Amióta 2008-ban az derült ki a hírhedt népszavazáson, hogy a lakosság többsége nem akar alkalmanként 300 forintot fizetni az egészségügyi ellátásáért, az akkori baloldali kormány fel is hagyott az egészségügyi rendszer reformjával. Ezt a helyzetet örökölte az Orbán-kormány, és mintha a múltbeli tapasztalatoktól félnének, érdemi változtatásokba nem mertek belekezdeni. A Policy Agenda Zombor Gábor államtitkár váratlan lemondása után azt tette közzé elemzésében, hogy az egészségügy lett a magyar politika Bermuda-háromszöge, ahol szavazatok tűnnek el.
Kevesebb magyar fizeti az egészségbiztosítást, de a rendszerre egyáltalán nem kell kevesebbet költeni. Elvileg. 2010-ben ugyanis még a költségvetés 9,1 százaléka ment el az egészségügyre, ugyanez a szám 2014-ben már csak 8,4 százalék volt. 2016-ra pedig, a kormány tervei szerint 80 milliárd forint tűnhet el az egészségügyre fordított költségvetési keretből. Az egészségügy átalakítása 2006 óta nem szakmai döntés, hanem nagyon erősen átpolitizált terület. Egyrészt a beteg-egészségügyi dolgozó viszony nagyon szoros kapcsolatot kíván meg, így bármelyik felet haragítja meg a kormányzat, az komoly politikai következményekkel jár.
Hogy mennyire érzékeny a téma, jól mutatja, hogy a GazdaságTV.hu stúdiójában Éger István, a Magyar Orvosi Kamara elnöke fakadt ki a hálapénz körüli rendezetlen viszonyokon, amely szintén a magyarok egyik egészségügyi pénznyelője.
