Magyar kutatók – itthon is lesz perspektívájuk?

Néhány sikeres és szerencsés példát kivéve, mint például a Wellcome Trust Magyarországra visszatért ösztöndíjasai, általában lehetetlen helyzetben vannak azok a fiatal magyar kutatók, akik vissza szeretnének térni külföldi tanulmányaik után hazájukba. Nemcsak azért, mert a kinti fizetésük ötödét kapják itthon, és ezért életszínvonaluk jelentősen csökken, hanem azért is, mert sok itthon maradt, idősebb kutató féltékeny rájuk, és nem szívesen biztosítanak számukra állást saját csapatukban, továbbá, mert a magyar egyetemeken egyelőre fejetlenség uralkodik. Gyakran a hazatelefonáló kutató tájékoztatja az itthon élő egyetemi alkalmazottakat például az ösztöndíjas lehetőségekről. „Számos esetben azt tapasztaljuk, hogy nem csupán az anyagi feltételek nem adottak arra, hogy a fiatal, tehetséges kutatókat megtartsuk, és a külföldről visszatérőket támogassuk, hanem az infrastrukturális és mentalitásbeli körülmények sem megfelelőek” – ismerte el Magyar Bálint oktatási miniszter a FigyelőNet kérdésére.

A külföldön élő, hazatérni szándékozó magyar kutatók szerint azonban itthon érezhetően megmozdult valami, van remény itthon is a tudományos karrier perspektivikusságára. A Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal (NKTH), a gazdasági és oktatási tárca is a kutatás és fejlesztés fellendítésében látja a jövőt, és hajlandóak pénzt is áldozni a célok érdekében, valamint az intézményi reformokat is szorgalmazzák. „Igaz, a hazatérők még mindig úttörő szerepben lesznek, de pénzt, paripát és fegyvert is hozniuk kell magukkal” – így látja a helyzetet dr. Babcsán Norbert, a Berlinben dolgozó fiatal magyar anyagtudós, aki szeretne több év után lassan hazatérni szintén kutató feleségével, vagy legalább ingázóként fél éveket itthon tölteni.

A hazatérők is egyre erősebben igyekeznek érdekeiket érvényesíteni. A Project Retour tavalyi, úttörő jellegű „Hazatérés, mint nemzetközi közösség és hálózatépítés” címmel megrendezett konferenciájának hatására július végén az NKTH szervez „Mi, fiatalok a magyar kutatás-fejlesztés jövőjéért – Mit akarunk, és hogyan váltsuk valóra?” címmel konferenciát, amelyen az oktatási tárca által is támogatott Project Retour nonprofit szervezet és mások is részt vesznek. A Project Retour Kht. két évvel ezelőtt jött létre egy szintén hazatért fiatal magyar szakember, Saphier Regina kezdeményezésére.

Elűzetnek

Miközben a kormányok és a magyarok keble dagad a magyar kutatók által elért múltbeli eredményektől – amiket egyébként nagyrész már külföldön értek el –, az utóbbi években egyre lehetetlenebb lett a fiatal kutatók számára az itthon maradás. Fejvesztve menekülnek még mindig Magyarországról az önálló kutatásra kapható pénz megalázóan kevés voltától, a nem az ő munkakörükbe tartozó egyetemi feladatok terheitől és a perspektívanélküliség elől. Babcsán Norbert fémhabkutató például csak osztrák segítséggel és tanársegédi állását feladva tudta befejezni doktori tanulmányait, mert itthon a tanítás és egyéb egyetemi teendői mellett nem lett volna elég ideje saját kutatásaira. Bár a Miskolci Egyetemen professzora támogatta, de tanerő és ember híján nem mondhatott le egyetemi szolgálatairól.

A 34 éves Babcsán Norbert többéves külföldi kutatás után azonban most haza szeretne jönni, és ezzel nincs egyedül. Szerinte nem is a kimenetel megszervezése volt nehéz, hanem a visszajövetelé. A fiatal magyar kutatóknak külföldön ugyanis rengeteg lehetőségük van, hiszen az Európai Unió támogatja a mobilitást, és az Egyesült Államok tárt karokkal várja a tehetségeket, viszont a legtöbb helyen csak az időszakos kutatást támogatják, a professzori állás sokszor hőn áhított Szent Grál marad a külföldiek számára a befogadó országban. Saphier Regina szerint a hazatérés támogatását nagyvonalúan a szőnyeg alá söprik az Európai Bizottság munkatársai, ezzel is nyilvánvalóan a régi tagállamok agyelszívó tevékenységét támogatva és az új tagállamokat felelőtlenül és rövidlátóan tönkretéve.

