Még javában folyt a gyermekelhelyezési per, amikor először cikkeztek a darnózseli gyilkosság áldozatáról. A Kisalföld írt róla és kiszolgáltatott helyzetéről, megváltozatott névvel. Eszerint az asszony sokáig küzdött gyermekei felügyeletéért, és első fokon rá is bízta a bíróság gondozásukat, ám másodfokon más döntés született: a férjhez került az akkor tízéves fiú és tizenöt éves lány. A bíró nem vette figyelembe, hogy az apa ellen felesége bántalmazása miatt eljárás folyt és el is marasztalták: a bíróság könnyű testi sértésért két év próbaidőre bocsátotta.
Ez utóbbi ítéletben a lap szerint az szerepel, hogy „a vádlott nem tekinthető szavahihetőnek”, „agresszív, kirívóan durván bántalmazta házastársát”. Az ítéletet tanúvallomások mellett orvosi látlelet és egy magnófelvétel támasztotta alá. A törvényszék a gyermekelhelyezésről rendkívüli gyorsasággal, egy nappal az említett ítélet után hozott döntést. Megállapította egyebek mellett, hogy az „alperesi agresszivitás (…) nem lehet alap” az elsőfokú döntésnél, továbbá lényeges körülménynek tekintette, hogy „az alperes agresszív, fenyegető magatartása nem a kiskorú gyermekek, hanem a felperes ellen nyilvánult meg”. Az asszony ezután is a rendőrséghez fordult, feljelentést is tett, illetve tanácsot kért.
A lap arról is ír, hogy a nő az eltűnése előtti este levelet küldött ügyvédjének melyben az állt, kéri a bíróságtól a darnózseli ház közös használatának szabályozását, mert vissza akart költözni. Azt írta, bár fél a bántalmazástól, de sokkal nagyobb fájdalom, ha nem láthatja a gyerekeit.
Ahogy arról beszámoltunk, a nőt május 27-e óta eltűntként kutatták, férje kezén július elején kattant a bilincs, az ügyben emberölés miatt indult nyomozás. Az áldozat holttestét azóta sem találták meg.
