Az európai energiarendszerek dinamikusan változnak, a megújuló energiaforrások növekvő arányú használata felülírja a múlt alapigazságait. Az ideális energiakeverék az EU-ban az energiafelhasználás hatékonyságán, a megújuló energiaforrásokon és a földgázon alapulna; ez elég rugalmas konstrukció ahhoz, hogy versenyezzen a nap- és a szélenergiával.
A helyzet iróniája, hogy a jelenlegi piaci viszonyok közepette nem lehet haszonnal üzemeltetni gázerőműveket, és sokak szerint ez épp a megújuló források hibája.
Tavaly novemberben az Európai Bizottság benyújtott egy nagy törvényalkotási csomagot (az úgynevezett Téli Csomagot), ami nem más, mint egy kísérlet az uniós energiapiaci stabilitás visszaállítására.
Alapvetően két út áll Európa előtt a hagyományos erőművekbe való befektetések biztosítására: a tagállamok választhatnak, hogy a piaci alapú megközelítést vagy az úgynevezett kapacitásmechanizmust alkalmazzák, amelyet úgy terveztek, hogy jutalmazza az áramtermelő források fenntartását.
Ez az egyik ügy, amelyben a visegrádi országok – Lengyelország, Csehország, Szlovákia és Magyarország – megosztottak. Míg a csehek ellenzik a kapacitásmechanizmus bevezetését, addig Szlovákiában már be is vezették ennek a rendszernek egy bizonyos forrását.
Lengyelország a saját módszerének bevezetésére készül, de a szénre rászoruló ország erősen a Bizottság környezetszennyezési limitet szorgalmazó javaslata ellen foglal állást, mely a szénerőműveket kizárná az kapacitástámogatáson alapuló rendszerekbe való belépéstől.
Lengyelország szénfüggésének csökkentésére megoldást kínálhat a nukleáris energia. Ez a lépés a többi visegrádi ország politikájával egyező irányba mutatna. Épp két új reaktort építenek Szlovákiában, Csehország pedig nemrég kezdett beszállítók után nézni egy újabb reaktorhoz. Magyarországon pedig már zöld utat kapott az orosz kölcsönből épülő Paks II projekt.
Magyarország: egy szó – Paks
Az Orbán-kormány energiastratégiájának epicentrumában a paksi atomerőmű két új reaktorblokkjának megépítése áll, amelyről Magyarország 2014. január 14-én írta alá megállapodást Oroszországgal. A magyar kormány szerint a 70 százalékos hazai energiaimport-szükségletet legkönnyebben a paksi kapacitásbővítéssel lehet kielégíteni; az atomerőművi blokkok üzemanyaga viszonylag stabil áron, előre, hosszú időre beszerezhető, kis helyen tárolható, így szavatolván a folyamatos termelést. A Fidesz szerint a beruházás célja Magyarország energiafüggőségének csökkentése.
Aradszki András kormánybiztos érvelése szerint szükség van olyan stabil áramtermelő rendszerekre és új kapacitásokra, amelyek nem függenek az időjárási körülményektől, e nélkül ugyanis veszélybe kerül a megfelelő árú villamosenergia-ellátás és a széndioxid-kibocsátás csökkentése is. Szakértők szerint a magyar energiamixben van helye a nukleáris energiának, már csak a források diverzifikálása szempontjából is.
Jávor Benedek, az Együtt zöldpárti EP-képvéselője szerint viszont nonszensz, hogy a Fidesz-kormány egy orosz hitelből, orosz technológiával, orosz kivitelezésben épülő, orosz (import)üzemanyagot használó, orosz közreműködéssel üzemeltetett atomerőmű-megállapodással enyhítené Magyarország 60 százalékos energiakitettségét Oroszország irányában. „Politikai indíttatású projektről van szó, ami mesterségesen generált problémára ad választ, vagyis, hogy e nélkül lehetetlen megfelelő ellátást garantálni. A valóság azonban az, hogy a kormány kísérletet sem tett bármilyen érdemi alternatíva felvázolására a két új blokkal szemben, pedig becslések szerint a megújuló energiák használatával és az energiahatékonyság növelésével akár harminc százalékkal alacsonyabbak lehetnek a beruházási költségek a paksi bővítésre szánt összegnél – mondta az EP-képviselő.