De nemcsak biztos állás híján szeretne sok magyar kutató hazajönni, hanem mert egyszerűen itthon szeretne élni, családot alapítani és dolgozni. Szüleik sem lesznek fiatalabbak, és egyre gyakrabban szorulnak gondozásra, törődésre, segítségre.


Pénztelenség, káosz és féltékenység

A hazatérést egyébként is be kell kalkulálniuk életpályájukba a kutatóknak: kimenni könnyű, hosszú távon kint maradni azonban elég nehéz. Az Európai Unió a tudáscserét, és nem a tudósok elvándorlását támogatja, ezért az ösztöndíjak után általában mindenkinek haza kell térnie.

Magyarországra visszatérni azonban igazi művészet: nemcsak a kinti fizetésről és a jóval magasabb életszínvonalról kell lemondaniuk, hanem állást és ösztöndíjat is kell maguknak szerezniük. Egyelőre pénztelenség, káosz és féltékenység fogadja a hazatérni vágyókat. Jellemző, hogy egy külföldön élő magyar kutató nem az egyetemeket vagy a Magyar Tudományos Akadémiát ajánlotta azoknak, akik szintén haza akarnak térni, hanem a Project Retour nevű civil szervezetet, amely elméletileg csak a hazatérő szakemberek – nem csak a kutatók – közösségi beilleszkedésének elősegítésére jött létre, de a hazai kaotikus helyzet miatt más feladatokat is fel kell vállalnia, mint például a kapcsolatiháló-építésen alapuló állásszerzést és információszolgáltatást. Saphier Regina, a szervezet megalapítója szintén hazatérő magyar szakember, igyekszik segíteni a hasonló cipőben járó társait, sok szál fut össze a kezében, információkat szerez, oszt és cserél. Hálózata egyre erősödő, kivédhetetlen fegyver lehet a hazatérők támogatása terén. De a szervezet egy önkéntessel már képtelen az összes igényt kielégíteni. Az itthoni viszonyokat szintén jól jellemzi, hogy eredményei ellenére képtelen forrást szerezni a kht. tevékenységéhez, és két éve ő is fizetés nélkül dolgozik. A július eleji konferenciára igyekeznek összegyűjteni a világ számos pontján élő magyar szakembereket, hogy tapasztalatot cserélhessenek, ötleteket adjanak a hazai intézményrendszerek fenntartóinak.

Intézményi reformok

A hazai kutatói világot megbolygatta a kutatás és fejlesztés támogatására létrehozott Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal elnöki tisztét betöltő dr. Boda Miklós, aki szakmai pályájának nagy részét Svédországban élte meg. A dinamikus, új vezető szerint tarthatatlan, hogy a magyar egyetemi hallgatók nagy része nem látott kutatót. A reformot sürgető Boda szerint a kutatás fellendítésére az egyik megoldás a kutatási területek koncentrációja. Jelenleg Magyarországon egy kutatóra 1,4 téma jut, míg külföldön egy témára jut 14 kutató. Ennek köszönhetően a hazai szakemberek többek között azért nem látják szívesen a külföldi tapasztalattal visszatérő fiatalokat, mert túl kevesen kutatnak egy-egy területet, így a fiataloknak egyetlen előrelépés, ha felettesük helyébe lépnek. Ellenben, ha egy témában 100-200 ember kutatna, akkor szívesen várnák a külföldről hazatérőket is, kisebb konkurenciát jelentenének, és számukra is több lehetőség lenne az előrelépésre.

Az NKTH jelenleg a 2004-ben létrehozott Kutatási és Technológiai Innovációs Alapból gazdálkodhat, amely a vállalkozók által fizetett innovációs adó összegéből és a kormány által hozzátett ugyanakkora összegből szerzi forrását. Ez a tavalyi évben 30 milliárd forintot tett ki.

Az NKTH elnökének „külföldi”, dinamikus felfogása és reformhozzáállása felbolygatta a hazai akadémiai világot is, amely sokak szerint zömében nagyon idős, konzervatív tudósokból áll. Korábban valóban tapasztalható volt, hogy ahol Boda Miklós megjelent, és előadást tartott a helyi szervezeteknek, az MTA főtitkára azonnal megjelent, és másnap tartott egy másik előadást. Az NKTH-hoz közel állók szerint az akadémiai intézmények megölik a kezdeményezéseket. Ugyanakkor az Akadémiához húzóknak is igazuk van abban, hogy egyelőre nem teljesen tiszta, az NKTH mi alapján szeretné leszűkíteni az alapkutatások körét, és mi alapján fog dönteni az egyes kutatásokra adott támogatás összegéről. Saphier Regina szerint a biotechnológia, a gyógyszerkutatás és az informatika látszanak prioritásnak. A Project Retour alapítója szerint szükség van a területi koncentrációra a források okos felhasználásához.