Lezárult a Nagy Magyar Internetügyi kérdőív, az eredményeket Deutsch Tamás miniszterelnöki megbízott, a konzultáció vezetője ismertette. A húsz kérdéses ívnek otthont adó internetkon.hu oldalt 220 ezer egyedi látogató kereste fel, mióta februárban fellőtték. Ebből hetvenezren nyitották meg, de kevesebb, mint a felük küldte is vissza.
Bocsánat, megint félig üres a pohár, Deutsch Tamás éreztette is az erről szóló pénteki sajtótájékoztatón, hogy ezzel a folyamatos fikázással le kellene most már állni, szóval maradjunk annyiban, hogy
25 ezren közvetlenül a honlapra érkeztek, a maradék fele Facebookról, fele pedig az ügyfélkapuról. Az eredmények már meg is vannak, ezek alapján kezdődik most némi szakmai konzultáció, november közepén pedig már a kormány előtt is lesz a tervezet, amiből majd az új internettörvény lesz. Lássuk, mi lesz benne – mert hogy állítólag az emberek döntését Deutschék kötelező érvényűnek veszik.
Először is: úgy tűnik, vége a szocializmusnak, a magyarok inkább versenypártiak, de csak egy kicsivel. Több mint 35 százalék szerint nem kell adócsökkentés, elég, ha a kormány élénkíti a rivalizálást a szolgáltatók közt, csökkentik ők az árat maguk is, 33 százalék szerint viszont inkább legyen kevesebb az áfa. A válaszadók csak negyede törölné el a vállalatok különadóját. Egy későbbi kérdésben viszont a többség azt válaszolta, hogy a szupergyors internetet szolgáltatóknak ne kelljen közműadót fizetni, és az engedélyezési rendet is egyszerűsíteni kell, plusz be kell venni a buliba a kis- és középvállalkozásokat is.
A kérdőívet kitöltők empatikusak: válaszadók negyede szerint nem kell kedvezményes net senkinek, több mint felük szerint viszont a rászorulók, nagycsaládosok, fogyatékkal élők és a gyerekekkel foglalkozók kaphassanak netet és eszközöket. Több mint felük szerint ezt kötelező képzés nélkül kellene megkapniuk, negyedük elvárná, hogy tanfolyamra menjenek. A válaszadók szerencsére nem egy virtuális Magyarországban élnek: tudják, hogy hiába követelnek digitális, interaktív tananyagot az iskolákba (majdnem 50%), ha az intézményeknek lerohadt az eszközparkja, ezen kell tehát segíteni (62%). A tanárokat viszont tovább kell képezni (71%). Mondjuk az is sokat elmond az ország mentálhigiéniás állapotáról, hogy minden tízedik kitöltő szerint
Ide kapcsolódik, hogy 69 százalék szerint oké, hogy az iskolákban jobban ráfektetik a gyerekeket az infóra, „nem a nélkülözhetetlen hagyományos készségek (írás, olvasás) rovására” – nekem eszembe sem jutott, hogy az egyik a másik kárára mehet (sőt), de hát én nem is vagyok internetügyi miniszterelnöki megbízott, nem véletlenül, nyilván. Csak 18 százalék gondol a ténylegesen várható jövőre, azaz:
A legjobb megoldás az, ha az egész oktatási folyamat digitális, és a diákok tablettel járnak iskolába.
A gyerekkel kapcsolatos válaszok nem meglepőek: keményebb (ön)szabályozás a védelmük érdekében, ingyenes szűrőprogramok, tájékoztatás, a netes zaklatás pedig legyen téma az ofőórákon is. A többség egyébként inkább a zaklatókat büntetné, akár külön törvénnyel is, mint hogy megelőzéssel és az áldozatok segítésével védekezzen. Ugyanez érvényesül az internetes csalók ügyében is: a többség szerint kemény hatósági fellépés, feketelistázás és a nevük nyilvánosságra hozása segít a legtöbbet, a fogyasztóvédelem és tájékoztatás, az önszabályozás kevésbé.
A kitöltők több mint fele szerint a net legyen semleges, azaz a szolgáltatók ne részesíthessenek előnyben bizonyos tartalmakat a többi rovására, tehát például ne lassíthassák a torrentet vagy a YouTube-videókat a Facebook javára.
Akad nehezen értelmezhető kérdés, az egyik például arról szól, hogy fejlesszen-e ki az állam egységes netes ügyintézői rendszert, vagy (?!) intézze-e el haladéktalanul, hogy a legsürgősebb ügyeket (személyi, lakcímkártya, jogsi) el lehessen indítani az interneten. Az viszont biztos, hogy a többség rábírná a multikat, hogy szálljanak be pénzzel a „minőségi magyar nyelvű tartalmak” előállításába, bármit is jelentsen ez (websorozat a Vajna-gyárból, Ákos főcímzenéjével?), filmeket, zenéket letölteni (értsd: torrentezni) viszont egyszerűen, gyorsan és legálisan akar, és, ha már muszáj az utóbbi, legalább olcsón.
Ja, és
Egyéb érdekes adatok a sajtótájékoztatóról
A legfiatalosabb mondat:
Nem akarom kétségbeesésbe kergetni önöket azzal, hogy mindent elmondok, úgyhogy szinte egy gif gyorsaságával végig fogok menni!
Ennyiszer használta a digitális ökoszisztéma kifejezést: 3. (A másodiknál elnézést kért.)
Újságíró-náspángolás: 2; a célszemélyekből jelen lévők száma: 1. Tudvalevő, hogy az egész Fideszt rettenetesen idegesíti a sajtó, a kollektív frusztrációt pedig Deutsch Tamás artikulálja a leghatározottabban és – mondjuk ki – a legszórakoztatóbban. Most népszerű pszichológiába csomagolva szólt be először annak az újságírónak, aki megkérdezte, nem para-e, hogy Facebookról is be lehetett lépni a kérdőív oldalára, ott meg ugye elég könnyű kamuprofilt regisztrálni: a pohár van, akinek félig tele van, van, akinek félig üres, „másmilyenek vagyunk, de a filozófiai fejtegetéstől megkímélem önt”, mondta erre Deutsch. Hát így jár az, aki megkérdőjelezi a Magyar Ember becsületét, örüljön, hogy megúszta ennyivel. Aztán a hvg.hu újságírója ellen rohant ki (nem győzte nevén nevezni), amikor valaki megkérdezte, hogy is volt az, hogy Gömöri Zsolt saját zsebéből adott kölcsön a Paralimpiai Biztottságnak, hogy az aztán ebből végtörleszthesse saját hitelét. Ez az újságíró és Gömöri ketrecharca, ő nem kíván ezzel foglalkozni, az pedig a hvg.hu munkatársának magánügye, hogy miért és hogyan kíván „elégtételt venni” – mondta Deutsch. Előkerült persze Gömöri utódja, Urr Anita, aki egyébként Deutsch harmadik gyerekének édesanyja, a reakció álljon itt szó szerint:
Valamennyi családtagom, ismerősöm, hozzátartozóm munkasikereinek örülök, neki pedig sok sikert kívánok a főtitkári munkához.
