A koronavírus-járvány miatt ugyan átmenetileg leállt a gazdaság egy része, a határokat pedig lezárták a külföldiek előtt, a vendégmunkásokat mégis sok helyen engedik ingázni. Nincs ennél ékesebb bizonyítéka, hogy Magyarországnak mennyire szüksége van a külföldi munkaerőre, és ez számokkal is igazolható: 2016 óta megötszöröződött a Magyarországon dolgozó külföldiek száma.
A legnagyobb ugrás 2018-ban történt: egy év alatt megháromszorozódott a vendégmunkások száma. Így nem csoda, hogy a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat (NFSZ) erről az évről még mindig nem adta ki szokásos éves jelentését, a legutóbbi még mindig 2017-ből való. Az illetékes minisztérium azzal indokolta a csúszást, hogy „adatgyűjtés zajlik”. Az NFSZ oldalára azonban időközben szépen csendben feltöltötték a 2018-as, sőt a 2019-es adatokat is – ezekből dolgoztunk most mi is –, de a külföldi munkavállalókról szóló jelentés még mindig várat magára.
Nem túlzás azt állítani, a kormány hosszú ideig titkolta az adatsort. A vendégmunkások számának robbanásszerű növekedése nem igazán illeszkedik az Orbán-kormány antimigrációs, olykor egyenesen idegenellenes retorikájához. De abba a narratívába sem, hogy a kormány a magyar embereket segíti munkához.
A kormány továbbra is a magyar emberek foglalkoztatását és képzését tekinti elsődleges feladatának. A hazai jogszabályok is elsődlegesen arra irányulnak, hogy a magyar gazdaság fejlődését és a magyar emberek jólétének növekedését segítsék elő. A hazai munkaerőpiacot kvóta védi, amit a hazai vállalkozások nem használnak ki
– válaszolta Bodó Sándor pénzügyminisztériumi államtitkár Jakab Péter írásbeli kérdésére tavaly, aki szintén azt szerette volna megtudni, hány vendégmunkás dolgozik az országban. Sem a Jobbik elnökének, sem másnak nem sikerült eddig választ kapnia a kérdésre. Az NFSZ adatai azonban tisztázzák a képet, és ugyan maradtak nyitott kérdések, az kiderült, hogy nagyjából minden második magyar munkába állóra jutott egy külföldi 2018-ban.
A kormány tágra nyitotta a munkaerőpiac kapuit
2017-ben a kormány könnyített a külföldi munkavállalók alkalmazásán: a környező nem EU-s országokból sem kell már tartózkodási engedélyt kérni, elég, ha a foglalkoztató bejelenti a munkavállalót. Ennek hatására tovább nőtt a külföldi munkaerő beáramlása, főleg az Ukrajnából, kisebb mértékben pedig a Szerbiából érkezők miatt – írtuk márciusban.
Mivel az NFSZ nem közölt nemzetiségek szerinti adatokat, ezért csak sejteni lehet, hogy a 2018-as megugrás ennek a kormányzati döntésnek a következménye. Ha azt nézzük, hogy:
- egyetlen év alatt 40 ezerrel nőtt a foglalkoztatási bejelentések száma,
- a könnyítés csak Ukrajnára és Szerbiára vonatkozott, hiszen a többi szomszédos ország EU-tagállam,
- és nem vette észre senki, hogy 2017-ről 2018-ra 40 ezer munkavállaló érkezett volna uniós országokból,
akkor egyértelműnek tűnik, hogy
Mindeközben a harmadik országbeli gazdasági migránsok száma is megugrott, de közel sem annyira, mint az előbbi csoporté. Mivel 2017-ig kiadta éves jelentéseit a külföldi munkavállalókról az NFSZ, ezért addig ismerjük az adatokat nemzetiségek szerinti bontásban is. Ezek alapján
- 2016-ban 4464-en kaptak munkavállalási engedélyt nem EU-s és nem szomszédos országokból (közülük 3513-an voltak Európán kívüliek),
- egy évvel később 8484-en (közülük 7176-an érkeztek más kontinensről).
- A 2018-as és a 2019-es adatot csak összesítve látjuk, de ha maradt az előző években látható körülbelül 80 százalékos aránya a nem európaiaknak, akkor nagyjából összesen 10 ezren dolgozhattak mindkét évben Magyarországon.
Az ő számuk négy év alatt körülbelül megháromszorozódott, eközben a szomszédos országokból olyan nagy számban jöttek vendégmunkások, hogy a szomszédos és EU-s országokból érkezők száma több mint a hétszeresére nőtt. Azonban az ország különböző térségeiben ez nem egyformán érzékelhető.