Az Európai Bizottság egyébként több ponton kifogást emelt a 12,5 milliárd eurós paksi beruházás ellen a közbeszerzés hiánya és az atomerőmű tiltott állami támogatása miatt – majd mégis zöld jelzést adott a projektnek. Országos népszavazást kezdeményezett a kérdésről a Lehet Más a Politika és a Párbeszéd; a bővítést a legutóbbi felmérések szerint a megkérdezettek 43 százaléka ellenzi, 23 százalék azonban még nem alakította ki álláspontját.
A magyar kormányok egyébként sosem viseltettek különösebb szimpátiával a megújuló energiaforrások iránt, inkább az uniós kötelezettségvállalás részeként felfogott kényszerként tekintettek rá, csakúgy, mint az energiahatékonyság kérdésére. „Az Orbán-kormány egészen odáig ment, hogy külön adókkal sújtja a napenergiát érintő beruházásokat, és teljesen ellehetetlenítette a szélerőmű-telepítéseket. Ez példátlan és nyíltan szembe megy az európai energiapolitikával, illetve a globális trenddel” – mondta Ámon Ada, az Energiaklub elnöke.
El a kezekkel az energiaáraktól!
Az energiapolitika a magyar kormány és Brüsszel egyik tartós ütközőpontjává vált, mivel Orbán Viktor szerint az EU az energiaunió létrehozásával a Téli Csomag részeként akarja betiltani a rezsicsökkentést, egészen pontosan a villamosenergia-piacot szabályozó irányelv módosításával. A testület valójában azt kifogásolja a magyar energiapolitkával kapcsolatban, hogy az energiaárakat a kormány rendeletben szabja meg, és a kedvezmény kizárólag lakossági fogyasztókra érvényes.
A Fidesz pragmatikus okokból is ragaszkodik a lakossági áramárak tagállami szabályozásához, mivel ez saját választási céljait is szolgálhatja – mondta Stier Gábor újságíró, az orosz Valdaj klub tagja arra utalva, hogy a rezsicsökkentés már 2014-ben a Fidesz központi kampányüzeneteként jelent meg. Stier szerint ezért is fontos, hogy Magyarország minél jobb tárgyalási pozíciókat alkudjon ki Oroszországgal. Ez szerinte a hosszú távú földgázszerződés Magyarország számára kedvező kitolásával sikerült is. Ámon Ada ezzel szemben aggodalmának adott hangot amiatt, hogy egyre több szálon függünk az orosz energiaipartól. Szerinte a részleteiben titkosított paksi atompaktummal nemcsak energetikai, hanem politikai értelemben is kiszolgáltatottá válunk az orosz érdekeknek.
Szlovákia: a nukleáris bajnok
Kevesen hisznek abban Szlovákiában, hogy a nukleáris energia nem kap majd komoly szerepet az ország energiamixében a következő évtizedekben. 2015-ben a részesedése 58% volt, ez pedig a két új mochovcei reaktor elindulása után emelkedni fog az évtized végéig.
Alexander Duleba, a Szlovák Külpolitikai Egyesület (SFPA) energiaügyi szakértője szerint a reaktorok biztonságos működése a szlovák energiabiztonság és az olcsó utánpótlás alapja. „Jelenleg a régi nukleáris reaktorokban előállított energia a legolcsóbb” – mondta Duleba az Euractive.sk-nak.
Ennek ellenére az elemző szerint előrelátható a nem központosított megújulók arányának fokozatos növekedése, melyek 2015-ben az energiaszükséglet 23 százalékát biztosították; ebben a vízenergia játszotta a legjelentősebb szerepet.
„A nukleaáris energia az alacsony légszennyezettségel járó energiaelőállítás alapja, a megújulóknak pedig komoly szerepük van az EU-tagság által felrótt kötelezettségek teljesítésében, és segítenek csökkenteni a globális felmelegedés hatásait is” – írta a szlovák környezetvédelmi minisztérium, az „energiabiztonság” és a „költséghatékonyság” elsőbbségét hangoztatva.
