Üzleti tippek

Birodalom a tűzfal mögött

admin
admin

2006. 05. 31. 00:00

Kínában csendes, ám annál nagyobb hatású információs forradalom zajlik napjainkban. Hatása nemcsak gazdasági-technológiai, de társadalmi-szociális-kulturális értelemben is nagyobb lesz, mint bármely más eseménynek az ország elmúlt százéves történetében.

A PriceWaterhouse Coopers tavalyi jelentése szerint Kína média- és szórakoztatóipari piaca fejlődik a leggyorsabban a világon. Az elemzések szerint a dinamikus növekedés – évi átlag 25 százalékos ütemmel – az évtized második felében is kitart, s különösen az internet és az új média piacán számíthatunk robbanásszerű fejlődésre.

A médiakínálat már most is lenyűgöző: jelenleg több mint 2100 napilap, közel 9700 folyóirat, magazin (ezek közül kb. 2000 piaci alapú vállalkozás), 1000 rádióállomás, 200 televíziós műsorszóró 2900 csatornája (96 százalékos lefedettség) keresi a több mint 1,3 milliárd fogyasztó kegyeit. A Magyarországon is fogható China Central Television (CCTV) adásait több mint 1 milliárd ember kíséri figyelemmel, de az ország 360 millió háztartása közül 100 millióban már kábeltelevíziós műsorokat is nézhetnek. A városi lakosság átlagosan 50, a falusiak pedig 5–10 csatorna műsorát foghatják. A kormány 2006-ra tervezi a műholdas műsorszórás országos bevezetését, és a tervek szerint 2015-re valamennyi adás digitálisan is elérhető lesz.

Murdoch után majdnem szabadon

Rupert Murdoch médiamogul 2003 őszén egy pekingi, központi pártiskolán elmondott beszédében azt fejtegette, hogy Kínában egy olyan kiszámítható médiarendszert kell kifejleszteni, amely stabilan biztosítja az állami ellenőrzést, de emellett elég rugalmas ahhoz, hogy a piaci folyamatoknak is teret adjon, és így elősegítse (ne korlátozza) a nagy reményekre jogosító szegmens fejlődését. Murdoch ugyanis azt is kijelentette, hogy Kína lesz a média- és szórakoztatóipar új világközpontja, és szavai nyomán – mint egy új aranyláz hírére – azonnal meg is indult a „kincskeresők” áradata az ázsiai ország felé. Murdoch nem önzetlenül beszélt, hiszen ekkor már voltak érdekeltségei a kínai médiában, s a korábban megszerzett Network Star Television révén igyekezett tovább terjeszkedni a térségben.
Példáját mások is követték, s Kína iránt azóta is tart a nemzetközi médiacsoportok érdeklődése. Az elmúlt év piaci szigorításai ellenére valószínűleg idén még tovább nő a külföldi szerepvállalás a közös tulajdonú televíziós, rádiós, internetes és filmes vállalkozásokban. A vállalkozók ugyanis továbbra is mesés profitokat remélhetnek mind a hagyományos média, mind az új média – mindenekelőtt a mobilszolgáltatások és az online játékok – terén. Az elmúlt években ezért vetették meg sorra a lábukat a nagy multicégek (Yahoo, eBay, Google, Amazon stb.), s tűrték a központi hatalom packázásait.
A hihetetlenül gyors fejlődéssel ugyanis a „központban” nehezen tudják tartani a lépést, ezért – egyelőre – a gyeplők meghúzása mellett döntöttek. A fejlődés iránya azonban így sem lehet kétséges, és sokan a 2008-as pekingi olimpiától, illetve a 2010-es sanghaji világkiállítástól remélik a Nagy Tűzfal végső leomlását.