Tízszereződés, hússzorozódás
Közép-Magyarországon van a legtöbb külföldi munkavállaló – körülbelül minden második –, négy év alatt pedig megötszöröződött a számuk. A legkevésbé népszerű célpont a Dél-Dunántúl, az összes külföldi munkavállaló mindössze 2,3 százaléka kapott munkát Baranyában, Somogyban vagy Tolnában 2019-ben, annak ellenére, hogy 2016-hoz képest 7,7-szer több külföldi dolgozott a régióban. Ezen időszakban a legnagyobb növekedés a Fejér, Komárom-Esztergom és Veszprém megyékből álló Közép-Dunántúlon volt, ahol négy év alatt 8,4-szer lett több vendégmunkás. Itt érdemes azt is megjegyezni, hogy az NFSZ nem regisztrálja a külföldről érkező, de magyar állampolgársággal is rendelkező munkavállalókat, tehát a növekedés valójában még nagyobb lehetett.
A legtöbb külföldi munkavállaló a három legmagasabb GDP-vel rendelkező régióban dolgozik, ugyanakkor a negyedik legtöbb a legszegényebbnek számító észak-alföldi régióban található. Ez a régió a kakukktojás – feltehetően az ukrán és a román határ közelsége miatt –, ugyanis az elmúlt négy évben többé-kevésbé végig az volt a jellemző, hogy annál több vendégmunkás dolgozott egy régióban, minél magasabb ott a GDP.
Megyénként nézve az adatokat, még brutálisabb növekedéseket lehet látni. A következő megyékben volt a legnagyobb „vendégmunkás-boom” az elmúlt négy évben:
- Jász-Nagykun-Szolnokban 2016-ban 200 külföldi munkavállalót regisztráltak, 2019-ben 4690-et, ez 23,5-szeres emelkedés;
- Somogyban 65 vendégmunkásról 1208 főre ugrott ez a szám négy év alatt, ez 18,5-szeres növekedés;
- Pest megyében 14,8-szoros volt a növekedés;
- Hevesben és Hajdú-Biharban pedig 12-szeres.
Békés szinte teljesen kimaradt ebből a folyamatból, mindössze másfélszeresére nőtt a külföldi munkavállalók száma a megyében. Mindenhol máshol legalább háromszor annyi a vendégmunkás, mint négy évvel korábban.
Az EU-n és a szomszédos országokon kívüli munkavállalók aránya a vendégmunkások között Baranyában a legmagasabb: 2019-ben 50 százalék. Győr-Moson-Sopron megyében ugyanez az arány mindössze 3 százalék. A teljes országra nézve pedig 17 százalék.
Vendégmunka-alapú társadalom
A KSH foglalkoztatottsági adatait más módszerrel gyűjtik, mint az NFSZ számait, így azt nem is lehet pontosan megmondani, hogy a magyar foglalkoztatási számok javulásában pontosan mekkora szerepük van a külföldi munkavállalóknak. A KSH felmérése a 2011-es népszámláláskor készített lakcímnyilvántartás alapján vett mintán alapszik, és ugyan elvileg vannak külföldi válaszadók is, de a számokat elnézve valószínűtlen, hogy reprezentatívan tartalmaznák a statisztikai hivatal mintái a vendégmunkásokat. Ha igen, akkor ez azt jelentené, hogy 2018-ban a foglalkoztatás növekedése mögött szinte teljes egészében csak a külföldiek munkavállalása állt, ami valószínűtlen.
Ezért úgy kezeltük az adatokat, hogy azt feltételeztük, a KSH csak a magyar állampolgárok foglalkoztatását mérte fel, vagyis a most következő számok szélsőségesen alulbecsülik a külföldiek arányát a magyar munkaerőpiacon. Ha az NFSZ és a KSH adatai között bármilyen átfedés van, az azt jelenti, hogy az itt leírtnál nagyobb a vendégmunkások aránya a munkaerőpiacon.
A grafikon azt mutatja, hogy az előző évhez képest hogyan változtak a fontosabb foglalkoztatási mutatók. Jól látszik, hogy nőtt a gazdaságilag aktívak és a foglalkoztattok száma is évről évre, ami gazdasági konjunktúrára utal. Mivel a magyar népesség fogy, ezért a növekedésben szerepe van a nyugdíjkorhatár felfelé tolódásának, a nyugdíjasok visszafoglalkoztatásának, valamint annak is, hogy csökkent a felsőoktatásba jelentkezők száma, így a fiatalabb korosztályok nagyobb arányban jelennek meg a munkaerőpiacon.
A munkanélküliek száma éveken át dinamikusan csökkent, azonban 2018-ban – egy évvel az ukrán és szerb munkások munkavállalásának megkönnyítése után – érdekes dolog történt:
2019-re mérséklődött ez a különbség, de még mindig a külföldiek javára billen a mérleg: 9 ezerrel haladta meg a vendégmunkások száma az eltűnő munkanélküliekét. Mivel van fluktuáció a munkanélküliek között – valaki elveszti az állását, más kap egyet –, ezért azt a következtetést nem lehet ebből levonni, hogy több külföldi állt volna munkába, mint munkanélküli. Azt viszont ki lehet jelenteni, hogy az elmúlt két évben több külföldi érkezett, mint amennyivel csökkent a munkanélküliek száma.
