A kertészkedés egyik fura paradoxona, hogy most, a legnagyobb kánikulák előtt, amikor még épp csak belekóstoltunk, hogy milyen is lesz majd 30 fokban kelni, majd egész nap 35 fokban ájuldozni az árnyékban, na szóval, hogy pont MOST kell a messzi téli hónapok zöldségellátmányára gondolni.
Június-júliusban van az, hogy a télre tárolt gyökérzöldségeket, a répát, a céklát el kell vetni, s hogy a karácsonyi káposztát, a koratavaszi vitaminhiányos időszakra szánt karfiolt, brokkolit, kelbimbót el kell indítani útjára. Ehhez pedig a magoncokat kell életben tartani olyan száraz, forró időben, amikor maguktól nem annyira maradnak életben.
Nem csoda, hogy a másodvetemény még a gyakorlottabb kertészeknek is fejfájást okoz.
Így lehet nyáron vetni
Már a vetés is trükkös dolog. Normális esetben a cékla vetése például nem túl bonyolult: márciusban, amikor vízzel feltöltött a talaj, jó eséllyel kicsírázik. Az ember húz egy keskeny kapával egy vályút, 5 centinként beledob két magot, visszatemeti, belocsolja és kész. Még a komposztozást is elég egy-két centi vastagon végezni, mert a cékla nem túl tápanyag-igényes. Még beáztatni sem kell a magokat, hiába nehezen csírázó lelkivilágúak.
Kicsit bonyolultabbá válik a most. A talaj könnyen kiszárad a nyári kánikulában, s ez a csírázásnál és a még csak pár centrire letörő gyökerű fiatal palántáknál is halálos lehet. Arról nem is szólva, hogy a céklánk könnyen fássá válhat a rendszertelen vízellátástól.
Hogyan célszerű akkor nyáron vetni?
Egyrészt áztassuk be a magokat csapvízbe. Aztán húzzunk kapával 5-10 centi mély és 5-10 centi széles vályúkat ott ahol a sorok lesznek. Ezekbe vetjük a magokat. A vályú ott tartja az öntözővizet a növényeinken, s így több ideje van a gyökérzónájuknak beinni a kilocsolt vizet. A vályú hatékonyságát tovább tudjuk fokozni, egy centi vastagon tőzeget és teszünk a vályúba és összekeverjük a benne lévő földdel. Fontos, hogy a vályú köré-fölé 15 centi szalmamulcs is kerüljön a tala vízmegtartását javítandó.
A vályúban aztán minden magnak fúrjunk egy-egy 15 centi mély lyukat, amelyet feltöltünk vízzel, majd komposzttal, majd megint vízzel. Kaparjunk rá addig földet, amíg körülbelül olyan mély lesz, amit a mag igényel. Számoljunk bőven a maggal, inkább tegyünk bele eggyel többet, mint amit a növényfajnak megfelelően szokás. Utána tegyük a palántaföldet (ezt könnyebben nyomja fel a növény, mint saját kertünk földjét, mivel előbbi tele van habkönnyű tőzeggel.) Öntözzük be esőztető fokozaton és húzkodjuk el úgy a szalmát, hogy a vályúba ne lógjon bele. (A szalma alatt nem csírázik ki a mag.) Árasszuk el a vályút reggel, este. Ha ezt a bonyolult táncot eljárjuk, viszonylag jó arányban ki fog kelni a vetemény és ha gondosan öntözzük az első pár hétben, amíg leér a gyökere egy biztonságos mélységbe, meg is marad.
Palánta az árnyékban
Valójában nyáron jobb ötlet palántázni a télre szánt zöldségeinket, mivel így legalább az első néhány napban jobban tudjuk ellenőrizni a vízellátottságukat. A frissen vetett magokat jól belocsolva érdemes lefedni egy folpacckal az egészet, de kapjuk le, ahogy elkezd mozogni a föld a palánták felett, nehogy begombásodjanak a műanyag alatt. Kiválóan lehet palántázni a céklát, a káposztaféléket, a répával azonban nem érdemes kísérletezni. Elvileg lehet azt is palántázni, ha rögtön a sziklevelek kihajtása után kiültetjük, de ez tényleg csak vészmegoldásnak jó, hisz egy négyfős családnak azért kell pár száz répa télre…
De nyáron még a palánták is kisülnek a cserepükből, ha nem ügyelünk. Ezért soha, semmilyen körülmények közt ne hagyjuk a palántákat a déli vagy a délutáni nap útjában. Ezekben az időszakban szigorúan árnyékos helyen kell lenniük, például egy nagy fa alatt. Csak arra ügyeljünk, ne potyogjon a fáról rohadt termény vagy eldobált zölddió, mert süvítő dióbombák közt nem túl jó cseperedni.
Ha sikerült életben tartani a palántákat, akkor hurrá! De itt még nem ért véget a feladatunk. Meg kell védeni őket a rovaroktól és a forróságtól.
Nyáron határozottan több a rovar, mint tavasszal, ezerrel beindulnak például a poloskafajták, amelyek ellen elég nehéz védezeni. (Közéjük tartozik a bodobács is.) Én a következő módszereket szoktam bevetni, nagyjából ebben a sorrendben: fizikai védelem, leszedegetés és vegyi védelem.
