A modern gazdaságok egytől egyig arra épülnek, hogy mindig növekedés van. Ha egy cégnél nem nő az értékesítésből származó bevétel, akkor kirúgják a menedzsert. Ha pedig még ezután sem tud nőni a cég, akkor némi vergődés után valószínűleg bedől. Így működnek a dolgok. A közgazdászok már évtizedek, sőt lassan évszázadok óta igyekeznek egy olyan működési logikát kitalálni, amiben az emberek úgy élnek meg, hogy nem kell állandóan egyre többet fogyasztaniuk, de elég kevés sikerrel.
Szóval, ha azt mondjuk, hogy a magyar ipar alágainak majdnem fele ma ugyanannyit termel, mint 7 évvel ezelőtt, akkor elég egyértelmű, hogy nagyon nagy baj van.
Padlón az európai ipar
A hét évvel ezelőttihez képest összesen 5,4 százalékkal volt magasabb minden magyar iparcég együttes termékeladása. Ez olyan, mintha – egyenletes növekedés mellett – évi 0,8 százalékkal tudott volna bővülni a magyar ipar. Ez elég kevés, még válságos idők mellett is. Hozzá kell tenni: az Európai Unió 27 tagállamának átlaga még ennél is rosszabbul alakult (2005-höz képest szeptemberben majdnem 2 százalékkal alacsonyabb volt a termelés).
Nálunk 2008 elején, a válság előtt, azért még sokkal jobb volt a helyzet: akkor a 2005-ös állapotnál 20-25 százalékkal tudtak több értékes terméket előállítani a cégek. A válság előtt mindössze 2 alágazat volt, ahol a 2005-ösnél kevesebbet tudtak eladni az ágazat vállalatai: az élelmiszeripar (mert egyre olcsóbbak lettek a termékek a multik hozta verseny miatt) és a textilipar (mert a magyar munkaerő annyival volt drágább a távol-keletinél, hogy már nem érte meg itt gyártani).
Heten halódnak
Ma viszont 7 alágazat termelése kisebb, mint hét évvel ezelőtt. A legnagyobbat a villamosberendezés-gyártás bukott: ma már csak kétharmadát állítják elő annak, amit 2005-ben. A textil-, cipő- és bőripar 20 százalékkal tud kevesebbet. És meglepő mód a kokszgyártás és kőolaj-feldolgozás is a legnagyobb vesztesek között van: 10 százalékkal is csökkent az ezzel foglalkozó cégek bevétele. (Persze ha nem fogyaszt az ipar annyi energiát, és az emberek nem autóznak, akkor ezen nem lehet csodálkozni.) Ugyanez állhat a hátterében a fémipar 6,8 százalékos visszaesésének is. Az élelmiszer-, ital- és dohánytermékek értékesítéséből származó bevétel kevesebb ugyan, mint 2005-ben, de több, mint 2008-ban.
Lecsúsztunk a digitális hullámról
A legfájdalmasabb azonban alighanem a szám szerint legkisebb bukás: miközben a világ egyre digitalizáltabb, és a Facebookon van a fél világ ujja a nap 24 órájában, Magyarország láthatólag már nem tud az ehhez szükséges hardverek elállításában versenyképes lenni. A számítógép, elektronikai, optikai termék gyártásában 2,2 százalékkal kisebb az értékesítés, mint hét évvel ezelőtt, amikor még csak épp összebarátkoztunk a Google-kereséssel, csak az elit lájkolgatott és posztolgatott és minden bájt letöltését megfontolta a maiakhoz képest buta okostelefonján. Ezen a hullámon mi már nem vagyunk rajta, és ez aligha csak a Nokia átszervezésén múlt. (Ez volt a második legnagyobb iparvállalat az Audi után, amíg a céget nem nyomta le az iPhone és az Android a térképről.)