Elemzők szerint az évtized második felében az új média piaca is ígéretesen alakul: a fejlődés különösen a fizetős szélessávú internetes szolgáltatások és a mobiltelefonos extra szolgáltatások terén mondható erősnek. A közel 350 millió kínai mobilhasználó száma 2008-ra eléri az 500 milliót, s hasonlóképpen megduplázódhat az internetezők száma is. Ugyancsak prosperált a játékok piaca is. Tavaly a mobilozók által generált forgalom 15 százalékát már a játékok adták, s az online játékok piacán is nem várt robbanás következett be. A bevételek 400 (!) százalékot emelkedve 2,5 milliárd jüanra nőttek, s az első negyedéves adatok szerint idén is folytatódik a játékláz. Szakértők szerint a videó- és DVD-piac is nagy lehetőségeket hordoz, annak ellenére, hogy a kalóztermékek aránya a tavaly beindult ellenkampányok ellenére még mindig igen magas. S ugyancsak lendületben van a moziipar is, amely jelenleg a digitalizálódás korszakát éli, s ezzel nemcsak a filmszínházhálózat fejlesztését akarják megoldani az illetékesek, de a kalózkodásra is csapást akarnak mérni a speciális kínálat megteremtésével.

Szigorodó lappiac

Az átalakuló médiapiacon azonban Kínában is a lappiacra irányul a legnagyobb figyelem, amely az elmúlt években szintén dinamikus átalakulással igyekezett alkalmazkodni az új igényekhez. Az első lapcsoport (Guangzhou Daily Press Group) 1996-ban jelent meg a liberalizálódó piacon, majd a dinamikus gazdasági fejlődésnek és a középosztályosodásnak köszönhetően különösen a városi lapok és magazinok piacán indult meg a fejlődés. Sorra alakultak a lapkiadók (jelenleg 1200), a lapcsoportok (jelenleg 41) és az átalakuló lapstruktúrának köszönhetően 1998 és 2004 között 36 százalékkal nőtt az eladott lapok példányszáma. Kezdetben a napilapok piacán mutatkozott élénkülés (jelenleg 93,5 millió lapot adnak el naponta), de tavaly a korábbi egyenletes fejlődés megszakadt. A fiatalabb olvasók ugyanis mindinkább átváltanak az internetre és az életmódmagazinokra, aminek következtében – követve a nemzetközi trendet – számos lap példányszáma jelentősen csökkent, a hirdetési bevételek pedig 15 százalékkal zuhantak.

Tudta-e…?


Míg a 90-es években az interneten fellelhető tartalmak 80 százaléka angol nyelvű volt, ez az arány napjainkra jóval 50 százalék alá esett. Az ázsiai nyelvű weboldalak előretörésének lehetünk szemtanúi.

A fejlődés a divat- és életmódmagazinok piacán is megtorpant, mert a hatalmas dömpinget, a befektetési kedvet látva idén márciusban az illetékesek megszigorították a külföldi magazinok kínai nyelvű változatának kiadását. Az ok: korábban számos hír- és életmódmagazin (Newsweek, CKM, ELLE, FHM) kínai változata jelent meg a lappiacon, és a kormányzat attól tart, hogy az országba beáramló nyugati eszmerendszer és populáris kultúra túlságosan gyorsan rombolja le a „tradicionális kínai nemzeti, szociális és kulturális értékeket”, és sok esetben nemkívánatos hatással van a gyorsan változó kínai társadalomra, mindenekelőtt a fiatalokra. Ezért az illetékesek a korlátozás mellett döntöttek, de hangsúlyozzák, hogy ezek nem érintik a „semleges” (tudományos, technológiai) témákkal foglalkozó lapokat.

