Pénzügy

Büntetőnyugdíj: ez így nem igazságos

Tamásné Szabó Zsuzsanna
Tamásné Szabó Zsuzsanna

gazdaságos. 2014. 07. 31. 14:13

Az egyik szakértő szerint képtelenség, a másik szerint korrekt lenne a gyermekszámtól és iskoláztatástól függő nyugdíj. A kormány egyelőre kihátrált mögüle.

Korábban a témában:

„Nehezen képzelhető el, hogy… a gyerekszámfüggő nyugdíj 20 év múlva megvalósuljon” – írta Simonovits András nyugdíjszakértő blogbejegyzésében 2012 májusában. Még szerdán felhívtuk, mit szól hozzá, hogy immár itt állunk karnyújtásnyira a megvalósulástól. Hiszen akkor még úgy volt, hogy a kormány valószínűleg rábólint, és már 2015-től bevezethetik a gyermekek számához kötött időskori ellátást. Továbbra is azt mondta, képtelenségnek tartja. Igaza lett.

De ettől még a kérdés megmaradt: vajon igazságos lenne-e egy ilyen rendszer? És igazságos-e az, ami most van?

A kormány nem tervezi

Ezzel szemben

Varga Mihály este, a kormányülés szünetében tartott sajtótájékoztatóján bejelentette, nem terveznek változást a nyugdíjrendszerben, és a nyugdíjak értékénél sem. Méghozzá azért nem, mert mint a nemzetgazdasági miniszter kifejtette, egyes szakértői anyagok szerint 2030-ig semmilyen változás nem szükséges a magyar nyugdíjrendszerben. A nyugdíjak kifizetése, a nyugdíjalapok működése biztosított. Amire azért nem vennénk mérget, tekintve hogy más szakértők meg éppen ennek az ellenkezőjét mondják.

Az is kiderült a tájékoztatón, hogy a kormányülésen nem is volt szó a Népesedési Kerekasztal javaslatáról. A KDNP-sek biztosan szomorkodnak is egy kicsit, hiszen még két napja is azt nyilatkozták a Magyar Nemzetnek, támogatják a javaslatot. Mármint hogy a gyerekszámtól és a gyerekek iskolázottságától is függjön a jövőbeni időskori ellátás. De vajon igazságos lenne-e ez?

Képtelenség

Simonovits András szerint, ha már 40 éve bevezették volna a gyerekszámhoz kötött nyugdíjat, akkor a Botos-modell alapján a mai 100 ezer forintos átlagnyugdíjjal szemben az egy gyerekesek csak 74 ezer forintot kapnának (-26 százalék), a gyermektelenek pedig mindössze átlag 62 ezer forintot (-38 százalék).

A háromgyerekeseknek ezzel szemben 15 százaléknyi plusz járna, vagyis az átlagnyugdíjból kiindulva havi 115 ezer forint lenne az átlagos ellátásuk. A legalább négygyermekeseké pedig 124 ezer forintra jönne ki.

Nos, ha megnézzük a két végpontot, akkor azt látjuk, hogy a gyermektelenek feleannyi nyugdíjat kapnának, mint a legalább négygyermekesek. Ami azért elég nagy aránytalanság, ha ezt vesszük, hogy mindkét tábornak egyforma járulékot kellene fizetnie.

Aki meg minimálnyugdíjas, és gyermektelen, annak pedig az amúgy is igen kevés (2008 óta változatlan összegű) 28 500 forint helyett havi 17 670 forinttal kellene most beérnie. A modellt kidolgozó Botos Katalinék javaslata szerint legalábbis erről lett volna szó.

Ennél kevésbé büntető jellegű a Jobbik csütörtökön közölt javaslata, mely szerint levonás nem lenne, de a gyermek iskolázottságától, illetve munkaviszonyának idejétől függően 4-6 százalék közötti lenne a szülő nyugdíj-kiegészítése. Finomítani tehát lehetne.

A mostani nyugdíjrendszer bünteti a gyerekeseket

Ha a nyugdíjkurtítással nem értünk is egyet, azt azért el kell hogy ismerjük, azoknál a nőknél, akik több gyermeket nevelnek, sok idő eshet ki a karrierépítésből, ami bizony a nyugdíjukon is meglátszódhat. A Népszabadság által megszólaltatott Gál Róbert Iván, a Tárki kutatója például azt mondja, nem a gyerekszámtól függő nyugdíjrendszer lenne a büntető, hanem a mostani az.

Nem ismeri el ugyanis azt a munkát, amit valaki a háztartásban végez, amit a gyerekek felnevelésével tölt, hiszen nem veszi figyelembe a nyugdíjazásnál. Másrészt komoly költségei vannak a gyereknevelésnek. A 22 éves koráig két gyermeket felnevelő pár 11 évi jövedelmét költi erre, egy gyereknél a ráfordítás 7,3 év, míg a gyermektelen teljes jövedelmét magára költheti.

