Üzleti tippek

„Kicsit mindig elégedetlennek kell lenni”

Ha egy kérdést fel lehet tenni, azt meg is lehet válaszolni – ez a megnyugtató mondat olvasható a DSS Consulting Kft. honlapján.

Kezdetben, amikor még csak tanultuk a piacgazdaságot, afféle dolgokat tartottunk a cég vagyonának, mint alaptőke, irodahelyiség, számítógéppark és készpénzállomány. Időbe tellett, amíg érzékelni kezdtük, hogy mindezek csupán „megágyaznak” a valódi értéknek: az információnak. Sokáig nehezen szakadtunk el a papírtól, adatok ezreit firkáltuk ilyen-olyan szállítókra, A4-esekre, sőt… megkockáztatom: slejfnikre. Mára megértettük, hogy rendet tenni az évről évre gyűlő dossziéhalmazban nem csak azért fontos, hogy a vendég ne botoljon meg benne, ha hozzánk jön.

Garantálható előny

Minősített vállalkozás 2006


„Volt, aki felhívott és gratulált. Egyfajta visszaigazolás ez, bár nem gondolom, hogy ne lehetne jobban csinálni, amit mi teszünk. Sokan foglalkoznak hasonló problémákkal, de talán bizonyos kérdésekre jobb választ tudunk adni, vagy hamarabb ismerjük fel másoknál. Azt hiszem, ez a díj is erről szól.”

Lukács Lajos

42 éves, nős, három gyermeke közül kettő már egyetemista. Mindennap jógázik, sokat úszik, squashol. „Csak az tud százszázalékosan megfelelni egy ilyen munkában, aki fizikailag is, mentálisan is egészséges” – vallja. Otthon sokat olvas, érdekli az evolúciókutatás és a világegyetem működése. Erről ezt mondja: „Mindig felemelő érzés más tudományterületek működési modelljeiben felismerni saját munkaterületünk vagy az üzleti élet szabályszerűségeit.”

Miért nincs több megrendelő? A régi ügyfelek miért nem térnek vissza? Miért pártol át valaki a konkurenciához? – efféle kérdések fogalmazódhatnak meg, ha bevételi adatainkat böngésszük. A DSS tanácsadó cég állítja: nem csupán a kérdések, hanem a válaszok is ott rejlenek a tételsorok közt. Csak meg kell látni őket – ehhez jól jön a külső szemlélő. „Az üzleti siker egyik kulcsa a vállalati adatvagyon és az arra épülő információk minősége” – mondja Lukács Lajos tulajdonos, ügyvezető.

„Ha egy mondattal kellene megfogalmazni, mit is csinál a cégünk, azt mondanám, abban segítünk, hogy partnereink az informatikában meglévő technológiákat hatékonyan használják fel az üzlet érdekében. Mi egyfajta hídszerepet töltünk be a két terület között, közös csapatot alkotva a megrendelőnk embereivel.”

A jelentős vívmány a dologban az, hogy a mintegy száz emberrel dolgozó DSS nem csupán a meglévő alapanyagokból főz, hanem így-úgy elműködgető sablonos szabványmegoldások helyett személyre szabottan fejleszt. A „dobozos” szoftvertermékek nem nyújtanak megfelelő szabadságot – így tartják a DSS-nél.

Ugyanakkor a sok projekt kapcsán felhalmozódott tudásra építkezve sok mindenre kész megoldásaik vannak. „Olyan ez, mint amikor luxusautót akarunk venni – magyarázza Lukács Lajos. – Mindent magunk választunk ki a kárpittól az audiorendszerig, de végül is egy meglévő készlet adja a mozgásteret.”
Apropó luxus. Tudjuk, hogy az egyediség mindig drága. Vajon csak a legnagyobbak engedhetik meg maguknak, hogy megfizessék a döntéstámogató szolgáltatást? „Vannak azért középvállalkozó megrendelőink is – biztat az igazgató. – Ezek az eszközök egyre többet tudnak egyre olcsóbban.” A megtérülés pedig egyértelmű: aki bevezeti a fejlett rendszereket, egyértelmű forgalomnövekedést tapasztal, míg ma már ezek nélkül komoly cég nem tud a piacon maradni. Óriási előny, ha a vállalatok jobban megismerik saját vevőkörük vásárlási szokásait.