Tiltott gyümölcs

A kínai hatóságok az interneten sem bánnak kesztyűs kézzel a nemkívánatos piaci szereplőkkel. Az első nagy roham tapasztalataiból okulva úgy döntöttek, hogy e téren is szigorításokat léptetnek életbe a liberalizált piacon tapasztalható „kilengések” megakadályozása érdekében, s a médiapiac fokozott ellenőrzése keretében szoros pórázon tartják a médiumokat, mindenekelőtt az internetet. Ez egyrészt azért megy könnyen, mert a rendelkezésre álló technológia segítségével viszonylag könnyen ellenőrizhető a világháló, másrészt pedig a befektető cégek csak egyetlen közös vállalat létrehozására kapnak engedélyt, s az engedélyek kiadásakor az állam által „barátságtalannak” nyilvánított cégek színre lépését eleve megakadályozzák, vagy nyomásgyakorlással kényszerítik azokat a feltételek elfogadására.

A legnagyobb példányszámú napilapok (ezer példány)

1. Yomiuri Shimbun, Japán 14,246
2.The Asahi Shimbun, Japán 12,326
3. Mainichi Shimbun, Japán 5,635
4. Nihon Keizai Shimbun, Japán 4,737
5. Chunichi Shimbun, Japán 4,571
6. Bild, Németország 4,220
7. The Sun, Nagy-Britannia 3,461
8. Sankei Shimbun, Japán 2,665
9. US A Today, US A 2,603
10. Canako Xiaoxi (Peking), Kína 2,530
11. The Chosun Ilbo, Dél-Korea 2,428
12. Tokio Sports, Japán 2,425
13. The Daily Mail, Nagy-Britannia 2,411
14. The Joongang Ilbo, Dél-Korea 2,200
15. The Times of India, India 2,131
16. The Daily Mirror, Nagy-Britannia 2,117
17. The Dong- A Ilbo, Dél-Korea 2,100
18. Nikkan Sports, Japán 1,987
19. Hokkaido Shimbun, Japán 1,947
20. The Wall Street Journal, US A 1,821
21. Sports Nippon, Japán 1,791
22. People’s Daily (Peking), Kína 1,773
23. The New York Times, US A 1,673
24. Yangtse Evening News (Nanking), Kína 1,650
25. Guangzhou Daily, Kína 1,600
Forrás: World Association of Newspapers 2005


A kínai internetpiac ennek megfelelően ma még erősen eltér a nyugati mintáktól. A kormányzat a hétköznapokban is erős politikai ellenőrzést, kérlelhetetlen cenzúrát (Kínai Nagy Tűzfal) alkalmaz a nemkívánatos tartalmak kiszűrésére. A nagy internetszolgáltatók hálózatára 2002 szeptemberében telepítették ezeket a szűrőprogramokat, amelyek bizonyos kifejezéseket („emberi jogok”, „Tienanmen”, „Tajvan”, „Tibet” stb.), oldalakat (Playboy) vagy tartalmakat (pornográfia) hozzáférhetetlenné tesznek, s ilyen szavakkal e-maileket sem lehet küldeni. Nagyobb belpolitikai események – pl. az Országos Népi Gyűlés – alkalmával még fokozottabb az ellenőrzés: ilyenkor több tízezer cenzor figyeli éberen az internetes fórumokat, blogokat, hogy a szoftverekkel nem szűrhető tartalmakat is ellenőrizzék.

Szabad szájú bloggerek

Tudta-e…?

Kínában a külföldi magazinok csak helyi partnerrel, vegyes vállalati formában adhatnak ki lapot, ám az illetékesek igyekeznek felügyeletet gyakorolni a piaci folyamatok felett. Ennek esett áldozatul a tekintélyes Rolling Stone magazin, amely márciusban megjelent ugyan a lappiacon, de az első szám után leállították.

