Luxusautóbérlés, Tesco-bevásárlás kevés másfél milliárd forint uniós támogatáselőleg eltüntetéséhez, az eurók egész céghálón keresztül szöktek el például abban az EU-s mintadarabnak szánt projektben, amelyet cseppfolyósgáz-üzem és kúthálózat fejlesztésére nyert egy magyarországi konzorcium. Lengyel cég gyártott berendezést, szingapúri adta el, törökországi szállított, a szingapúri kereskedőnek egy észt társaság váltójával fizettek (csak előbb még megpördült egy máltai cégnél, egy bizalmi vagyonkezelőnél, apport, tőkeemelés is lett belőle)… Bonyolult manőversorozattal kövezték ki a brüsszeli pénzek útját, aminek a végén, Magyarországon aztán nem épült meg semmi. A nyomozást elrendelték a költségvetési csalás gyanús ügyben.
A gázos sztoriban volt egy olcsó gyártó, gründoltak – álruhában ugyan, de alighanem az uniós támogatást elnyerő magyar kuncsaftok – egy szingapúri céget. Ez tízszeresére felsrófolta az árat, neki nem létező know-how vásárlására kibocsátott máltai váltóval fizettek, még közbeiktattak egy török céget, aztán az uniós pénzt elnyerő magyar konzorcium/cég fizette volna meg a brüsszeli eurókból a 10-szeres árat. Más kérdés, hogy az egyéb kiadások mellett már nem futotta erre.
Offshore-ok végtelen hálózata
Nem állíthatjuk, hogy ezért, de tény, hogy hemzsegtek az amerikai offshore paradicsomként számontartott Delaware-ban bejegyzett cégek Orbán Viktor fogorvosáig érő ügyben, amelyben az OLAF súlyos szabálytalanságokat talált. A fogorvosi berendezésekre az uniós támogatást az egyik hazai fellegvárban, Mosonmagyaróváron bejegyzett cégek nyerték el, de az eszközök kacskaringós utat jártak be. Az egyik séma szerint a kanadai Dental Wings Inc. gyártotta le az eszközöket, a delaware-i székhelyű Consulting Expert Inc. megvette és eladta az Island-csoport egyes tagjainak, ezek pedig jóval magasabb áron továbbadták az uniós támogatásra jogosult magyarországi kedvezményezetteknek. A „lánckereskedés” eredménye az lett, hogy az uniós támogatás címzettjei az átlagos gyártási ár 3-4-szereséért vették meg a gépeket.
Az már csak ráadás, hogy a magyarországi cégekben is volt offshore tulajdonrész és hogy keresztbe kasba üzleteltek: egész sor uniós projektet nyert el egymással átfedésben lévő üzleti kör, és a séma része volt, hogy adott cég az egyik uniós projekt keretében gépet vett, egy másikban pedig szállított. Az OLAF vizsgálta a számlamozgásokat is, és arra következtetett, hogy ugyanazon összegek több alkalommal is cirkuláltak a résztvevő vállalkozások között, a keletkező nyereséget offshore cégek közbeiktatásával visszajuttatták a kedvezményezettekhez.
Az árrésből pedig leginkább a már említett Consulting Expert Inc. profitált, amely egyébként ugyanazon személyekből álló csoport irányítása alá tartozott, minta brüsszeli támogatást elnyert magyarországi kedvezményezettek.
Ami befért a Sargentini-jelentésbe
A határokon átcsorgatott uniós pénzek remek példája az a kutatás-fejlesztési támogatások felmarkolásáról szóló sztori, amelyről részletesen elsőként a 24.hu-n számoltunk be. Ez volt az egyik legkirívóbb ügy, nem véletlen, hogy az Elios-sztori mellett ez volt a másik nagy közpénzlenyúlásos történet, ami a Sargentini jelentésbe is belefért. A csaláshoz felhasznált módszerek között szerepelt a durva túlárazás, például öt-hatszoros áron vettek szervereket, de olyan alkalmazottakat is az uniós támogatásból fizettek, akiket nem is lett volna szabad.
A Európai Csalás Ellenes Hivatal (OLAF) vizsgálata szerint csaknem 9 milliárd forintot nyúltak le magyar cégek úgy, hogy közbeiktattak szerb, szlovák és lett vállalkozásokat is. A külföldi társaságok bevonása az OLAF szerint azt a célt szolgálta, hogy a csalók felsrófolják az árakat és a nonprofit vállalkozásokból a profitorientált cégekhez csatornázzák át a pénzeket.
Így történhetett meg, hogy egy olyan lett cég „szállított le” szoftvert, amely biológiailag lebomló kutyaürülék-gyűjtőt forgalmaz, de vásároltak szintén lett, csak kertészkedéssel foglalkozó cégtől is szoftvert. Úgy, hogy a szoftvert már a lettek is hongkongi offshore-tól szerezték be.
De ugyanebben a csalássorozatban több pénzügyi tranzakciót indítottak magyar cégek szerb vállalkozások felé, aztán ezeket gyorsan követték a szerb cégektől származó, hasonló vagy kombinált összegekről szóló utalások. Ezek az OLAF szerint visszafolyatások voltak, és a magyar kedvezményezettek nem fizették ki a pályázatok alátámasztására benyújtott számlákon feltüntetett teljes összegeket.
Bár eddig nem bizonyosodott be a konkrét ügyben, a 24.hu informatikai berkekben járatos forrása azt mondta, ennél a pályázatcsomagnál a piacon már a kiíráskor
Elios: tőkehadművelet a szomszédoknál
Az uniós támogatásokkal felhízlalt vállalkozások azután a megszerzett tőkét terjeszkedésre használhatják, esetleg más országokban is hasonló srófra játszanak az uniós pénzekkel. A napokban szüntette meg a Nemzeti Nyomozó Iroda az Elios Innovatív Zrt.-vel szembeni nyomozást, amelyet azért indítottak, mert az OLAF vizsgálata alapján felmerült a bűnszervezetben elkövetett csalás gyanúja 35 projektet érintő közbeszerzések során. A korábban a miniszterelnök vejének, Tiborcz Istvánnak érdekeltségében álló cég valósággal letarolta a magyar közvilágítási piacot. A magyar nyomozóhatóságok szerint azonban nem történt bűncselekmény.
A Európai Unió vizsgálatának elindulásával szinte egyidőben lépett ki a külföldi piacra az Elios. Északi szomszédunknál megalapították az Elios Slovakiát, Szerbiában pedig egyszerre két céggel is beléptek a piacra, vagyis a magyar közbeszerzések során megszerzett tőkét külföldön hasznosították.
Az egyik szerb cégben, az Elios SRB Doo-ban ráadásul az a Horváth Szilveszter az egyik társtulajdonos, aki korábban benne volt a felcsúti közvilágítást felújító és a szlovák Eliosban 50 százalékos tulajdonnal rendelkező U Light Kft.-ben. Ezen felül Horváth érdekelt volt az Eliosszal együtt dolgozó GREP Green Zrt. szlovák leányvállalatában is.
Kiemelt kép: Besenyei Violetta