A rövid táv nem létezik

A tevékenység kiegészül döntéstámogató rendszerek bevezetésével és üzleti, informatikai tanácsadással, mert mit sem ér az egyedi alkalmazásfejlesztés, ha a felhasználókat utána magukra hagyják. Ugyanakkor nem cél ezt a szimbiózist hosszan, az impotens függőségig fenntartani. „Szívesen betanítjuk a munkatársakat az adatbányászatra, ugyanakkor ez elég speciális terület, vélhetően időről időre szükség lesz ránk. Stratégiai kapcsolatokban gondolkodunk.”

Ez leginkább azokkal működik, akiknél sok adat képződik olyan ágazatokban, ahol nagy a verseny, és változnak a piaci körülmények. Így Magyarország vezető vállalatai alkotják a megrendelői kört, alig van olyan jelentősebb bank vagy telekommunikációs szolgáltató, amellyel a DSS-nek nincs szerződéses kapcsolata, emellett néhány nagyobb kormányzati ügyfelet is találunk a listán.

A vállalkozás minden évet nyereséggel zárt, tavalyi árbevétele csaknem elérte az egymilliárd forintot. Ugyanakkor az alapító azt mondja, felettük sem volt mindig kék az ég: „Öt évvel ezelőtt beszűkült a piac, és mi túl sokáig hittük azt, hogy ez átmeneti állapot. Azóta megtanultuk, hogy erre nagyon kell figyelni. Az, hogy gyönyörű megoldást látunk egy problémára, nem jelenti azt, hogy az el is adható.”

A leépítést végül nem lehetett elkerülni. Fájdalmas volt. Mint Lukács Lajos fogalmaz: „Cégünk legfőbb értéke a munkatársi csapat: fiatal mérnökök, közgazdászok, matematikusok és informatikusok tudása.” És a szakmai tudáson kívül mit kell még felmutatnia annak, aki itt akar dolgozni? A DSS az alkalmassági vizsgálatnál formabontó, hiszen nem olyan nehezen értelmezhető jelszavakat hangoztatnak, mint dinamizmus, agilitás, kezdeményezőkészség. „Jól kell kommunikálni, problémát megoldani, kell tudni együttműködni a legkülönfélébb emberekkel, állandóan fejlődni. De főként: szeretni kell ezt a munkát.”

Diák egy életen át

Lukács Lajos esetében a munkaszeretet nem lehet kérdéses, hiszen ő mindig is az informatikai fejlesztés-tanácsadásban dolgozott – szabad választásból. „Az egyetemi évek után rögtön belevetettem magam a privát szférába, egy kis irodát működtettem – emlékszik. – Azt hiszem, a műszaki végzettség hasznos az üzleti életben, hiszen mérnöki aggyal az ember gyakorlatiasan áll a dolgokhoz, tudja, mi az, ami működik.”

Azért a közgazdász irányultság sem hiányzik: a fiatal Lukács a mérnöki karra járt ugyan, de nem hivatalosan időnként beült a közeli Közgáz előadásaira. Azóta pedig nemzetközi MBA-diplomát szerzett. Mégis azt mondja, a tanulásnak nincs vége. „Fontos a kíváncsiság, a rácsodálkozás képessége, hiszen az új problémák egyre magasabb szintű megoldásokat igényelnek. Amit öt éve csináltunk, az ma kevés, ha úgy tetszik, kicsit mindig elégedetlennek kell lennünk azzal, amit elértünk.”

Lukács Lajos vajon elégedett-e azzal, amit személyesen ért el az üzleti életben? „Röviden a válasz: igen, hiszen azt csinálom, amit elképzeltem. De ez sokszor fárasztó a 12–14 órás munkanapokkal. Úgyhogy nyilván az ember időnként elgondolkozik. Például, amikor meg akarják venni a céget…”

Azt mondja, létezik az az ajánlat, ami őt is meggyőzné, különösen, ha számára is új lehetőségeket jelentene. Még egy ideig azonban biztosan maradnak a hosszú munkanapok.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik