Egyre több hazai vállalat a személyautókon vagy ingatlanokon kívül gépeit, berendezéseit is lízingelteti. 2006-ban 140 milliárd forint értékben. Ez 19 százalékos növekedés egy év alatt. E finanszírozási forma azoknak is jó megoldás, akik hitelképességüket jövendő beruházásaik finanszírozására szeretnék fenntartani: a lízing ugyanis nem terheli banki kölcsönkeretüket.
A piac lízingcégei közt kialakult bizonyos „szakosodás” aszerint, hogy ki milyen iparágakkal foglalkozik. (De persze mindegyikük nyitott minden, számára vállalható eszköz finanszírozására.)
A „szakosodás” annyit jelent, hogy az adott terméket értékesítő kereskedő nagy valószínűséggel az adott lízingcég finanszírozását ajánlja majd a vevőnek (kizárólagosságot garantáló megállapodások azonban nincsenek a dealerek és az egyes lízingcégek között). A lízing további nagy előnye ugyanis, hogy az adott gép, berendezés mellé „egy kézből” kapható a finanszírozás is: nem kell bankválasztással bíbelődni.
Irányok és méretek
A nagyobb piaci szereplők közül a Raiffeisen Lízing Zrt. például bevallása szerint az építőipari és mezőgazdasági gépekben számít erősnek. De van külön informatikai, illetve például fogorvos, nőgyógyász vállalkozóknak ajánlott orvosiműszer-üzletága is.
Az UniCredit Leasing Kft. számos kkv-ügyfelet szerzett a bútor-, fa- és nyomdaiparból. Szintén figyel az IT és az orvosi területre, a fémmegmunkálásra, építőiparra, de akár még a kozmetikai vállalkozásokra is.
Strbka János, az IKB Leasing Kft. értékesítési vezetője szerint ők többek közt az autóipari beszállítóknak, műanyag- és csomagolóipari cégeknek, fémipari alkatrész-előállítóknak köszönhetik ügyfélkörük jórészét.
Létezik egyfajta finom megoszlás a lízingszerződések volumene alapján is. Az inkább közepes és nagy cégekre (akár kifejezetten külföldi tulajdonúakra) specializálódott lízingcégeken túl az IKB Leasing jellemzően 2 millió forint összegtől szerződik, de alapvetően egyedi elbírálású konstrukcióinak átlagos finanszírozási értéke jelenleg 25 millió forint.
Az UniCredit Leasingnél már egymillió forint az alsó határ (ismeretlen szállító kockázatosabb eszközénél azonban ötmillió forint). A Raiffeisen Lízing pedig alig egy éve indult el 0,5–4 millió forint közötti, a banki tömegtermékek mintájára egyszerűsített elbírálású Mini Lízing termékével, amellyel már akár egy fénymásoló megszerzése is finanszírozható.
Túl a cégkockázaton
A lízingszerződést a vállalkozás a bankhitelhez hasonlóan igényelheti. Az alapvető cégdokumentumokon (aláírási címpéldány, tulajdonosok személyi iratainak másolata) túl általában az előző 1–2 lezárt, nyereséges üzleti évről szóló mérleg, a tartozásmentesség adóhatósági igazolása, a jegyzett tőkét meghaladó pozitív saját tőke felmutatása az elvárás.
Természetesen a cég bevételének is illeszkednie kell az igényelt finanszírozáshoz. A Raiffeisen Lízingnél például egy 4 éves futamidejű, 4 millió forintos, 0–20 százalékos önrészű konstrukció esetén az éves árbevétel 25 százalékának nagyobbnak kell lennie a kért lízingösszegnél.
A bankkölcsönnel szemben viszont a lízingcégek jóval alaposabban vizsgálják meg a cégkockázaton túl az igényelt eszközt is. Többek közt az amortizációs jellemzőit (a teljes értékavulás egy informatikai berendezésnél csupán 2–3 év, egy mezőgazdasági gépnél viszont akár egy bő évtized, ami alapvetően behatárolja a finanszírozási futamidőt). Vizsgálat alá veszik azt is, hogy az eszköz eladható-e likvid másodpiacon, ha az ügyfél esetleg nem fizetné a lízingdíjat.
—-Mekkora teher?—-
A „bankpártiak” szerint a hitelintézeti kölcsönök olcsóbbak a lízingfinanszírozás terheinél. Csakhogy a lízingnél nincs szerződéskötési vagy hitelbírálati díj, rendelkezésre tartási jutalék, nincs szükség közokirat elkészítésére közjegyzőnél akár a kölcsön 1–2 százalékát kitevő összegért, és nem várják el, hogy az ügyfél a csoporthoz tartozó banknál vezesse számláját – sorolja az ellenérveket Sasinszki Imre, az UniCredit Leasing cégvezetője. Mivel a lízincégek szinte minden költséget a kamatba számítanak be, összességében olcsóbban járhat az ügyfél.
