az erre történetileg egyébként is fogékony sokaságot. „Ismersz, látod, a választási rendszeremmel könnyen kétharmadot szerezhetsz, akkor pedig bármit megtehetsz és mindent megkaphatsz. Légy ádáz, nyírd ki a másikat!” – búgta ellenállhatatlanul a közjogi rendszer.
Horvát János: Meddig ballag a kubai ökrösszekér?
A Kuba összeomlását váró amerikaiak ismét hoppon maradtak, az ifjabb Bush elnök hiába igyekezett, hogy európai és latin-amerikai szövetségeseit meggyőzze, szakítsanak meg minden kapcsolatot a szigetországgal. Kuba megtalálta új szövetségeseit, Chilét és Bolíviát, Chávez Venezueláját, a Lula vezette Brazíliát, a Correa elnökölte Ecuadort, és fenntartotta hagyományosan jó kapcsolatait Mexikóval és Kanadával.
Obama elnöksége új fejezetet nyitott a két ország viszonyában. Nagyköveti szintre emelték a diplomáciai kapcsolatokat, és az amerikai elnök megtett szinte mindent, hogy a helyzetet valamelyest normalizálja. Nem volt könnyű dolga. Az USA–Kuba kapcsolatokat ugyanis egy nagy többséggel elfogadott 1996-os törvény, a Helms –Burton Act szabályozza a legapróbb részletekig. Ez az úgynevezett embargótörvény, mely csokorba szedi a megelőző harmincöt év elnöki rendeleteit, a néhány korábbi vonatkozó törvényt, és teljes kereskedelmi, banki, utazási tilalommal sújtja Kubát.
A mindenkori elnök csak kicsiny könnyítési lehetőségeket találhat a törvényszövegben, engedélyezhet kulturális és csereprogramokat, utazásokat, mezőgazdasági és gyógyszerszállítmányokat humanitárius okokból, könnyíthet vagy nehezíthet a kubai bevándorláson, szabályozhatja vagy engedheti a remesa – azaz a hazaküldött pénzek – szabad áramlását. De a törvény egészén csak az amerikai törvényhozás tudna változtatni, amely saját kezét kötötte meg azzal, hogy a törvény mindaddig él, míg például nem kártalanítják azt a rengeteg amerikai vállalatot és magánszemélyt, amelyeknek és akiknek vagyonát, gyárát, birtokát Castróék államosították. Obama elnöksége alatt Kuba is lazított a belső szorításon. Engedte, hogy kezdetleges magánvállalkozások alakulhassanak, bevezette a földhaszonbérletet, ösztönözte a szobakiadásokat a turistáknak. Új, rugalmasabb alkotmány bevezetését ígérte. Mindez azt jelezte, hogy ha az USA tovább enyhít, találhat új kapcsolódási pontokat Kubában.
„Orbán nem kereszténydemokrata” címmel Philipp Ther Fóti Tamásnak adott interjút
A bécsi egyetem kelet-közép-európai történelem tanszékének professzora, Philipp Ther (52) nem tudott ellenállni annak, hogy sokéves kutatásait ne használja fel aktuálpolitikai területeken, részben, hogy a történelmi tapasztalatok birtokában figyelmeztessen: csírájában kell elfojtani a bajt. A nacionalizmus és migráció történetét feldolgozó munkái mellett foglalkoztatja a neoliberalizmus válsága, amelyet összefüggésbe hoz a radikális nacionalizmus, a jobboldali populizmus Közép-Európában látott feltámadásával.
Hogy Európa tényleg gyenge volna – abban nem vagyok olyan biztos. Az Európai Parlament idei választása előtt már a Nyugat hanyatlásáról jajveszékeltek, még azok a liberális politikusok is, akik felesküdtek Emmanuel Macronra, gondolom, hogy mozgósítsák a választókat. Azonban a hagyományos választási pártszövetségek, csoportok, konzervatívak, liberálisak, szociáldemokraták mégis stabilak maradtak. Ugyanakkor az úgynevezett jobboldali populisták – akik jobboldali nacionalisták – számára nem vált valósággá a beharangozott választási siker, néhány kivételtől eltekintve a jósoltnál rosszabbul szerepeltek. A kivételek közé sorolom Lengyelországot, Magyarországot és az akkor még belügyminiszter Matteo Salvini Olaszországát. Ami egyúttal arra is rámutatott, hogy a jobboldali populista, nacionalista politikusok kormányra jutva veszélyesebbek, mint ellenzékben.
Majtényi László: Az autonómiák és a szabadság
Az intézményi autonómiák felszámolása után az autoriter rendszerek törvényszerűen az egyéni autonómiák ellen fordulnak, a lelkünket akarják. Eljön a nap, amikor a szabadságunkat a házunk küszöbén kell megvédenünk. Addig is mindenki felelős önmagáért és mindannyiunk szabadságáért. Különösen áll ez a közmegbízatást ellátókra. Nincs olyan alkotmánybírósági alkalmazott, bíró, ügyész, számvevőszéki szakértő, adóhivatalnok, közgazda, jogász, orvos, egyetemi tanár, pedagógus, aki Orbán Viktorra tett volna esküt. Mindannyian ismerjük saját szakmánk összes erkölcsi parancsát, és mindannyian kötelesek vagyunk azokat követni.
Szponzorált tartalom
A cikk az Élet és Irodalom támogatásával készült.
