Az elmúlt hetekben nagy felháborodást váltott ki a hazai táncművész-társadalomban, hogy az egyik társulat, a Nemzeti Fesztivál Balett – pályázat nélkül, a verseny kizárásával – majdhogynem annyi pénzt kapott Orbán Viktor utasítására, mint az összes többi együttvéve. Hogy ez az ő döntése volt, azt Orbán Viktor éppen azzal ismerte el, hogy személyes levélben válaszolt a táncművészek nyílt levelére: „Miközben magam is úgy gondolom, hogy a támogatások mértékét jogi formában ildomos szabályozni, az is helyesnek tűnik, hogy a jogok és kötelezettségek mindenki számára egyformák legyenek, mégis be kell látnunk, hogy a minőség sajátos elbánást, a kiemelkedő kiemelkedő elbírálást is érdemel.”
A nagy médiafigyelmet kiváltó ügy azonban csak egy a sok hasonlóan személyes támogatási döntés közül – derül ki a Hír24 gyűjtéséből. Az adatokból ugyanis az rajzolódik ki, hogy a rendkívüli kormányzati intézkedésekre szánt 100 milliárdos tartalékot lényegében a zsebpénzeként kezeli a kormány, amelyből a speciális elszámolási szabályok miatt a parlament jóváhagyása és versenyeztetés nélkül támogathat számára kedves személyeket, ügyeket, oldhat meg problémákat. Sokszor az is elképzelhetőnek tűnik, hogy maga a miniszterelnök teszi meg a támogatási javaslatokat. Mint valamiféle igazságos Mátyás király, járja az országot és juttat az ország “aranyából” oda, ahova úgy érzi, hogy kell.
Kreatív könny-nyelés
Ezzel három gond van. Az egyik az, hogy ez visszaélés a tartalékkal, és elképzelhető, hogy nem jogszerű. A másik pedig az, hogy így a tartalék eredeti céljára – a vörösiszap-katasztrófák, az árvizek és aszályok és más, előre nem látható, sürgős és fontos intézkedésekre – nem vagy nem annyi pénz jut. A harmadik pedig az: így a parlament megkerülésével hoz a kormány olyan költési döntéseket, amelyekhez valójában szakmai előkészítésre lenne szükség és a parlamenti szavazatok többségére.
Hogy itt nem egy elszigetelt esetről, hanem rendszerről van szó, az abból is kiderül, hogy az Állami Számvevőszék azt írja a tavalyi év zárszámadása alapján készült éves jelentésében: tavaly a 130 milliárdos előirányzatból 19 milliárd forintnyi költés valójában nem felelt meg az államháztartási törvénynek, mivel nem esett bele sem a nem tervezhető, sem az előre nem valószínűsíthető kiadás, sem pedig az elháríthatatlan ok miatt nem teljesült bevétel kategóriába. Még javaslatot is tettek azzal kapcsolatban, hogy miként lehetne jogszerűen megoldani a kiadásokat: részben jobb tervezéssel, részben rugalmasabb törvényi keretekkel. Hozzá kell tenni: a vizsgálataik alapján formailag valamennyi költés jó, tehát a papírformának minden kiadás megfelel.
Potyognak az aranyak a kormányzsebből
Összesítésünk szerint azonban az idén még súlyosbodott is a helyzet, mivel az eddigi több mint 50 milliárd forintnyi költésben legalább annyi – a fenti szempontok szerint esetleg utóbb jogszerűtlennek minősülő – költés volt, mint tavaly összesen. Tavaly összesen 54 döntéssel lett szétosztva a keret, idén viszont már most majdnem ennyi döntésen vagyunk túl. (Igaz, a maradványzárolások miatt valószínűleg lassul majd az igazságosztó kiadások folyama: 20 milliárdot vettek ki az eredetileg 100 milliárdos keretből.)
A Magyar Fesztivál Balettnek juttatott összesen 155 millió forinton túl különböző kulturális alapítványok, szervezetek – egyebek között az Operaház, a Magyar Írószövetség, a Magyar Nemzeti Galéria és a Művészetek Palotája – is kaptak fennmaradásuk támogatására súlyos összegeket. Számtalan sportszervezet – köztük a Vasas, az MTK, az MLSZ és a jéghokisok – is kaptak működésükhöz vagy beruházásaikhoz „rendkívüli” pénzt. S míg Mádl Ferenc síremléke nyilvánvalóan valóban rendkívüli kiadás, kérdéses, hogy például az idősebb Bush szobrának állítása miért nem ért rá annyira, hogy a 2013-as költségvetés vitája keretében a parlament dönthessen róla, hogy van-e jobb helye az erre szánt 34,4 millió forintnak az ország életében.
Van sok korrekt utalás is
Emellett persze sok olyan döntés is született a rendkívüli tartalékról, amely teljes mértékben megfelel a törvény előírásának. llyen például a Malév bedőlése miatt károsultak megsegítésére szánt 2 milliárd forint, az aszálykárokra szánt 4,2 milliárd forint vagy a köztársaságielnök-váltás miatt keletkezett 196,5 millió forintos kiadási keret. Ezek mind előre nem látható események voltak, nem úgy, mint a kulturális intézmények üzemeltetéséhez szükséges összegek, az olimpikonok díjazása vagy az, hogy az év során lesznek nemzeti ünnepségek, amelyeket finanszírozni kell majd valamiből.
Szintén nehezen vitatható a jogossága az év közben hozott, és éven belül gyakorlatba ültetett politikai döntések finanszírozásának – ilyen volt például a mindennapi testnevelési órákra kiutalt 500 millió forint vagy az oktatási rendszer új „hatósága”, a Klebelsberg Intézet létrehozására szánt 366 millió forint. (Bár az ideális nyilván az lenne, ha minél kevesebb jogszabály lépne életbe éven belül.)