Számításai szerint a társadalom ma többet fordít a gyerekekre, mint az idősekre. Csak éppen a gyerekek felneveléséhez köthető terheket háromnegyed részben a szülők kénytelenek állni. Míg az időskori ráfordításokat majdnem teljes egészében az állam finanszírozza.

A kutató tehát támogatná az újfajta rendszert, feltéve, ha liberalizálnák az örökbefogadást, illetve kompenzálnák azokat, akik akaratuk ellenére sem tudnak gyereket nevelni. Viszont ő az iskoláztatást külön kezelné a nyugdíjkérdéstől, az oktatás folyamatába nyúlna bele. 

Másképp kellene közelíteni

Simonovits is említette lapunknak az oktatás kérdését, amit szerinte erősíteni kellene, nem lerontani. Hogy minél több gyerek legyen képes szakmát, végzettséget szerezni, és a lehetőség elérhető legyen a nehéz körülmények között elők számára is. Mert aki iskolázott, az nagyobb eséllyel helyezkedhet el. Különben pedig mi lenne a garancia arra, hogy a megszületett gyermekből járulékfizető lesz? Más kérdés persze, hogy mi lesz, ha nem itthon, hanem külföldön lesz járulékfizető…

Persze Botosék javaslatában is benne van, hogy a rendszer csak akkor működhetne jól, ha (földrajzi leosztás szerint is egyenletesen) lenne az országban mindenhol munkahely. Ha.

Simonovits azt is mondta, hogy szerinte nagyon fontos lenne a gyermeket nevelők szempontjából a családi pótlék összegének megemelése, ami szintén 2008 óta nem változott (vagyis mintegy 20 százalékos mínuszban van).

Hozzátennénk: ezt az összeget a család azonnal a kiadásai, elmaradt bevételei csökkentésére tudja költeni. Viszont hogy a háromgyerekes tudja-e, és ha igen, meddig tudja élvezni majd a nyugdíjban kapott kompenzációt, azt ugye előre nem lehet tudni.

Igazságos lenne-e?

Rákérdeztünk arra is nála, szerinte igazságos-e ez a rendszer azokkal szemben, akik nem tudnak gyereket vállalni (mert nem találnak párt, mert melegek, mert meddők, mert betegek, mert nincs rá anyagi lehetőségük, stb.). Simonovits, aki ellenzi a gyerekszámtól függő nyugdíjrendszer bevezetését, erre az egyik csoportot említve cinikusan – utalva Orbán Tusványoson emlegetett mintaországaira – csak annyit mondott, végül is van még hova “fejlődni”. “Jó” példának ott van Irán, Kína, vagy Oroszország, ahol pl. még üldözik is a melegeket.

Botosék is megemlítik egyébként, hogy a bevezetés feszültségeket szülhet. De pont ezért javasolják, hogy 20-25 év legyen addig, amíg valaki az új rendszerben nyugdíjba kerül, hogy mindenki tudjon alkalmazkodni és dönteni.

Aki pedig valamilyen ok miatt nem tud gyermeket vállalni, annak az öngondoskodást javasolják. Az alacsonyabb jövedelműeknek pedig azt, hogy erősítsék a családi szolidaritást, pl. lakjanak együtt, és így csökkentsék a költségeiket. Persze akinek nincs gyereke, annál ezt elég nehéz lenne kivitelezni.

Szerintük egy dolog nem várható el csak, az, hogy az állam a többi polgár adójából elégítse ki a gyermektelenek nyugdíjigényét.

A többség veszítene

A KSH 2011-es népszámlálási adata szerint összesen 2,7 millió család volt. A családokból mindössze 220 ezerben volt legalább három gyerek – vagyis ennyi családnál emelkedett volna a modell szerint a nyugdíj, 15, illetve 24 százalékkal.

Egygyermekes családból 968 ezer volt, gyermektelenből pedig 935 ezer – ők azok, akiknek 26, illetve 38 százalékos mínusszal kellett volna számolniuk. Kétgyermekesből pedig 590 ezer volt – náluk minden maradt volna úgy, ahogy most.

Vagyis a 2011-es számok alapján a majdani idősek többségének csökkent volna a nyugdíja a Botos-féle gyerekszámtól függő rendszer bevezetésével. Hacsak úgy nem döntöttek volna, hogy egy majdani magasabb nyugdíj reményében mégis felnevelnek még 2-3 gyereket.

vissza a címlapra

Legfrissebb videó mutasd mind

Kommentek

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.