A megújulók növekvő aránya a Szlovák Fotóvoltaikus Ipari Szövetség (SAPI) fő céljai közé tartozik. „A nagy központi rendszerek – beleértve az atomreaktorokat – a múlt relikviái” – mondta el Ján Karaba az Euractiv.sk-nak.
Arról sikerült konszenzust kialakítani, hogy a megújulók hazai erőforrásként az utánpótlás biztosításának eszközei. Ugyanakkor a túlnyomó többség szkeptikusan tekint a megújulók pénzügyi támogatásaira és tartanak a rendszer stabilitásában játszott szerepüktől. Igazából 2013 óta az elosztórendszer üzemeltetői visszautasítják a 10 kW-nál nagyobb kapacitású megújulók hálózatra való csatlakoztatását.
Karol Galek a szlovák parlament gazdasági bizottságának ellenzéki tagja és a Sloboda párt enerigaügyi szakértője úgy gondolja, hogy a nukleáris energia továbbra is meghatározó szerepet fog játszani. Azt azonban hozzáteszi, hogy „a pénzügyi támogatás nélkül működő megújulók, amelyeket mindig a helyi viszonyokra kell szabni, hordozzák a legnagyobb lehetőséget”.
Karel Hirman enerigaszakértő szerint „az enerigabiztonság fogalma azt jelenti, hogy a megfelelő mennyiségű energia legyen elérhető méltányos és megengedhető áron, akkor, amikor erre az energiára éppen szükség van”. Ez magában foglalja azt, hogy a keverék nem fenyegetheti a hálózat stabilitását előre meg nem jósolható ingadozásokkal. „A megújulók telepítésének ebben a keretben kell maradnia” – mondta Hirman az Euractiv.sk-nak.
Szén a gáz ellen: a széné a győzelem
Gyakran emlegetett tény, hogy a megújulók pénzügyi támogatása deformálta a piacot, ami aláássa a gázalapú energiát. Ezt a modern gázerőmű, a Malzenice sorsa igazolja.
„Egy rövid tesztüzem után be kellett zárni az üzemet, mert nem tudott áramot előállítani a 70 EUR/MWh árszint alatt, míg a hosszú távú piaci árfolyam csak kicsit magasabb 30 EUR/MWh-nál” – mondta Duleba.
Karaba szerint „valamiféle kapacitásmechanizmus bevezetése” lenne a megoldás. Ebben reménykedik a feltörekvő energiaellátó és domináns gázellátó, a Slovenský plynárenský priemysel (SPP) is.
A cég üdvözölte a széndioxid-kibocsájtási limiteket a kapacitásmechanizmusba való belépés feltételeként, a Bizottság Téli Csomagjában. Reméli, hogy az előterjesztések figyelembe veszik majd az „egyéb szennyező anyagok kibocsájtását” is.
Egyfajta kapacitásmechanizmus – betáplálási díjként – már jelen van Szlovákiában, melyet a hazai barnaszénhajtású Nováky erőműre szabtak.
Nem valószínű, hogy a szénről (amelynek 12 százalékos a részesedése az energiakeverékben) áttérnek majd a földgázra (6 százalék) a közeljövőben. A legtisztább fosszilis energiahordozó imidzsét ráadásul a 2009-es gázválság is megtépázta.
„Ma Szlovákia sokkal nagyobb biztonságban van a gázellátását tekintve, mint 2009-ben volt” – mondta Duleba. Hozzátette, hogy a gáznak sokkal fontosabb a szerepe a fűtésben. „A hollandokkal együtt nekünk van a legsűrűbb gázhálózatunk az EU-ban” – emelte ki.
Az SPP azt is aláhúzta, hogy az energiahatékonysági lépések jelentős lehetőséget biztosítanak a földgáznak, ezzel is csatlakozva a szektorokon átívelő konszenzushoz az energiahatékonyság szlovák enerigabiztonságra gyakorolt jótékony hatásáról. Az energiaintenzitás folyamatos csökkenése ellenére a szlovák adat még mindig az EU legmagasabbjai között van, és 80 százalékkal magasabb az EU-átlagnál.
