Ha az internetről van szó, Vinton G. Cerf szava sokat nyom a latban, hiszen egyike volt azoknak a tudósoknak, akik a világhálót még a bölcséjében gondozták, amikor még egy egészen aprócska katonai kísérlet volt. Most a New York Times vélemény rovatában ment szembe az emberek és az ENSZ véleményével.
Szerinte ugyanis az emberi alapjogok kategóriájába csak olyan elképzelések tartoznak, melyek elengedhetetlenek az egyedi ember és az emberiség egészének túléléséhez és virágzásához – ilyen például a tiszta vízhez való jog vagy az embertelen bánásmód tilalma -, vagyis olyan ideák, melyek ugyanúgy érvényesek voltak (vagy annak kellett volna lenniük) ezer évvel ezelőtt, mint ahogy (remélhetőleg) érvényesek lesznek még ezer év múlva is.
Ezzel szemben az internet legfeljebb egy eszköz lehet az alapvető jogok érvényesítéséhez. A következő példával tisztázta a világháló szerepét: “Például egy időben, ha az embernek nem volt lova, nehéz volt megélnie. De a fontos jog ez esetben a megélhetéshez való jog, nem a lóhoz való jog. Manapság, ha megadnák a lóhoz való jogot, nem tudom, hova tenném.“
Persze ez Cerf szerint sem jelenti azt, hogy nem kell az internettel foglalkozni és fejleszteni, de ahogy az újság után jött a rádió, majd a tévé, úgy az internet után is lesz majd valami még jobb – éppen ezért sem szabad eszköznél többként tekinteni rá.