Őket kell meggyőzni, hogy maradjanak
Messze a legjobb helyzetben van a gépipar, amely ma kétszer annyit termel, mint 2005-ben. A magyar ipar két versenylova, a gyógyszeripar és az autóipar szerencsére szintén a nyertesek közt van: majdnem másfélszer annyit állítanak elő, mint hét éve. A Hankook-hatás is érzékelhető:25 százalékkal több gumi-, műanyag és nemfém ásványi terméket gyártanak itt a cégek. Ám jó tudni, ezeknek az ágazatoknak a jó teljesítménye talán egy tucat cégen áll vagy bukik.
Sötét felhők, leépítések
A jelennél talán csak a jövő elborzasztóbb. Az ipar új rendelései ugyanis az elmúlt három hónapban folyamatosan alacsonyabbak még a tavalyinál is, ami azt jelenti, hogy pár hét-hónap múlva ez már az értékesítési számokban is látszódni fog. A legfontosabb ipari ágazatok szeptemberben már majdnem 20 százalékkal kevesebb megrendelést kaptak, mint tavaly ilyenkor.
Ezenbelül a Magyarország számára oly fontos járműgyártás idén ősszel 30-35 százalékkal kevesebbet fog előállítani, mint tavaly. Még a másik sztár, a gyógyszergyártás is 15 százalékkal kevesebb megrendelésről számolt be a statisztikai hivatalnak. A tíz kiemelt ágazatból mindössze kettőben nőtt a rendelésállomány tavaly szeptemberhez képest: a gépiparban és a textíliagyártásban. Mindenütt másutt elég ramatyul alakultak a megrendelések, ami akár újabb leépítésekre is késztetheti a cégeket, ha nem fordul a helyzet.
| Mérsékelt növekedés |
|
A nemzetgazdasági tárca azonban mégis alapvetően pozitív jelzőket használ a statisztikákról ma kiadott közleményében. “Mérsékelten nőtt az ipari kibocsátás”‘ – ez a közleményük címe. Ebben azt hangsúlyozzák, hogy szeptemberben két munkanappal kevesebb volt a szokásosnál, s ha ezt leszámítjuk, akkor valójában 0,6 százalékkal bővült a termelés. Az alágazatok helyzetét így jellemzi a tárca, amely a siralmas rendelésállományra egy szót sem veszteget. “A nemzetgazdasági ágak közül a feldolgozóipari termelés 4,3 százalékkal, a relatíve kisebb súlyú bányászat termelése 7,6 százalékkal csökkent, az energiaipari kibocsátás azonban 0,6 százalékkal növekedett 2012 szeptemberében az egy évvel ezelőtti szinthez képest. A feldolgozóiparon belül négy alágban volt tapasztalható termelésbővülés: a jelentősebb alágak közül a járműgyártás kibocsátása 2,7 százalékkal bővült, az élelmiszer, ital és dohánytermék gyártása pedig 0,5 százalékkal mérséklődött. A számítógép, elektronikai, optikai termékgyártás 23,4 százalékos csökkenése magyarázza legnagyobb mértékben a kedvezőtlenebb ipari termelési számokat. Pozitív azonban, hogy a közepes súlyú alágak közül a kokszgyártás, kőolaj-feldolgozás kibocsátás területén dinamikus, 8,1 százalékos bővülést mutatnak a statisztikák. |
| FN24-komment |
|
Növekedés, de mihez képest? A tárca adatelemzési logikája úgy fest: ha elég közelről nézi az ember, akkor megtalálja a növekedést. Ez körülbelül olyan, mintha az ember levágná a hosszú haját kopaszra, majd másnap azt mondaná: már 0,1 milimétert nőtt azóta. Csak remélni tudjuk, hogy a “nincs baj, emberek” – hangulatú üzenet csak kommunikációs és politikai célokat szolgál, s valójában pánikszerűen munkálkodnak a gazdaságpolitika vezetői azon, hogy valamiféle megoldást keressenek azon túl, hogy stratégiai együttműködési megállapodásokat írnak ünnepélyesen alá. |
