Két bomba is robbanhat a közeljövőben Magyarországon, már ami a nyugdíjakat illeti. Az egyik, hogy a következő három évben 300 ezer ember fog nyugdíjba menni. Ők a Ratkó-korszak gyermekei, vagyis az 1951-55 között születettek. Ez már rövidtávon nagyon meg fogja terhelni a hazai ellátórendszert, de még nem veszélyezteti azt.
A másik – sokkal súlyosabb – bomba, hogy az elöregedő társadalom miatt 2035-re lényegileg fenntarthatatlanná válik az állami nyugdíjrendszer. Ezt az MNB mondja, egy friss tanulmányában. Szerintük az állami nyugdíj mellé mindenképp kell majd önerő, mert biztosra veszik, hogy a nyugdíjak csökkenni fognak húsz év múlva.
Nincs miből félrerakni
Ezek a folyamatok a magyar lakosság előtt is ismertek. Mint ahogy az is, hogy a kialakult helyzetben a bankok, biztosítók az öngondoskodást hangsúlyozzák. Természetesen nem alaptalanul, hiszen elvileg már 5 ezer forint félrerakásával is valamivel előrébb lehetünk idős korunkra, de nem nagyon. A bankok szerint kihagyhatatlan lehetőség, hogy állami támogatásként éves 20 százalékos adó-visszatérítés vehető igénybe az egyéni befizetések után. A valódi öngondoskodás azonban csak a jól keresők számára elérhető. A többség számára ugyanis nem jön ki a matek, ha félre akarnak tenni, hiszen meg is kell élniük valamiből.
Mennyi lesz az annyi?
Mint korábban megírtuk, 2030-ra leginkább a minimálbéresek lehetnek bajban. Természetesen egy jelentős részük kényszervállalkozó, akik a jövedelmük többségét zsebbe kapják, és ha elég előrelátóak, ebből félre tudnak tenni öreg éveikre valamely önkéntes pénztárban.
De a minimálbéresek többsége annyiból él, amennyit papíron adnak nekik. Ők érdemi megtakarítás nélkül 32-45 ezer forint körüli nyugdíjra számíthatnak. És akkor még nem beszéltünk a közmunkásokról, a megváltozott munkaképességűekről, a külföldön munkát vállalókról, vagy a gyermeküket egyedül nevelő anyákról.
Az átlagkeresetűek sem járnak túl jól 2030-ra. Be kell érniük majd cirka 100 ezer forintos állami járadékkal, miközben a mostani nettó átlagbér 175 ezer forint. Ha valaki ennek megfelelő nyugdíjat szeretne most, annak 218 ezer forintos átlagjövedelmet kell felmutatnia 40 év munkaviszonnyal a háta mögött.
Attól függ, hogyan számolunk
Nem árt tudni azt sem, hogy a rendszer 2012-es átalakításakor a kormány néhány tollvonással egy csomó megváltozott munkaképességűt kiszórt a támogatottak köréből. Az ellátottak 2012 és 2015 között 190 ezer fővel lettek kevesebben, népességen belüli arányuk 29,1 százalékról 27,9 százalékra módosult annak ellenére, hogy közben az öregségi nyugdíjasok száma nőtt.
Részben ennek is köszönhető, hogy a magyar nyugdíjhelyzet – papíron – már nem is olyan tragikus Európában. Pontosabban, létezik olyan szempont, amely alapján még mindig katasztrofálisan alacsonyak a nyugdíjak, de olyan is, ami szerint nem. Bár nyilván az senkit sem vigasztal, hogy egy bolgár nyugdíjas csak feleannyi dolgot tudott megvásárolni 2015-ben a pénzéből, mint a magyar.
A kormány már nem rontana a helyzeten
A kormány részben a kötelező szülőtartásban látja a jövőt, részben a nyugdíj korhatár felemelésében. Bár ez utóbbi még nem dőlt el. Hozzá kell tenni: egész Európában téma a korhatár további emelése, a társadalmak elöregedése miatt, bár Magyarországon a korhatár emelését szinte mindenki elutasítja.
Arról van szó, hogy miközben a magánnyugdíjpénztárak lenyúlása miatt drámaian csökken a hossz távú nyugdíjmegtakarításokba vetett bizalom, a kormány az idei adócsomagban még jobban megadóztatta a munkáltatói nyugdíjcélú támogatások adóját (ami 15 százalékkal emelkedett).
Természetesen, a pénztárak hiába tiltakoztak a törvény megszavazása előtt, és után is, ez eddig nemigen hatotta meg a kormányt. Most viszont lehet, hogy békülés lesz. Mint írtuk, Hornung Ágnes, az NGM államtitkár utalt arra, hogy az állami szerepvállalás óhatatlan csökkentésével párhuzamosan a kiegészítő rendszereknek, így az önkéntes nyugdíjpénztáraknak nagyobb teret lehet adni.
Legalább az is valami, hogy a kormány már nem akar tovább rontani a nyugdíjhelyzeten.
