Naponta előfordul – mondta az idős, járókerettel közlekedő férfi, aki előtt még március 7-én csukta be az ajtót a 105-ös busz vezetője. Az eset egyik tanúja, Ádám panaszt tett a BKK-nál; a nekik írt levelét pedig a BKV-Figyelőnek is elküldte.
Egy barátommal épp a megállónál (Erzsébet tér, buszmegálló, Hősök tere irányába, a MOL-Bubi állomás előtt) sétálva láttuk, amint beáll a megállóba a közepesen telített 105-ös busz. Nem volt tömeg a megállóban sem. Utasok fel-leszállnak.
A busz hátsó ajtaját, miután leszállt az az 1-2 utas, azonnal zárta a sofőr, holott tökéletesen láthatta, amint egy mozgásában korlátozott, járókeretes idősebb úr szeretne felszállni (el is haladt mellette, amikor beállt a megállóba).
Még szerencse, hogy arra sem adott neki lehetőséget, hogy a felszállást megkezdje, mert annak garantáltan baleset a vége (kb. a padkára visszaesik). Az úr értetlenül néz a sofőr irányába. Ekkor értem oda és próbáltam jelezni a sofőrnek, hogy egy utasra épp rázárta az ajtót, de nem nyitotta ki.
A középső ajtónál ez idő alatt változatlanul szálltak le és fel az utasok (tehát nem az volt a cél, hogy az első ajtóhoz terelje az utasokat). Majd nagy lendülettel elhajtott és várt a pirosnál. Ekkor próbáltam fényképet is készíteni, ami nem nagyon sikerült. A fény és látási viszonyok kiválóak voltak: noha már épp besötétedett, kevés ennél jobban megvilágított közterület van az országban.
Megkérdeznék a „T. Buszvezető urat”, hogy mégis mire gondolt? Megdöbbentő és mélységesen elszomorító volt látni az egész helyzetet. Az idősebb úr nem panaszkodott, csak az elkeseredést és a magatehetetlenséget lehetett látni a szemeiben, amikor a busz után nézve megjegyezte: “nem mindegyik ilyen ám… de naponta előfordul”.
Itt szeretném megjegyezni és kiemelni: nem hajléktalan volt az úr, csak idős és kiszolgáltatott.
Megkérdeznék a „T. Buszvezető urat”, hogy mégis mire gondolt? Megdöbbentő és mélységesen elszomorító volt látni az egész helyzetet. Az idősebb úr nem panaszkodott, csak az elkeseredést és a magatehetetlenséget lehetett látni a szemeiben, amikor a busz után nézve megjegyezte: “nem mindegyik ilyen ám… de naponta előfordul”.A BKK-nak írt levélben Ádám megadta az eset pontos helyét, időpontját és a busz rendszámát is.