Mivel valakit több helyen is foglalkoztathatnak, ezért sem lehet pontosan megmondani ezekből az adatokból, hogy a foglalkoztatás bővülésének mekkora részét adja a külföldi munkavállalók beáramlása. De annyit óvatosan meg lehet állapítani ezekből az adatokból, hogy 2018-ban akár a bővülés felét, 2019-ben pedig a harmadát is jelenthették a vendégmunkások – és ez a minimum. Ez megmutatja, milyen komoly munkaerőhiány alakult ki Magyarországon az utóbbi években, és hogy mekkora igény alakult ki a vendégmunkára, ami sok esetben nyomottabb béreket is jelent.
Hatalmas a szórás a megyék között
A teljes országot tekintve azt látjuk, hogy míg 2016-ban csak 0,4 százalék körüli volt a vendégmunkások aránya, 2019-ben már 2 százalék. A lenti, lapozható térkép mutatja, hogyan változott a helyzet megyénként az elmúlt négy évben: a számok azt jelzik, hogy tízezer munkavállalóból hányan külföldiek. (Még egyszer: ha az NFSZ és a KSH adatai között van átfedés, akkor a számok minimálisan ugyan, de magasabbak ennél. A legnagyobb tévedés a 2019-es budapesti adatban lehet, azonban itt is csak hússzal több vendégmunkást számolnánk 10000 dolgozóra.)
Jász-Nagykun-Szolnok megyében 0,1 százalékról 2,7 százalékra, Budapesten pedig 1-ről 4 százalékra nőtt a vendégmunkások aránya. Baranyában 0,04 százalékról ugyan nőtt, de csak 0,16 százalékig kúszott. Az egész Dél-Dunántúlon mindössze fél százalék körül van a vendégmunkások aránya, csak ebben a régióban és a Dél-Alföldön csökkent a gazdaságilag aktívak száma is négy év alatt, ami arra is utal, hogy nagy mértékű az elvándorlás ezekből a régiókból. A foglalkoztatás is a Dunántúlon bővült a leglassabban: mindössze 2300-zal, miközben a második legrosszabb adat a dél-alföldi is pont az ötszöröse ennek, azaz 11 500. Ehhez képest Közép-Magyarországon 56 900-zal lett több a foglalkoztatott, a Nyugat-Dunántúlon pedig 31 100-zal.
A munkanélküliség sem ugyanolyan mértékben csökkent a régiókban: az elmúlt négy évben közel 20 ezerrel lett kevesebb munkanélküli az Észak-Alföldön, de még így is itt voltak a legtöbben állástalanok, majdnem 43 ezren. A legkisebb mértékben (24 százalékkal) a Dél-Dunántúlon csökkent a munkanélküliek száma, mindössze 5600-zal, így 19 ezren maradtak munka nélkül a régióban. Azonban a munkanélküliség általában jelentősen lecsökkent az országban, a járvány kezdetén 3,5 százalékos volt a munkanélküliségi ráta.
De ez már a múlt.
A járvány Magyarországra érkezte után azt láthattuk szerte az országban, hogy a vendégmunkásoktól szabadultak meg a leggyorsabban a cégek. A magyarok közül is rengetegen veszítik el a munkájukat, Gulyás Gergely miniszter azt mondta, sok százezer munkanélkülivel számolnak, ami magas szám: tavaly 159 ezer munkanélkülit tartottak nyilván. A regisztrált álláskeresők száma (egy másik mutató, amivel a munkanélküliséget szokás jellemezni) ennél jóval magasabb, 2019-ben 250 ezer volt a havi átlag, 2020 februárjában már 264 ezren, márciusban pedig 281 ezren állt a mutató, április közepén pedig akár 320-330 ezer is lehetett az állástalanok száma.
Mivel az NFSZ 2017 óta nem közöl részletes adatokat, ezért csak azt tudjuk, hogy korábban jellemzően a képzettséget nem igénylő vagy alacsony képzettséget igénylő állásokat töltötte be a vendégmunkások nagy többsége – nagyjából 80 százalékuk helyezkedett el ilyen pozíciókban. Az viszont jelenleg nem látszik, hogy mitől találnának ezekre az állásokra hirtelen magyar munkavállalókat a cégek, ha korábban sem sikerült nekik. Hacsak nem döntenek úgy sokan, hogy korábbi bérükhöz képest jelentősen kevesebbért is hajlandók elmenni dolgozni alacsonyabb presztízsű munkakörökbe, és nem csak addig, amíg haldoklik a szektoruk.
Kiemelt kép: Karancsi Rudolf /24.hu
