2016 óta megötszöröződött a Magyarországon dolgozó külföldiek száma. Amikor áprilisban megírtuk ezt a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat adatai alapján, jeleztük, hogy arról viszont nem tudni semmit – legfeljebb sejteni lehet –, hogy kik azok a külföldiek, akik Magyarországra jöttek, mert az NFSZ adatgyűjtésre hivatkozva, korábbi gyakorlatától eltérően, nem adta ki addig még a 2018-as jelentését sem a külföldi munkavállalókról. Azóta viszont feltöltötték a 2018-as, sőt a 2019-es jelentést is, így pontosabb képet kaphatunk arról, kiket csábít a magyar munkaerőpiac.
A koronavírus-járvány valamennyire biztosan átrajzolja a hazai munkaerőpiacot, hiszen amíg az elmúlt években a munkaerőhiány volt a probléma, a gazdasági leállás miatt nagyjából százezren elveszítették az állásukat. A kormány azonban egyelőre nem hozott olyan intézkedéseket, amelyek a korábbinál jobban ösztönöznék a munkaadókat arra, hogy magyarokat alkalmazzanak. Márpedig nem véletlenül döntöttek sok helyen a külföldiek mellett: alacsonyabb bérek, könnyebb túlóráztatás, nagyobb kiszolgáltatottság, hogy csak néhány érvet említsünk. A határ menti ingázást is gyorsan újra engedélyezték a járvány ellenére.
A foglalkoztatási szolgálat jelentései mindenesetre alátámasztják azt, amit az országban járva és más statisztikákat nézve eddig is sejthettünk:
Elfogyott a magyar melós, a kormány kitárta a kapukat
A külföldi munkavállalók száma az elmúlt években a legnagyobbat épp 2018-ban ugrotta, azaz abban az évben, amelyről sem az NFSZ, sem a kormány nem közölt adatokat sokáig.
A titkolózást csak részben magyarázhatja az Orbán-kormány antimigrációs, olykor egyenesen idegenellenes retorikája, mivel csak kisebb részben van szó olyan munkavállalókról, akiket a migráns skatulyába pakol a Fidesz kommunikációja. Persze nem hangzik jól az sem, hogy annyira elfogyott az alacsony bérért dolgozni hajlandó munkaerő az országból, hogy tízezrével kellett a szegényebb szomszédos országokból – főleg Ukrajnából – beengedni munkavállalókat azért hogy legyen, aki megtermeli a magyar GDP egy részét.
A számokból az látszik, a hozzánk érkező külföldi munkavállalók jelentős része képzetlen, így olyan munkakörökben helyezkedik el, amelyeknél alacsony a hozzáadott érték: összeszerelő üzemekben, amelyeket a jellemzően külföldi tulajdonosok azért telepítettek Magyarországra a kormánytól kapott adókedvezmények mellett, hogy a dolgozók bérén spóroljanak. Csakhogy miután ennyi pénzért dolgozó magyar munkaerő nincs kellő számban (a demográfiai okok mellett számottevő, hogy sokan külföldre mentek boldogulni), így nem maradt más lehetőség, mint könnyíteni a kevesebb bérért ugyanazt a munkát elvégező külföldiek Magyarországra érkezését.
A magyar gazdaság globális beágyazottságán ugyanis nem sokat piszkált a NER, még régiós összehasonlításban is elképesztő az ország kitettsége: GDP-arányosan magasan nálunk a legnagyobb a külföldi működőtőke-állomány értéke. És míg a a külföldi irányítású, nem pénzügyi vállalatok részesedése a GDP-ből 25 százalék körüli uniós átlagban, Magyarországon ez az arány ennek több, mint a duplája. Ennyiből is látszik, mennyire fontos ez a szegmens a „gazdasági szabadságharcról” előadott szónoklatok ellenére.
A kormány 2017-ben könnyített a külföldi munkavállalók alkalmazásán: a környező nem EU-tag országokból ekkortól nem kell tartózkodási engedélyt kérni, elég, ha a foglalkoztató bejelenti a munkavállalót. Ennek a hatása jól látszik a fenti ábrán: a növekedés mögött pedig szinte kizárólag ukrán munkások érkezése áll, mint kiderül az NFSZ jelentéseiből.
Ukrán robbanás
2018-ban 37 920 munkavállalási engedélyt adtak ki Magyarországon, és további 31 812 külföldi munkavállalót jelentettek be a munkáltatók. Ezeket összeadva kapjuk meg az adott évben a magyar munkaerőpiacon frissen megjelent külföldiek számát (a többi kategória jelentéktelen e kettőhöz képest).
Az ukránokat a szerbiaiak követik (köztük sok délvidéki magyar) nagy lemaradással, ők valamivel kevesebb, mint 6 ezren jöttek hozzánk dolgozni. Majd Románia következik bő 4 ezer munkavállalóval.
A 2018-as „robbanás” mértékét jól jelzi, hogy Ukrajnából 2016-ban mindössze 789-en érkeztek Magyarországra elhelyezkedni, és 2017-ben is mindössze 3 ezren. Ebben a két évben még Románia volt a fő munkaerő-kibocsátó ország magyar szemszögből.
2019-re a kiadott munkavállalási engedélyek nemzetek szerinti toplistájáról eltűnt Ukrajna, a foglalkoztatói általi bejelentésben viszont toronymagasan első továbbra is keleti szomszédunk. Ebben az évben az összes munkáltató által újonnan bejelentett külföldiek 64 százaléka volt ukrán, míg Románia 8,5 százalékon áll. A kiadott munkavállalási engedélyek számának visszaesése mással nem magyarázható, mint hogy az ukránok esetében ennek kiadásával már nem bajlódnak.
„A kiadott engedélyeket állampolgárságonként vizsgálva jól látható, hogy bizonyos országokból minden évben jelentős számban érkeznek foglalkoztatottak Magyarországra. Jelentős mértékben nőtt az évek óta jelentős számban érkező kínai, indiai, török és koszovói foglalkoztatottak létszáma 2019-ben” – olvasható az NFSZ 2019-es jelentésében.
A kibocsátó országok állandósága nagyban köszönhető a munkaerő-kölcsönző cégeknek, amelyek évek óta toboroznak százas nagyságrendben olyan helyekről munkásokat, mint Mongólia, Thaiföld és India. Stabilan körülbelül ezren érkeznek az utóbbi évekből Kínából és Vietnámból is, ők azonban főleg a kereskedelemben helyezkednek el, nem a gazdasági tápláléklánc alján, a feldolgozóiparban.
Főleg fiatalok és tanulatlanok
A külföldi munkavállalók demográfiai jellemzőit nem közli nemzetiségek szerinti bontásban az NFSZ, ezért kicsit ingoványosabb talajra tévedünk. De az összes munkavállalóra vonatkozó adatokat óvatosan rá lehet vetíteni az ukránokra, hiszen akkora súllyal vannak jelen a magyar munkaerőpiacon, hogy a jellemzőik nagyban befolyásolják az átlagot.
Az utóbbi évek adatait elnézve pedig alig változó kép rajzolódik ki:
A bejelentéssel foglalkoztatott külföldiek többsége évek óta változatlanul a 25-44 éves korosztályba tartozott (59,1 százaléka jelenleg), a munkavállalási engedélyek kétharmadát szintén ebbe a korcsoportba tartozóknak adták ki tavaly. A 20 évesnél fiatalabbak és az 55 évnél idősebbek részaránya elhanyagolható. A korábbi jelentéseket is átnézve annyi látszik, hogy a 25-34 évesek lettek arányaiban többen a 35-44 évesekhez képest, vagyis fiatalabbak a Magyarországra érkező külföldi munkavállalók.
Az iskolázottságuk változatlan képet mutat: 2019-ben a kiadott munkavállalási engedélyek közel fele (40,6 százalék) általános iskolai végzettségűeknek lett kiállítva, a regisztráltaknál hasonló az arány, 55,6 százalékuk legfeljebb nyolc osztályt végzett. Így nem csoda, ha a legnagyobb részük szakképzettséget nem igénylő foglalkozásokban helyezkedik el. A 2019-ben munkavállalási engedélyt kapó külföldiek negyede diplomás, van tehát egy tanultabb réteg is, amelyik Magyarországra jön dolgozni.
Kiemelt kép: GettyImages