Csehország: csak a piac
A 2040-ig szóló energiastratégiájában a Cseh Köztársaság számol azzal, hogy a nukleáris energia átveszi a vezető szerepet a széntől az áramellátásban. A tervek szerint a jelenlegi 33 százalékról 45-50 százalékra kúszik fel a részesedése a következő 23 évben, így segítve az országot mind a stabil energiaellátás kialakításában, mind környezetvédelmi vállalásai teljesítésében.
2037-re egy új reaktor megkezdi működését Dukovanyban, melyet egy újabb követhet. Van terv a temelíni erőmű kibővítésére is.
A kormány már felvette a kapcsolatot a lehetséges technológiai beszállítókkal, de egy komoly kihívást még nem sikerült megoldania. A körülbelül 100 millió cseh koronát igénylő projekt finanszírozása még nem megoldott, Bohuslav Sobotka miniszterelnök pedig már bejelentette, hogy nincs akarat akármilyen árgarancia vállalására.
Ahogy más országokban is, a hagyományos forrásokba való befektetéseket itt is haszontalannak tartják. Ez is alátámasztja, hogy a cseh ipari és kereskedelmi minisztérium miért tartja kiemelt fontosságú ügynek az uniós árampiaci reformot. A cseh képviselők szerint az átalakítás véget vethet a piacot torzító tényezők létezésének.
„Az egyenlő esélyek megilletnek minden piaci szereplőt”, ez képezi a cseh tárgyalási pozíció alapját, kiemelve, hogy mind az aktív piaci fogyasztókra, mind a helyi energiaközösségekre ugyanazoknak a szabályoknak kell vonatkozniuk, mint más alanyokra.
A megújuló energiaforrásoknak komoly szerepük lehet az ország energiakeverékében. 2040-ra az energiatermelés 25 százalékát kellene kitenniük a nemzeti stratégia szerint. Ennek ellenére a kormány óvatosan bánik a zöld energia támogatásával, a 2009 és 2010-es „napenergia boom” rossz emlékei miatt.
„A megújulók gyors fejlődése felfordította az energiapiacot, teljesen megsemmisítette a hagyományos befektetési körforgást sok országban és régióban, beleértve Csehországot és Közép-Európát” – mondta Václav Trejbal, a Cseh Ipari Szövetség elemzője.
Másrészt viszont az energiahatékonysági lépésekkel együtt a megújulóknak szerepe lehet az energiabiztonságban. „Fizikálisan ezek jelentik az egyetlen hazai forrást (az olaj, a gáz vagy a nukleáris energia ellenében), amelyekből nem fogyunk ki (mint a szénből)” – mondta Karel Polanecky, a cseh Föld Barátai tagja.
„Mikor energiabiztonságról beszélünk, a decentralizált rendszerek, amelyek az üzemanyag-ellátástól függetlenek, jelentik a legjobb megoldást, amit találni lehet. A megújulókon alapuló energiarendszerek tölthetik be ezt a szerepet” – erősítette meg Jan Osicka a brnoi Masaryk Egyetemről.
A gáz megmentené?
A jelenlegi piaci működéssel kapcsolatos problémákra reagálva Osicka azt mondja, három véletlen tényező játszik közre ebben: az alacsony engedélyszintek az európai emisszió-kereskedelmi rendszerben (EU ETS), a szén alacsony ára és a termelési túlkapacitás.
„Mikor az elektromos áram áráról beszélünk, az a probléma, hogy a fosszilis energiahordozó-ipar nem fizet eleget az általa okozott természeti károkért” – állítja Polanecky. Szerinte az alacsony engedélyszintek problémája megoldható lenne a szénadóval.
Sok más országgal ellentétben a csehek erősen ellenzik a kapacitásmechanizmusok felállítását.