Ketrecbe velük!
Fizikai védelemre nekem az tűnik a legjobbnak, ha szúnyoghálóból építek egy könnyű, leemelhető keretet. Van, aki a tüllt javasolja, de akár egy nagyon könnyű (17g/mm alatti sűrűségű) fátyolfólia is segíthet. A lényeg, hogy valamilyen fizikai akadályt képezzünk a nyáron aktív rovarokkal szemben, különben garantáltan brutális támadásnak lesznek kitéve a rovarvilág kedvencei közé tartozó káposztaféleségek. Ez az akadály legyen olyan, ami azért minket nem gátol az öntözésben, mulcsozásban, növénygondozásban.
Poloskagyilkosság, különös kegyetlenséggel
A leszedegetést úgy célszerű csinálni, hogy az ember a viháncoló, netán éppen boldog pásztorórát celebráló bogarakat tartó levél vagy hajtás alá tesz egy széles szájú befőttesüveget félig tele vízzel, majd meglöki a növényt, hogy beleessenek a bogarak. Nem egyszerű művelet, de ha csak pár növényről kell leszedni a dögöket, még mindig ez a legjobb. Aztán tetőt rá. Pár óra is lehet, mire megfulladnak szegény bogarak. Én rituálisan el szoktam helyezni a hullájukat a megtámadott növény száránál, abban bízva, hogy haláltusájuk során kiválasztanak valamilyen stresszhormont, ami elriasztja fajtársaikat. Igazából be szokott válni, de félve buzdítok bárkit is ilyen kegyetlenségre. Mindesetre, ez krumplibogarak ellen is bevált már.
Vegyi védelem
A rovarok ellen többféleképp tudunk védekezni bioszerekkel, de azért én ezt mindig a végére szoktam hagyni, nem utolsósorban azért, mert kényelmetlen. A neem olaj-szpré például jól beválik a legtöbb rovarral szemben, mivel hasonlít egy rovarhormonra, s összezavarja a hormonháztartásukat annyira, hogy elfelejtenek táplálkozni és éhenhalnak. De ha még ennél is természetesebb megoldást szeretnénk, beválhat a csípős paprikás-szappanos víz is, ami egyszerűen elveszi a rovarok étvágyát a növényeinktől.
Vízzáró rétegek
A forróság ellen három védekezési módszerünk van, s ezek közül ideális esetben mindhármat érdemes bevetni. Az első, hogy legyen nagy szervesanyag-tartalmú a talajunk. Ennek legegyszerűbb módja, ha folyamatosan komposztozzuk és/vagy trágyázzuk. Nem műtrágyával, az sokat nem segít. Kerüljük a bio, de folyékony trágyákat. Hát- és combizomból, villával vagy lapáttal pakolható tápanyagforrás a megfelelő erre: legyen jó sok bomlófélben lévő növényi anyag, ami szivacsként szívhatja magába a vizet. Ez azonban egy hosszabb távú program: már decemberben el kell kezdeni a talaj etetését és onnantól kisebb-nagyobb adagokban folyamatosan kell kijuttatni a szervesanyagot ahhoz, hogy jó sok legyen a talajunkban. Onnan látjuk, hogy elég tápanyagdús, hogy már nem tűnik el egy hónap alatt a komposzt a tetejéről.
Okos öntözés
A második eszköz az ésszerű öntözés. A különböző növényeknek különböző típusú gyökere van. A tököknek például akár két méter mélyre is lehatol a szívós gyökere, míg az uborka gyökérzetének zöme a talaj felső 20 centijében van. Ám általánosságban elmondható: jobb a ritkább, bőségesebb öntözés, mint a sűrűbb, felületesebb. Azon túl, hogy úgy több víz párolog el, a gyökérzetet is rossz irányba formálja: ahelyett, hogy menne mélyebbre a víz után, a felszínen marad, ami viszont könnyebben kiszárad. Tehát a lehető legritkábban, a lehető legtöbbet kell a növényre locsolni. A fiatal káposztamagoncokat naponta kell esőztető fokozaton öntözni, de a céklát, répát, idősebb növényeket inkább csak párnaponta, a salátát akár hetente célszerű locsolni – de akkor annyit, amennyit csak felszív a talaj. (Heti körülbelül 20 litert kell kilocsolni négyzetméterenként.)
Megamulcs
A harmadik pedig a mulcsozás, akár több rétegben is. Én egy 2-5 centi réteg kerti komposzt után 10-30 centi szalmát teszek le. Kevesebbet, ha kis növényről van szó, többet, ha már télire igyekszem a fagytól védeni a növényeket. Júniusban le szoktam tenni egy réteg szalmát, aztán októberben télre még egy jó adagot ráteszek, hogy védjem a már nagyobbacska növényeket. Van, ahol a káposztafélékét úgy felszalmázzák, hogy alig látszanak ki. Ettől egy párás nyáron berohadhatna a növény szára, de télen lelassulnak a bomlási folyamatok és ez nem akkora veszély.
A hideg őszi estékre pedig jól jön egy kis fátyolfólia, hogy ne lassuljon le a növényeink fejlődése, mielőtt felszedjük őket.
