Száztíz évvel ezelőtt, 1906 telén a Rákóczi út még egyáltalán nem volt olyan, mint egy város szívén áthaladó autópálya – az Erzsébet hídon (1898-1903) átérve a Klotild paloták (1899-1902) közt haladhattunk át, az Astoriánál a mai üveg irodaház helyén a Nemzeti Színházzal, valamint sarokkupolás bérházának tömbjével (1865-1875) szemezhettünk, az orfeumból filmszínházzá alakított Uránia előtt elsétálva pedig lassan a Blaha Lujza térre érkezhettünk, melynek közepén a városlakóknak kultúrált szórakozást nyújtó Népszínház (1908-tól ide költözött a Nemzeti Színház), valamint az éppen átadott Apolló Projectograph épületével találkozhattunk.
Apolló Projectograph? Az meg mi?
A Rókus kórház és a Népszínház közti telken ma a Corvin Áruház hatvanas évek derekán alumíniumborítást kapott épülete áll, de a századfordulón még csak apró épületek foglalták el az akkor Kasselik-teleknek nevezett területet. A magyar mozik úttörői, Neumann József és Ungerleider Mór ezt a helyet szemelték ki az első magyar kőmozi számára, melyre a várostól 1906 nyarán némi nehézség árán (a színház attól félt, hogy a mozi majd átcsábítja az embereket az olcsó, rövid előadásaival) megszerezték a – városrendezési okokból ideiglenes – építési engedélyt, bár a telket nem vásárolhatták meg.
Ugyanazon év telén el is készült az Apolló, melyben főként Földes Imre és Korcsmáros Nándor moziszkeccseit játszották. A következő év nyarán a nézőteret erkélyekkel bővítették, hiszen már nem bírtak az özönnel – köztük olyan nagy nevekkel, mint József királyi herceg és felesége, Auguszta főhercegasszony, Frigyes és Jenő főhercegek, valamint Izabella főhercegasszony.
A siker egészen a második világháború kitöréséig töretlen volt: 1914. szeptemberében a moziból mozivarieté lett, tehát mozielőadások és kabarétréfák is láthatóak voltak, olyan művészekkel, mint Kabos Gyula, Gózon Gyula, valamint Herczeg Jenő és Komlós Vilmos (az igazi Hacsek és Sajó), de a rendezők és írók közt például Szabolcs Ernő, Karinthy Frigyes, Molnár Ferenc, Gábor Andor, sőt, a Casablancáért később a legjobb rendezőnek járó Oscar-díjat bezsebelt Kertész Mihály (Michael Curtiz) is felbukkant.
1915 végén a mozi a lebontástól félve (a városrendezési okot a főváros bármikor előhúzhatta a kalapból, és kitelepíthette volna az intézményt) áttelepült a ma Corinthia Hotel Budapestként ismert Royal Szállóba, ahol előbb Royal Apollo, majd Nemzeti Apollo, Vörös Csillag, végül pedig Apollo néven egészen 1997-ig működött.
Az Apollo Kabarévá, majd 1918-tól Apolló Színpadként mozi funkcióját már elveszett épület 1923. november 10-ig működött, mivel tulajdonosa egyszerűen felmondta a bérletet, 1926-ban pedig az azóta több költözésen átesett társulat is feloszlott.
Az épületet 1923 karácsonyára lebontották, alig két évvel később, 1926. március 1-jén pedig már megnyílt az egyemeletesnek tűnő, de valójában négyemeletes, klasszicizáló épület, melynek terveit Reiss Zoltán vetette papírra. 1931-ben itt avatták fel az első magyar mozgólépcsőt, népszerűsége pedig a második világháborúig töretlenül nőtt.
A harcok során kiégett, de hamar talpra állt Corvin Áruház az ’56-os forradalom során is komoly károkat szenvedett, melyeket javításuk helyett a térre néző oldalán 1967-ben inkább alumínumborítással fedtek le.