„Ezeknek utolsó lehetőségként kellene felmerülnie, amelyet az EU közös módszerével elkészített regionális termelőképesség felméréssel kellene alátámasztani. A kapacitásmechanizmusoknak a piacon kellene alapulniuk, és nem azt torzítani. Tartalmazniuk kellene továbbá átfogó kivezetési terveket arra az esetre, ha a piaci elégtelenségek megszűnnek. Ezen kívül az ilyen konstrukcióknak a határokon átívelőnek kellene lenniük” – mondta Lenka Kovacovska cseh helyettes ipari és kereskedelmi miniszter egy februári végi Energia Tanács ülésen.
Az egyik a cseh energetikai vitákban folyamatosan felvetődő elméleti kérdés az, hogy vajon játszhat-e nagyobb szerepet a földgáz az áramtermelésben vagy akár át is veheti a nukleáris energia szerepét az energiastratégiákban.
A zöld szervezetek szerint, amelyek egyik fő követelése a fűtéshez használt gázmennyiség felhasználásának csökkentése, a földgáz kiegészítheti a megújuló energiaforrásokat az energiakeverékben, mivel rugalmas forrás és tisztább is a szénnél. Ezt a nézetet az érintett szereplők széles rétegei is osztják, bár a gázenergia-utánpótlás miatti rossz imázsa következtében vannak még kétségek a váltással kapcsolatban.
Osicka azt mondja, nem kell aggódni. „Mi vagyunk a legjobban felkészült ország Európában az energiautánpótlás N-1-es normája szempontjából. 2009 januárjában problémák nélkül túléltünk egy 13 napos szünetet a fő utánpótlási útvonalon. 2014 óta sikeresen részt vettünk Ukrajna Nyugat-Európából való gázellátásában” – emelte ki.
Trejbal szerint a gáznak helye van a cseh energiakeverékben. „Ez szintén a cseh energiastratégia egyik feltételezése” – mondta. A stratégiai dokumentum az energiaellátás fedezetének 5-15 százalékát biztosítaná gázból.
Ennek ellenére Trejbal a pocerady-i modern gázerőmű sorsát is megemlíti, ami nagyon hasonló a szlovák malzenice-i kísérletéhez. Addig amíg az emisszió-engedélyek és az áram ára nem nőnek a mai állapotokhoz képest, egyszerűen nem éri meg új gáztermelő kapacitásokat kiépíteni” – mondta Trejbal. Szerinte a hazai széntartalékok sokkal valóságosabb alternatívát kínálnak a nukleáris reaktorokkal szemben.
Lengyelország: szén (és nukleáris energia?)
A lengyel piac energia-utánpótlás szempontjából a hagyományos országok csoportját gyarapítja. A lengyel erőművek által termelt energia legnagyobb része fosszilis energiahordozókon alapul. A szén domináns helyzete aligha fog változni a közeljövőben. A fekete- és a barnaszén által hajtott erőművek az energiatermelés 80 százalékáért felelősek Lengyelországban.
Nem csak a szénerőművek teremtenek munkahelyeket, ezek függenek a szénbányáktól is és a korábbinál is erősebb bányász-szakszervezetektől, amelyek harcosan ellenállnak minden tervnek, ami a hatalmuk gyengüléséhez vezetne. Mivel ez a csoport jól szervezett és motivált választókból tevődik össze, a bányászoknak komoly befolyásuk van a lengyel politikában.
Lengyelország szintén belépne a nukleáris energiát felhasználó országok körébe. Az eredeti tervek szerint az ország első nukleáris erőművének 2024-ben kellett volna elindulnia, de a többszöri csúszások hatására jelenleg 2029 vagy 2030 a legkorábbi dátum, mikor megkezdheti a működését.
A jelenlegi energiaügyi miniszter Krysztof Tchórzewski nemrég kihangsúlyozta, hogy szükség van egy ilyen erőműre, és reméli, hogy az építkezés megkezdődhet „a következő két évben”. Hozzátette, hogy az erőműre szüksége van Lengyelországnak, már csak azért is, mert az ország továbbra is a szén használatával tervez, tehát a nukleáris energiára „szükség lesz az ország energiamixének stabilizálása érdekében”.
