Az utóbbi napokban igen heves vitákat és indulatokat váltott ki a reklámadó ma megszavazott – menet közben is módosított – tervezete.
Az adó alapja a médiaszolgáltatásban, a sajtótermékekben, a szabadtéri reklámhordozókon, járművön, nyomtatott anyagokon vagy ingatlanon, valamint az interneten közölt hirdetésekből származó árbevétel. Adót kell fizetni a saját célú, vagyis a saját termékre, megjelenésre vonatkozó reklámok után is, ennek alapja a közzététellel kapcsolatban felmerülő költség.
A jogszabályt a Magyarországon letelepedett médiaszolgáltatókra kell alkalmazni, valamint azokra, akik napi műsoridejük legalább felében magyar nyelvű műsorokat sugároznak Magyarország területén. Vonatkozik a sajtótermékek kiadóira, szabadtéri reklámhordozókat hasznosítókra és az internetes reklámok közlőire is.
Eltekintve most a többi száltól, íme néhány kizárólag adószakmai felvetés a BDO Magyarország vezető adótanácsadó partnerétől, Gerendy Zoltántól.
Nem példa nélküli, csak a mértéke
A szakértő szerint az intézkedés teljes mértékben illeszkedik a korábbi években már megkezdett ágazati adók koncepciójába (ilyenek azóta részben a szomszédos országokban is fellelhetők – lásd bankadó). Viszont a most bevezetésre kerülő reklámadó mértéke jelentősen túllép azokon.
Példaként említi Ausztriát, ahol szintén létezik hasonló jellegű – árbevétel-alapú – reklámadó. De mint hozzátette, annak mértéke egységesen csak 5 százalék.
A magyar adó ezzel szemben félmilliárd forintos árbevételig 0 százalék, ezt követően sávosan változik. A fél és 5 milliárd forint közötti rész után 1 százalék, az 5-10 milliárd forint közötti részre 10 százalék, a 10-15 milliárd forint közöttire 20 százalék, a 15 és 20 milliárd forint közé eső részre 30 százalék, az ezt meghaladóra pedig 40 százalék.
A netes reklámot is adóztatják
Adószakmai szempontból a tervezett adókulcsok mértékén túl külön figyelmet érdemel az interneten keresztül nyújtott reklámszolgáltatások adóztatása is. Ugyanis ez is benne van a törvényben.
A szakértő itt több dolgot is említ. Az egyik, hogy az EU áfaszabályai 2015. január 1-jétől az adott ország áfaszabályai alá rendelik a végfogyasztóknak nyújtott online szolgáltatások adóztatását. Ami azt jelenti, hogy az ezekre eső 27 százalékos áfa jövőre már a magyar költségvetés bevételeit fogja bővíteni.
Az online szolgáltatások adóztatása egyébként sem az EU-n belül, sem azon kívül nem egységes, jóllehet globális szolgáltatásokról és ehhez igazodó mértékű árbevételekről (potenciális adóalapokról) van szó – jegyezte meg.
USA kontra EU
Az Egyesült Államok 1997 óta az IFTA (Internet Tax Freedom Act) gondolatát követi, amely megakadályozza az interneten keresztül nyújtott szolgáltatások adóztatását. Ezzel szemben az EU kezdettől fogva áfaalapként kezeli az interneten keresztül folyó üzleteket. Azaz minden online szolgáltatást áfafizetés alá von.
Az online szolgáltatók jövedelemadóztatása pedig alapvetően a technikai felszereléseik földrajzi elhelyezkedéséhez kötődik. Ezért, mint Gerendy megemlíti, ezeket nem meglepő módon gyakran klasszikus offshore területekre telepítik.
Jön a „byte-adó”?
Arra is felhívta a figyelmet, hogy a technikai forradalmak – mint az Internet-forradalom is – mindig jelentős változásokat hoztak az adózás terén is (pl. a motorizáció terjedéséhez kapcsolódó ásványolajadók bevezetése). Úgy gondolja ezért, hogy az Internet jelenlegi fejlődési sebessége mellett nem lesz hosszabb távon fenntartható a jelenlegi rendkívül nehezen mérhető és követhető adójogi státusz. Azaz valószínűsíti, hogy előbb-utóbb érdemi és egységes regionális adóbevezetés jöhet a netes üzleti tevékenységeknél.
Ennek módszere azonban még erősen nyitott (felvetődhet a jövedelemalapú vagy például adatforgalom-alapú adózás is). De a változtatás igénye – mind Magyarországon, úgy a többi EU-s országban is – már ma is erősen érezhető, utalt a Google-adó körüli 2013 őszi olaszországi vitára.
