Olvasónk a Stadionok metróállomáson találkozott a BKV egyik legbunkóbb biztonsági őrével. Az utastól köszönés nélkül, tegező hangnemben kérte a jegyet, bérletet, és ezt ő szóvá tette. Nem kellett volna, mert az őr ordítozva, veréssel fenyegette meg, sőt, még a karszalagját is levette, amikor az utas után eredt:
Tisztelt BKV ügyfélszolgálat!
Folyó év május 20-án 16 óra 20 perckor a Stadionok metróállomásról indulva terveztem igénybe venni “közösségi közlekedési” szolgáltatásukat. Az Örs vezér tere felé haladó metró peronjához tartva elhaladtam a jegykezelő automaták között, amikor az addig a falnak támaszkodó, kék egyenruhás, jegyellenőri karszalagot viselő úriember száját a “Heló! Jegy, bérlet!?” kiáltás hagyta el. A magyar nyelv ezen dialektusát én ugyan nem értem, ellenben körülnézvén tapasztalnom kellett, hogy rajtam kívül csupán az úriember egy kollégája tartózkodik a közelben, feltételeztem hát, hogy az úr velem óhajt valamit közölni.Megálltam, eltávolítottam fülemből a headsetet, köszöntem, majd megérdeklődtem, mit óhajt (idézet: “Jó napot, hogy mondta?”). Válasza a következőképpen hangzott: “Jegyet vagy bérletet mutassá’!”. Felhívtam rá a figyelmét, hogy ismeretlenként illett volna köszönéssel kezdeni irányomban bármiféle interakciót (“Jó napot kívánok; talán kezdjük így.”), mire feleletül a “Na jó, ne, ne kezdjük így…” mondatot kaptam.
Beláttam, hogy közöttünk a kommunikációs szakadék áthidalhatatlan, így megfordultam, és eredeti (utazási) szándékomat folytatólagosan megvalósítva lementem a peronra vezető lépcsőn. Hallottam, hogy különféle kellemetlenségeket kíván nekem, valamint hogy súlyos testi sértést helyez kilátásba arra az esetre, ha civilben, az utcán találkozna velem. A peronra érkeztemkor egy metrószerelvény éppen távozott, így a korlát mellett megálltam, hogy megvárjam a pár percen belül várhatóan érkező újabbat. Egy percre visszafordultam a lépcső felé, mire a fent említett úriember (a lépcső tetejéről) közölte, hogy “Ne nézegessé’, mert leveszem a karszalagot, és lemegyek!”. Hallgatva a jó szóra vállat vontam és elfordultam volna, csakhogy észrevettem, hogy szavát azonnal tett is követte: levette karszalagját, átnyújtotta kollégájának, és lesietett a lépcsőn.
Kellemetlen közelségben állt meg előttem, majd hosszas eszmecserébe bonyolódtunk, melynek során ő az ürülék különféle halmazállapotainak és megjelenési formáinak titulált, nyomdafestéket nem tűrő szavakkal kritizálta öltözékemet és általa vélt zenei ízlésemet, kijelentette, hogy a hozzám hasonló megjelenésű embereket szokta halált okozó testi sértésben részesíteni (ehhez több ízben hozzáfűzve, hogy igen záros határidőn belül velem is ezt tervezi), valamint önmagát, nőnemű rokonaimat és engem magukba foglaló szexuális aktusokat írt le, illetve ezekre szólított fel. (Amennyiben megengedik, eltekintenék a szó szerinti idézetektől.) A részemről folyó kommunikáció a fizikai erőszaktól való elhatárolódásból, valamint az egész eljárás magamnak történő kikéréséből állt össze. Végül valószínűleg ráunt a szitkozódásra, és visszatért szolgálati helyére. Mivel eddig nem volt lehetőségem megtekinteni a nyakában függő azonosító kártyát (koncepciózusan az írott részével befelé fordítva hordta), utánamentem, és megkértem, hogy fordítsa meg, amit legnagyobb meglepetésemre zokszó nélkül megtett, hagyta, hogy elolvassam a feliratot, majd ismét megfordította. Ezek után elköszöntem tőle, majd visszatértem a peronra, és hazautam hátralévő részét további atrocitások nélkül volt szerencsém megtenni.
Az említett kártyán a DI-SEC Discrate Security Kft. neve alatt a 400990 azonosító szám volt olvasható. Ebből nyilvánvalónak tűnik, hogy az úriember nem a BKV Zrt. közvetlen alkalmazottja, de mivel adott helyzetben a BKV Zrt. számára látott el jegyellenőrzési feladatot, az esettel kapcsolatban az alábbi kérdéseim lennének.
1. Az általam megadott információk elegendőek-e az úriember pontos azonosítására?
2. Az úriember fenti viselkedésével a számára előírt módon és kereteken belül járt-e el?
3. Mint a BKV Zrt. külső munkatársa, megjeleníti és reprezentálja-e az utasokkal szembeni viselkedése, illetve róluk alkotott véleménye közvetlen feletteseinek, illetve a BKV Zrt. vezetésének véleményét és álláspontját?
4. Amennyiben az előző két kérdés bármelyikére “nem” a válasz, mit tehet, illetve mit kíván tenni a BKV Zrt., hogy hasonló inzultusok a jövőben se engem, se bármely más fizető utast ne érjenek?
Válaszukban, kérem, tartózkodjanak az utazási feltételek, illetve a biztonsági őrök jogkörének ismertetésétől; megköszönném ellenben, ha a kérdéseimre adott “igen/nem” válaszokon túl az esetlegesen foganatosított intézkedést is leírnák, vagy, amennyiben ez a helyzet áll fenn, kifejtenék, milyen okból kifolyólag nem képesek/hajlandóak eljárni az ügyben.
Ezen levelemet továbbítom a BKV-figyelő blognak is.
Válaszukat várva, maradok tisztelettel:
icke (Bérletem száma: 101856)