A megújulók tekintetében Lengyelország két fő forrásra támaszkodhat: a biomasszára (a megújuló forrásokból szerzett energia 80 százalékát teszi ki) és jóval kisebb mértékben a szélre (10 százalék). Az Eurostart friss adatai szerint az ország megújulóenergia-aránya 2015-ben 11,8 százalék volt a 2020-as 15 százalékos céllal szemben.
A megújulók által kínált lehetőségeket egy 2015-ös törvénynek kellett volna kibővítenie, ennek ellenére egyes csoportok azért kritizálták, mert egy 2016-os módosítással együtt lelassította a piaci folyamatokat, és nem támogatja megfelelően az állampolgárok, a kisvállalkozások és a földművesek által létesítendő kis termelőkapacitásokat és a termelői-fogyasztói gazdaságot.
„A lengyel decentralizált energiaszektor kifejlesztésének és a 2020-as célok elérésének alapkövévé kellene tenni a megújuló forrásokra alapozó kis termelőkapacitásokat, bár a célok elérése jelenleg lehetetlennek tűnik” – mondta az Euractiv.pl-nek Gregorz Wisniewski, az EC BRIC Megújuló Energia Intézet elnöke.
Azt ő maga is elismerte, hogy a lengyel energiaszektor emelkedő átpolitizáltsága miatt nehéz megmondani milyen irányban fejlődik majd az ország elektromosáram-piaca. Ennek ellenére egyre több politikus követeli a termelői-fogyasztói energia fejlesztésének jogi biztosítását.
Gáz: kapcsolódjunk mindenkihez!
A földgázutánpótlás biztonsága a szénnél sokkal bonyolultabb probléma. Lengyelország az általa felhasznált gáz majdnem 75 százalékát importálja. A legfőbb forrás Oroszország, a lengyelek az importgáz több mint 70 százalékát a Gazpromtól veszik.
A helyzet megváltoztatása több úton is lehetséges. Ahogy a Sobieski Intézet munkatársa Robert Zajdler megjegyezte, a lengyel gázinfrastruktúra évek óta fejlődik. „Van új cseppfolyós földgáz (LNG) terminálunk Swinoujsciében, és terveink a Balti Vezetékre való csatlakozásra, mely Lengyelországot csatlakoztatná Dániához és Norvégiához” – mondta.
A swinoujsciei terminál 2015 óta működik, és 5 milliárd köbméter LNG befogadására képes évente; ez kevesebb az éves lengyel szükséglet harmadánál. Lengyelország Katarral kötött megegyezése biztosítja a hosszútávú LNG-ellátást, mely a terminál befogadóképességének egyharmadát használja, és előre lekötött átutalásokról szóló megállapodásokkal támogatják, legutóbb a Statoillal kötöttet ilyet.
A terminálon kívül Lengyelország a legtöbb szomszédjával való összeköttetés létesítésébe is fektet. „Jó a kapcsolatunk a német piaccal, ami elég nagy és rugalmas ahhoz, hogy biztonságot nyújtson számunkra. Vannak még létező és tervezett kapcsolataink a cseh, a szlovák és a litván partnerekkel is, ami tovább erősítheti a biztonságunkat” – magyarázta Zajdler.
Végül Lengyelország megpróbálja az EU tagságát felhasználni utánpótlása biztosítására. Jerzy Buzek európai parlamenti képviselő és még a miniszterelnökként eltöltött idejében Donald Tusk szerepet vállaltak a közelebbi energiaunió kezdeményezésében.
„A lengyel cselekedetnek hála az EU-t sikerült meggyőzni arról, hogy nagyobb figyelmet fordítson az energiabiztonságra, amelynek keretében helyet kapott a tagállamok közti együttműködés erősítése, a védelmezett állapot, valamint közös vásárlások tervei, bár ez utóbbit nem ültették át a gyakorlatba” – mondta a Pulaski Alapítvány vezető munkatársa, Przemyslaw Zaleski.
Szerzők:
Zgut Edit, Political Capital, Magyarország
Krzysztof Kokoszczyński, EurActiv, Lengyelország
Pavol Szalai, EurActiv, Szlovákia
Adéla Denková, EurActiv, Csehország