Egyszemélyi döntés milliárdokról?
Ugyanakkor zavarbaejtő és aggasztó sok esetben a támogatási döntések előélete. Ugyanis a körülményekből néha arra lehet következetni, hogy maga a miniszterelnök hozhatta a támogatási „javaslatokat”, s hogy a költések az ő személyes preferenciáit tükrözik. Más esetekben pedig a támogatottak kormánypárti megnyilvánulásai után nem sokkal kaptak pénzt, ami felveti annak lehetőségét, hogy az állami finanszírozás „jutalomként” kerül a szervezetekhez.
|
De nézzünk pár példát! |
|
A Fesztivál Balett vezetője, Markó Iván Orbán tavalyi évértékelője után azt mondta az Origónak, amikor az újságíró a kormány kultúrára gyakorolt hatásáról kérdezte: „Orbán Viktort én nagyon tisztelem. Mondjuk ki: szeretem! Ennyi – ez szubjektum.” Mint ahogy a balett támogatásának döntése is: szakmai zsűri nélkül kapott 25, majd 130 millió forintot fennmaradásának költségeire. A Magyar Nemzeti Galéria és az Operaház január elsején adott – botrányok és tüntetés közepette – otthont a kormány új alkotmányt celebráló ünnepségének. Az Operaháznak áprilisban, a Galériának pedig júliusban jutott a rendkívüli keretből összesen 1,5 milliárd forint. A Művészetek Palotája áprilisban gyakran szerepelt a híradásokban – a korábban különböző kormányzati rendezvények helyszínéül is szolgáló – intézményt hozta ugyanis a kormány példaként, amikor a PPP-konstrukciók felszámolására irányuló terveiről beszélt. Akkor a kulturális tárca azt javasolta a kormánynak, hogy az intézmény működésének a finanszírozására használja fel az időközben felújításra összegyűlt milliárdos keretet. Egy hónap múlva ezt megfejelte a kormány 360 millió forintból a rendkívüli keretből. Igaz, a Müpának, mint ősszel kiderült, szüksége is volt erre a pénzre, hiszen fejlesztésre még így sem futja az intézménynek. Két ormánsági templom rekonstrukciójához is hozzájárult a kormány áprilisban 16 millió forinttal, bár nem nagyon lehet érteni, hogy Magyarország omladozó templomai közül miért pont e kettőhöz. Hacsak amiatt nem, hogy Orbán Viktor figyelmét felhívta valaki arra, hogy fontos műemléknek számít a két templom mennyezeti freskója? Előző évben történetesen járt a településeken a miniszterelnök, és Drávapiski polgármestere a támogatáson felbátorodva levelet is írt neki, hogy ösztönözze a hipermarketeket a települések támogatására. A Rubik-kockát a miniszterelnök március végén a „magyar szellem szimbólumának” nyilvánította egy konferencián, ahol Rubik Ernővel együtt szerepelt március végén. Két és fél hónappal később, július közepén a Rubik-kocka kiállítást a rendkívüli keretből 200 millió forinttal dobta meg a kormány. Szintén nyitóbeszédet tartott Orbán Viktor a Kibertér konferencián októberben. Erről július 29-én került nyilvánosságra a döntés. Két nappal korábban jelent meg a döntés, miszerint 360 millió rendkívüli forintot kapott a külügyminiszter által is támogatott cyber-nemzetbiztonsági konferencia. Tombor András, a tehetséggondozással foglalkozó Mathias Corvinus Collegium alapítója könnyen elpanaszolhatta a miniszterelnöknek bánatát a szervezet rossz anyagi helyzetével kapcsolatban, hiszen korábban a tanácsadója volt. S bár elég sok oktatási intézmény küzd súlyos adóságokkal (az ELTE által üzemeltetett Radnóti Gimnázium például a szülőkkel toboroztatott pénzt az áramtartozása kifizetésére), az MCC-t üzemeltető Tihanyi Alapítványt viszont 250 millió forinttal támogatták meg a rendkívüli kormánykeretből. Az Orbán szívügyének számító Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémián részben a premontrei szerzetesek zsámbéki szakiskolájában tanító oktatók tartottak órákat. A szerzetesrend azonban már évek óta háborúzott a rendnek és az iskolának otthont adó zsámbéki Zichy-kastély használatáért egy másik renddel. A kormány júliusban úgy döntött: a konfliktus lezárását azzal segíti, hogy megveszi az épületet. Első körben majdnem 800 millió forintot különítettek el a tranzakcióra, de később még további súlyos összegekre is szükség lehet. Ja igen, és történetesen az akadémián és a rend gimnáziumában tanult a miniszterelnök egyetlen fiúgyermeke is. Az uniós támogatással épülő Eurovelo kerékpárutak több ponton is átszelnék az országot, az egyik ezek közül a Fertő tó. A tó körül ma 350 kilométernyi bicikliút van, egy rövid szakaszt leszámítva teljesen körüljárható két keréken. Ám a kormányzat valamilyen furcsa okból mégis úgy döntött két hete, hogy a tó és a Velencei-tó bicikliút-építésére 600 millió forintot szán, s utólag megpróbálja uniós támogatás alá „rendezni” majd. Miért volt ez ennyire sürgős? Reméljük, nem azért, mert a nyáron ott biciklizett a miniszterelnök, és azonnal szerette volna megjavítani az utakat – nem törődve azzal, hogy más kiadások esetleg sürgősebbek vagy fontosabbak lehetnek. |
Vajon törvényes mindez? A cikket nemsokára folytatjuk.
