Ki nyerte a választást?

Csupán évi 2 alkalommal egyezik meg a két nagy kereskedelmi adó és a közszolgálati televízió műsora. Az augusztus 20-ai tűzijáték és a köztársasági elnök celebrálta újévi beszéd nézettségét azonban nagyjából csak az határozza meg, hogy ki melyik csatornán hagyta éppen a tévéjét – ráadásul a tévé előtt ülők tudatossága, urambocsá! „józansága” legalábbis megkérdőjelezhető.

Egyenlő pályák

Sokkal izgalmasabb következtetések vonhatók le a választási vitaműsorok nézettségének elemzéséből, hiszen nemcsak hogy a téma azonos, amelynek feldolgozási módjában versenyezhetnek a televíziók, hanem kétszer másfél óra erejéig – a szolgalelkűen levezényelt és egyetlen stúdióból közvetített miniszterelnök-jelölti viták idején – még a műsor is megegyezett.

Bátran kijelenthető, hogy az év műsora volt a két jelölti vita, hiszen mindösszesen 3,7 millió embert ültetett a képernyők elé szerdán, a Gyurcsány–Orbán-rangadón, és 3,5 milliót másnap, a négypárti szembesítésen. Az adott időben tévékészülék elé kucorodó lakosság több mint 70 százaléka látta a vitázókat.

Interpretáció

Ahogyan a pártok a választási eredményt, a kereskedelmi tévék a nézettségi adatokat is tudják azonnal kedvező színben kommentálni. Az RTL Klub a szerdai teljesítménnyel, a TV2 pedig vasárnapi eredményeivel büszkélkedik. Az igazság azonban az, hogy a nézők sokkal egyenletesebben oszlottak meg ezeken a napokon, mint egyébként. Egy szürke hétköznap kora estéjén átlagosan 4,8 millió ember választja a televíziózást kikapcsolódásul. Egy-egy vetélkedőműsor, vagy hírműsor, esetleg szappanopera-epizód az éppen tévénézők 40–50 százalékát is lefoglalhatja valamelyik csatornán egymagában, gyakran 2 milliót is meghaladó nézettséget produkálva. Ebből a szempontból az egy-egy kereskedelmi csatornánál a viták idején mért 1,2–1,5 milliós nézettség elmarad az idősávban rejlő lehetőségektől. Vágó István vagy Gundel Takács Gábor jobb napokon ennek dupláját is összehozza, ráadásul van mód reklámokra is. Ha csak a hirdetők szempontjából fontos 18–49-es korosztályt nézzük, akkor még szembetűnőbb a lemaradás: az átlagos napokon ez idő tájt 800 000 nézőt is megfog egy-egy csatorna, a viták alkalmával viszont 388–597ezer (együtt alig 1 millió) nézővel kellett beérnie a TV2-nek és az RTL Klubnak ebből a korosztályból. Vasárnap persze némileg korrigálhattak, saját eredménykövető stúdióműsorral vagy éppen száguldó riporterekkel, bőségesen termelve a GRP-t. Ebben a menetben már a TV2 került fölénybe: 8 óra magasságában a nézők többsége belátta, hogy az 5%-os feldolgozottságú adatok és Baló György standard kérdezősködése („mikor jutunk el autópályán vagy fapadossal önökhöz, képviselő úr?”) helyett izgalmasabbak a helyszíni miniinterjúk. Aztán az érdemi számok beérkezésekor ismét a gyakorlott sportriporterek és politológusok vették át a prímet, a nézőknek ez többet nyújtott, mint mondjuk Máté Krisztina, aki fáradtabb pillanataiban csak ekképpen kommentált: „lássunk olyan körzeteket, amik, hát, valamiért talán fontosak”.

Titkos befutó

Szigorúan nézve a két kereskedelmi adó szemszögéből sokkal inkább volt tehát kínos kötelezettség a viták közvetítése, semmint nagy lehetőség. Az igazi nyertese a vitának ugyanis a Magyar Televízió. Alaphelyzetben este 7-kor nincs olyan műsora, ami akár csak megközelítené a két nagy adó nézettségét. A viták és a választás napján viszont egyenrangú partnere volt a kereskedelmi adóknak.

A számokból kitűnik, hogy még mindig erős az emberek azon meggyőződése, hogy közéleti témák és politika tekintetében a közszolgálati tévé a mérvadó.

Továbbárnyalva

Hiba lenne azonban csak ez alapján megítélni az MTV műsorát, és túlértékelni közszolgálati szerepének teljesítését. Érdekes módon a csütörtöki vitán az MTV a 18–49 évesek körében már csak annyit produkált, mint egy sima Szomszédok-epizód. Ezzel párhuzamosan a kereskedelmi tévék nemcsak sokkal nagyobb arányt szakítottak ki az éppen tévézők soraiból, hanem összességében is több embert ültettek a képernyő elé, noha a négypárti vitára kicsit kevesebben voltak már csak kíváncsiak (3,5 millióan), mint az előző napon. Az MTV 18–49-esek körében történt hirtelen térvesztése azt valószínűsíti, hogy a tudatosan tévézők ekképpen gondolkodtak: „ma inkább megnézem, miképp fest ez a vita a kereskedelmi csatornán”. Az is lehet, hogy sokakban csütörtökre tudatosult, hogy nem kell elkapcsolniuk az M1-re, ha vegytiszta kampányt akarnak látni, mert a kereskedelmi adókon is megszerezhető ez az élmény.

Rétegcsatorna?

A két napot összehasonlítva kitűnik, hogy szerdáról csütörtökre településtípust, korosztályt és képzettséget tekintve az m1 műsora a legtöbb kategóriában enyhén vesztett nézőiből. Részesedését csupán a magasan képzettek körében tudta növelni. Az átlagnál jobban pártoltak el tőle a nők, elvesztette 18–29-es nézői felét, viszont abszolút értékben is több nézőt szerzett a 30–39 éves korosztályból. A kereskedelmi csatornák egységesen növelték minden kategóriában nézőik számát, de feltűnőbben nőtt a női nézők köre.

A csupán közepesen érdeklődő és közügyek terén sem elkötelezetten nyitott szemű polgár tehát könnyen unt rá az m1 műsorára, különösképpen ekkora dózisban, így másnap már eleve a kereskedelmi adókon kezdhetett. Ennek ellenére továbbra is megfigyelhető, hogy az MTV nézői körében a teljes nézői átlaghoz képest felülreprezentáltak a budapestiek, a magasabban képzettek, az aktív- és középkorúak, valamint a férfiak. Vasárnap pedig a csatorna ismét tudott élni azzal a sajátosságával, hogy a nézők hiteles, precíz és alapos médiumnak tartják.