Az igaz, hogy egy évszázaddal ezelőtt még tízszer annyi 16 éven aluli volt, mint 65 év feletti, és mára már egyforma ezeknek a korosztályoknak a létszáma. És az is, hogy az elöregedési mutató (OADR) szerint ma jóval több nyugdíjas jut a munkaképesekre, mint korábban. Vagyis egyre több embert kell eltartania egyre kevesebbnek.
Azonban vannak kutatók, akik szerint az a mutató már elavult – írta meg a Pénzügyi Szemle Online Blogja. Az OADR alapján ugyanis nem lehet tudni például, hány munkanélküli van az aktív korúak között, és hányan dolgoznak nyugdíj mellett is.
Mégsem fenntarthatatlan?
Két közgazdász kutató – John MacInnes és Jeroen Spijker – másik mutatóval, a REDR-rel vizsgálja inkább a kérdést. Ez a mutató azt méri, hogy a 15 évnél rövidebb hátralévő várható élettartammal rendelkezők száma hogyan viszonyul a társadalom – kortól függetlenül – dolgozó rétegéhez. Vagyis figyelembe veszi az időskori munkaképességet is, és nem minősíti eltartottnak azokat, akik a nyugdíjas kor elérését követően is dolgoznak.
Így már az derül ki, hogy valójában csökkent vagy stagnált a nyugdíjrendszerekkel szemben jelentkező valós eltartási igény. Ezért ők azt mondják, hogy a fejlett országok többségében arányaiban nem kell több időst eltartani, tehát fenntarthatóak a nyugdíjrendszerek.