Egyedülálló újítást vezetett be a manchesteri repülőtér: vetített személyzet üdvözli az utasokat, ők figyelmeztetik a sorban állókat arra, milyen tárgyakat vihetnek magukkal a repülőgép fedélzetére – adta hírül a reptér honlapja. Az életnagyságú hologramokat a légikikötő két munkatársáról – John Walsh-ről és Julie Capperről – készítették. A reptéren korábban hatalmas tájékoztató táblák figyelmeztették az utazókat.
Arról azonban nem szól a fáma, hogy ezzel a megoldással kiváltható lenne az élő személyzet. Ahogy egyes szakmák, munkakörök megszűntek az újítások miatt, úgy – a technika fejlődésével – akár még ez is megtörténhet.
Akár még a ’70-es, ’80-as években is bevett szokás volt, hogy a fényképész műtermébe ellátogatott egy család, hogy az életükben bekövetkezett eseményeket megörökítsék. Mára ez egyre kevésbé jellemző. Fényképezőgép ugyanis szinte már minden háztartásban van, és a digitális képeket nem is szükséges előhívni. Egy másik szakmánál is hasonló folyamatot jósoknak néhányan: a nyomdászokat féltik, ugyanis attól tartanak, hogy idővel meg fognak szűnni a nyomtatott újságok, az e-bookok pedig kiszorítják a könyveket.
Halálra ítélt szakmák
Vannak olyan szakmák, amelyek a technikai, technológiai fejlődés következtében halnak el, hiszen a nagyüzemi termelés jobban és olcsóbban elégíti ki a szükségletet. Ilyen sorsra jutott például a tekercselő, az akkumulátorkészítő vagy épp az üst- és edényfoltozó, a harisnyaszem-felszedő szakma is. De manapság már nincs szükség cipőfelsőrész- vagy esernyőkészítőre sem. Megszűnésük a fejlődés szerves része volt, az élet velejárója – olvashatjuk a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara (BKIK) egyik tanulmányában.
Fotó: Honéczy Barnabás / MTI
A technikai fejlődés háromféleképpen változtatja meg a munkát. Néha megszűnnek azok a munkák, amelyek termékére nincs szükség, más esetben a létrejövő új termékek és szolgáltatások új szakmákat teremtenek, illetve előfordul, hogy az új technika átalakítja a régit – ismertette a VIII. Közművelődési Nyári Egyetemen tartott előadásában Polónyi István oktatáskutató Rimler Judit (az MTA Közgazdaságtudományi Intézet tudományos főmunkatársa) megállapításait.
A szakmák fejlődési és piaci lehetőségeit elsősorban az általuk előállított termékre irányuló kereslet határozza meg – állapítja meg a BKIK tanulmánya is. A csökkenő kereslet értelemszerűen egyre kevesebb embert vagy vállalkozást képes eltartani. A kihalás szélén álló szakmacsoportoknak azokat nevezik, amelyeket a jelenlegi rendszerben sem OKJ-s szakképzés, sem akkreditált szakképzés keretében nem tanulhatunk. Nincs szervezett utánpótlásuk, idővel elhalnak.
A kultúra része
Vannak olyan kézműves szakmák is, amelyekre a nagyüzemi tömegtermelés mellett is lenne igény. Ide tartoznak a magas mesterségbeli tudású iparosok, akik művészi módon állítanak elő használati tárgyakat – főként a tehetős rétegek számára. Ám ide tartoznak az olyan szakemberek is, akik a meglévő tárgyak javításával foglalkoznak. Ezen szakmáknál segíteni kell a kereslet-kínálat egymásra találását, illetve a terméket „divatossá kell tenni” – vélekedik a kamara.
Fotó: Féner Tamás / MTI
Külön kell kezelni azokat a szakmákat, amelyek úgynevezett „örökségvédelmet” kapnak, ilyen többek között a harangöntő, a fafaragó, a csizmadia vagy a nyeregkészítő. Ezek a nemzeti kultúra részét képzik, és ha gyakorlatilag nincs is már kereslet az általuk előállított termékekre, meg kell őrizni a szakma történetét, mesterfogásait az utókor számára. A BKIK szerint a múzeumoknak ezekkel foglalkozni – ahogy néhány intézmény már fel is vállalta a szakmák megőrzését, dokumentálását.
Norvégiában például létezik olyan, hogy „védett szakma”, ez garantálja a például a halászháló-készítő manufaktúrák fennmaradását. Az oktatás mellett adó- és munkahelyteremtő kedvezményeket is kapnak ezek a kisiparosok. Németországban is adókedvezményt élveznek a népi iparművészek. Szlovákiában pedig „örökségvédelmi támogatást” kaphatnak azok a boltok, amelyek autentikus népművészeti termékeket árulnak.
Megszűnő munkahelyek az Egyesült Államokban
Az Egyesült Államokban összeállították azon szakmák 10-es „toplistáját”, amelyek néhány év (esetleg évtized) alatt teljesen megszűnnek. A számítógépes operátor mint szakma például azért kerül veszélybe, mert az emberek nagy része képes lesz szinte „profi” szinten kezelni a számítógépeket. A helyi munkaügyi hivatal adatai szerint 2004-2009 között a szakma képviselőnek csaknem a harmada, 42 ezer ember veszítette el a munkáját – írja a Forbes.com egyik cikke.
Az amerikai postán több folyamatot, például a levelek válogatását is automatizálták, így a dolgozók egy részének megszűnt a munkája, 57 ezren kerültek az utcára 2004-2009 között. Ráadásul a hagyományos „papír alapú” levelezés is megszűnik lassacskán, a helyét a telefon és az e-mail veszi át. Mellettük az adminisztrátorok, titkárnők állása is ingatag, ugyanis az említett időszakban 300 ezer ilyen munkahely szűnt meg az Egyesült Államokban. Ezt a lap szintén a technika fejlődésével magyarázza, illetve például a gyors- és gépírás ismeretére már alig van szükség. Mellettük a házaló ügynök is egy kihalóban lévő „emberfajta”.
Az USA-ban 77 ezer varrónő, szabó vesztette el az állását, és a munkaügyi hivatal előrejelzése szerint további 72 ezer emberre vár ez a sors 2018-ig. Az olcsó, külföldön gyártott ruhák behozatala miatt egyre kevesebben varratnak, csak az igazán gazdagok költenek például arra, hogy kézzel varrt öltönyt vásároljanak. Az asztalosok, bútorkészítők sem tudnak versenybe szállni a lapra szerelt bútorokkal. És mivel az alternatív gyógyászatot az Egyesült Államokban nem támogatja a tébé, ezért a homeopata orvosok, az akupunktúrával vagy hipnózissal foglalkozó természetgyógyászok is egyre inkább luxusszolgáltatóvá válnak.
Az amerikai lap írása szerint az előadóművészek, artisták (például a bohócok) munkája is veszélyben van. Ezt azzal magyarázzák, hogy az élő előadásokra egyre csökken az igény, inkább az otthoni szórakoztató eszközöket használják az emberek.
A technika fejlődése pecsételte meg a fotólaborosok sorsát is, hiszen a digitális fényképezőgépek szinte teljesen kiszorították a filmmel működő gépeket. A rádiót (mint kommunikációs eszközt) is felváltották mára a mobiltelefonok. E két szakmában a dolgozók 24, illetve 43 százaléka veszítheti el az állását hét éven belül.