Kínában a cenzúrát nagyon komolyan veszik, s igyekeznek elrettentő példákat statuálni. Az Amnesty International adatai szerint jelenleg ebben az országban ül börtönben a legtöbb újságíró (54) illegális vagy a hivatalos szervek által annak minősített dokumentumok internetes terjesztéséért, s nemrégiben „szabad szájú” bloggereket is elítéltek „rendszerellenes” tevékenységért. A szellemi szabadság mámorát azonban semmilyen tiltással nem lehet már elvenni az emberektől, s a tiltott gyümölcs édessége is vonzó lehet, mert jelenleg 37 millió regisztrált blogot tartanak nyilván, amelyeket 16 millió felhasználó üzemeltet, de a legnagyobb kínai blogoldalnak számító Booke portálon naponta 100 ezer új bloggert regisztrálnak. A China News Service áprilisi adatai szerint így a bloggolók száma év végére akár a 60 milliót is elérheti, mint ahogy az internetezők száma is évről évre dinamikusan nő.

Ha viszont a gyors fejlődés következtében az internetezők száma eléri a nyugati szintet – erre szakértők szerint tíz éven belül sor kerülhet –, akkor Kínában 750–800 millióan látogatják majd az internetet, s ez a piaci elemzők fantáziáját éppúgy meglódítja, mint a hirdetőkét vagy a médiabárókét. Márpedig a fejlődés rohamléptékű, hiszen Kínában a szélessávú kapcsolatot használók száma is kétévente megduplázódik – 2005-ben az internetezők több mint fele (64 millió) már így tartotta a kapcsolatot a világhálóval.

Hódít az online marketing

Ennek persze egyenes következménye, hogy tavaly a konjunktúra látványos jeleit mutató hirdetési piacon is nagy változások következtek be. Kínában tavaly 125 ezer hirdetési és marketingügynökség 940 ezer munkatársa dolgozott azért, hogy az üzletág elérje a 141, 6 milliárd jüanos (17,5 milliárd dollár) rekordforgalmat, ami 12 százalékos növekedést jelentett az előző évihez képest. Ezen belül azonban – a China Internet Network Information Center (CINIC) adatai szerint – az online hirdetési bevételek értek el kiugró eredményt (3,1 milliárd jüan, 378 millió dollár). A növekedés – miközben a printmédia 15 százalékos veszteséget volt kénytelen elkönyvelni – 77, 1 százalékos volt, s ez az összeg már több mint hét és félszerese a 2001-ben elkönyveltnek. A tervek szerint az online hirdetési bevételek idén további 30 százalékkal növekednek (meghaladják a négymilliárd jüant), de a szakértők a „nagy ugrást” az évtized utolsó éveire jósolják.

Tudta-e…?


Az első kínai internetes oldal 1994-ben jelent meg a világhálón, s mára – az Economic Daily szerint –111 millió regisztrált internetezőt tartanak nyilván az országban. Ezzel Kína a második helyre jött fel az USA mögé, de ez a szám az ország lakosságának még mindig csak 8,5 százaléka.

A fejlődés tavaly az e-commerce terén is imponáló volt, mert az ágazat – 13,5 milliárd jüanos (1,7 milliárd dolláros) bevételével – 280 százalékos növekedést ért el az előző évihez képest. Szakértők szerint még ennél is biztatóbb jel, hogy tavaly már a konszolidáció jeleit mutatta a piac, és a fizetési kockázatok jelentős mértékben csökkentek a korábbi kaotikus állapotokhoz képest.

Az emelkedő alján

Talán e vázlatos ismertetésből is kiderült, hogy a szakértők okkal hangoztatják, miszerint a következő években az ázsiai országok képezik a média globális fejlődésének új tengelyét, s Japán, Dél-Korea és Szingapúr mellett mindenekelőtt Kína és India lesz a médiapiac fő hajtóereje. Különösen a kínai médiapiacon várható további dinamizáció, ahol már most 200–250 milliósra tehető a jelentős fogyasztást generáló módosabb középosztálybeliek száma, de a városiasodással (jelenleg 40 százalékra tehető a városlakók száma) és a fiatalabb korosztályok (16–35 évesek) fokozott gazdasági térnyerésével ez a piaci vásárlóerő jelentős mértékben nőni fog.

vissza a címlapra

Legfrissebb videó mutasd mind

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.