A lízingteher nagyobb volumenű ügyletnél, jó adottságú, ismert ügyfélcégnél és eszköztípusnál az adott devizanem irányadó bankközi kamatlábát (euró alapon Euribort, svájci franknál Libort, forintnál Bubort) akár csak 1–2 százalékkal haladhatja meg, egyébként viszont jellemzően plusz 4–6 százalék lehet. Esetleges szerződésmódosítás, fizetési átütemezés igénylésekor általában a maradék tőkére vetített arányos vagy fix összegű díjat kérnek el – az UniCredit Leasingél például ez 40 ezer forint plusz áfa.
Kötelező biztosítás
Olcsóbb kamatfeltételeik miatt a lízingpiacon is a devizaalapú megoldások hódítanak. Számos finanszírozó társaságnál 90 százalék feletti az arányuk.
A legtöbb piaci szereplőnél az elmúlt 2–3 évben teremtették meg annak lehetőségét, hogy az euróban bevételeket szerző vállalkozások ténylegesen e pénznemben fizethessék törlesztőrészleteiket, megkímélve magukat a veszteséggel járó átváltási költségektől. Az uniós kapcsolatokkal nem rendelkező ügyfeleknek a svájci frankot ajánlják. A Raiffeisen Lízingnél más devizanem egyedi elbírálással jöhet szóba, az UniCreditnél pedig amerikaidollár-alapú is lehet az elszámolás (de ezt ritkán igénylik tőlük).
Az ügyfélnek némi többletterhet jelent, hogy a lízingcégek minden esetben vagyonbiztosítás megkötését várják el az adott eszközre – mégpedig sok esetben annak is a drágább, minden kockázatra kiterjedő „all risk” típusáét. Ha a futamidő alatt a gép, berendezés megsérül, a biztosító a lízingcégnek téríti meg a kárt, az pedig elszámolja a már befizetett díjakat az ügyféllel.
Utóbbinak azonban nem kell magának keresnie a biztosítást: általában a bankcsoporthoz tartozó vagy állandó partner biztosításközvetítő az egyedi szerződéshez képest olcsóbb biztosítási díjat szavatoló keretmegállapodást kötött a biztosítókkal. A biztosítási díjat általában beépítik a lízingdíjba, „észrevétlenül” fizethető. (Egy 10 millió forint értékű, 10 százalékos önrészű lízingszerződésnél az UniCredit Leasingnál például évi 3,5 ezrelék, a Raiffeisen Lízingnél évi 1,3 százalék.)
Nyílt, zárt, operatív
Többféle lízingtípus választható. A kisvállalatnak előzetesen el kell döntenie, hogy melyik illeszkedik legjobban igényeihez, teherbíró képességéhez.
Gépek, berendezések esetén az ügyfelek mintegy kétharmada zárt végű pénzügyi lízinget választ. Itt a futamidő végeztével a lízingtárgy mindenképp az ügyfél tulajdonába megy át. A zárt végű megoldás hátránya, hogy a vállalkozásnak a futamidő elején meg kell fizetnie az eszköz teljes vételárára vetített áfát (ez csak időleges teher, hiszen visszaigényelhető).
A nyílt végű variánsnál az áfát részletekben kell befizetni. Itt az ügyfél a futamidő végén ráér eldönteni, hogy megvásárolja-e az adott gépet, berendezést.
Az áfateher azonban nem feltétlenül az ügyfélé: egy általa kötött 3–4 havi hitelszerződéssel a Raiffeisen Bank vagy más hitelintézet kiválthatja – magyarázza Göblös Gergely, a Raiffeisen Lízing gép-berendezés üzletágának vezetője. A másik megoldás az, hogy az ügyfél az induláskor az áfa összegén túl nem fizet önerőt, hanem amikor néhány hónap múlva kézhez kapta a visszaigényelt forgalmi adót, akkor azt vagy annak egy részét fizeti meg kiemelt törlesztőrészletként.
A harmadik alaptípusnak számító tartós bérlet, más nevén operatív lízing akkor hasznos, ha az ügyfél egyáltalán nem akarja birtokba venni a lízingtárgyat. Ilyen eset lehet például, ha egy építőipari cég szállodaépítéshez nagy teljesítményű darut bérel. Vagy ha valaki értékét tekintve gyorsan avuló berendezést (bármely IT-eszközt) lízingelne.
A pénzügyi lízinggel ellentétben itt a lízingtárgyat nem az ügyfél könyveiben mutatják ki, az áfafinanszírozási teher is a bérbeadóra hárul. A bérleti díj teljes egészében leírható költségként a cégnek.
Áremelést hoz a visszaváltási rendszer: az 50 forintos betétdíjnál nagyobb mértékben drágulhatnak az italok
A 24.hu egybegyűjtötte, hogy a gyártóknak és a kereskedőknek, így közvetve majd a vásárlóknak milyen pluszköltségekkel szükséges számolniuk a kötelező visszaváltási rendszer bevezetése után.
