Stop, Mister! Bennszülött kísérője e szavakkal mentette meg Sallai Tamás, namíbiai vadászatokra specializálódott magyar vállalkozó életét. Vadászlesépítés közben alig két araszra került a rettegett fekete mambától, s figyelmeztetés nélkül esélye sem maradt volna a félelmetes mérges kígyóval szemben.
A namíbiai vadászatok specialistája testre szabottan kínálja a 10-14 napos szafarit. Az ár is rugalmas – például attól is függ, mit akar lőni az ügyfél -, de egymillió forint alá nemigen tud menni. S nem is egy társaság kínál a magyaroknak szafari túrát, hiszen egyre több hazai vadász igyekszik egzotikus országokban is hódolni szenvedélyének.
Pedig kemény kalandokért, nagy csatákért nem kell külföldre utazni, ilyesmi az itthon próbálkozók számára is akadt bőven az elmúlt években, méghozzá nem csak a vadonban. A vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996. évi törvény markánsan megváltoztatta a vadászterületek kialakításának korábbi rendjét. Az új jogszabály ugyanis a földtulajdonosnak adta a vadászati jogot, így értelemszerűen a joggal való rendelkezést is. A jogszabály 2006 végéig adott határidőt az érintetteknek, hogy – a következő 10 éves ciklusra – a vadászterületeket kialakítsák, és a hasznosítás módját eldöntsék, vagyis, hogy a terület tulajdonosa magánál tartja a vadászati jogot, vagy inkább bérbe adja valamelyik vadásztársaságnak a területet.
 |
Balesetek
Minden idényre jut 8-10 vadászbaleset, pedig a korábbi Hubertus- vagy pálinkagőzös lövöldözéseknek állítólag már vége, olyan szigorú büntetéssel, illetve eltiltással fenyeget a jogszabály. „Sok az új, tapasztalatlan, a szabályokat olykor be nem tartó vadász” – bosszankodik Herbály Imre, a parlamenti vadászklub elnöke. „Két barátomat is elveszítettem pár év alatt” – utal két nógrádi vadász, Urbán Árpád parlamenti képviselő és Zsikla Attila vállalkozó balesetére. Herbály tovább szigorítaná a szabályokat, például korlátozott érvényű „gyakorló jogosítványt” vezetne be az újoncoknak. |
|
|
|
Ez megosztotta a korábban egységes vadásztársadalmat, a tehetősebb társaságok tagjai ugyanis ez évtől általában nagyobb területen vadászhatnak, miközben több szegényebb társaság terület nélkül maradt. Emiatt sokan végleg szögre akasztották a puskát. Mégsem fogyott érdemben a félszázezerre taksált vadásztársadalom, mert a régiek helyébe az ősi szenvedély új, tehetősebb hódolói lépnek. Ők zömében olyan üzletemberek, ügyvédek, bankárok, vállalkozók, akiknek az átlagnál több a pénze és a befolyása, de kevesebb az ideje. E kör tagjai a vadászatban is a feszes menedzseri időbeosztás szerint akarnak gyorsak, eredményesek, hatékonyak lenni. „Gyertek le reggel 9-re, de ne késsetek, mert 11-kor már utazom Portugáliába” – invitálta a Figyelő riporterét és fotósát egy őszi vadkacsavadászatra a 100 leggazdagabb magyar között jegyzett egyik üzletember (lásd képriportunkat az 52-53. oldalon).
„Sok új vadászt valóságos »lődüh« hajt” – tapasztalja Herbály Imre, a parlamenti vadászklub elnöke. – „Mindenáron vadat akar lőni, nincs meg benne a kellő türelem, az alázat a sport és az állatok iránt.”
KASZTOSODÁS. A földtulajdonosok, ha nem maguknak tartják meg a vadászat jogát, hanem bérbe adják azt egy társaságnak, a lehető legnagyobb bevételre törekednek. A szerényebb tagdíjakból gazdálkodó vadásztársaságok nem képesek előteremteni a nagyobb bérleti díjat, így terület nélkül akár hoppon is maradhatnak. Így járt például a csaknem fél évszázados Gerecse Vadásztársaság.
Az alapján, hogy kinek mennyi pénze jut kedvenc sportjára, „kasztosodik” a vadásztársadalom. Külön köre van a vadászó ügyvédeknek, a politikusoknak, a bankároknak, s ezek közt csak átmeneti és kis átfedések vannak – mindenkinek van egy saját törzsgárdája. A nyugdíjas vadásznak csak évi néhány tízezer forintra futja, de a jobb módúaknak akár több millió forintjába is belekerül a vadászat.
Már a fegyverek árában is fényévnyiek a különbségek. A pár százezer forintos orosz (Izs) és cseh (CZ) gyártmányoktól a több millióba kerülő, igényes Swarovski keresőtávcsővel szerelt Krieghoff golyós puskákig lenyűgöző a választék. Puskája márpedig a magára valamit is adó vadásznak legalább kettő van: apróvadra egy sörétes és nagyvadra egy golyós. A márkásabb távcsövekért több százezer forintot is elkérhetnek a szaküzletben. Drága a speciális öltözék is, nem beszélve a hazai vagy a külföldi utazásokról. A szükséges engedélyek, a vadászvizsga megszerzése is idő és pénz. A kiadásokat növeli a biztosítás, a vadászjegy.
S ha mindezzel még trófeás vadat is ejt az illető, végképp mélyen a zsebébe kell nyúlnia. Egy 20 centiméteresnél nagyobb agyarú vadkan trófeájáért megközelítőleg 400 ezer forintot is elkérnek a patinásabb vadásztársaságokban az elejtőtől, de egy aranyérmes őzbak is alig 10-20 ezerrel kerül kevesebbe. Mégis olcsónak számít az akár 3 millió forintos gímszarvastrófeához képest.
|
Vadkacsák terítéken
A vadkacsavadászat az egyike a „legiparosodottabb”, és megfelelő előkészítéssel az egységnyi idő alatt elejthető állatok száma alapján a „leghatékonyabb” vadászati ágaknak. A vízfelületről a part közelébe összeterelt szárnyasok kényszerből egy odakészített deszka kifutón menekülnek a levegőbe, egyenesen a partoldal mögött álló vadászok puskái elé. Az ősi szenvedély újkori űzői azért megtartották az elejtett vad tiszteletét. Ezt a főhajtást jelképezi az elejtett állatokat bemutató, faágakkal feldíszített „teríték”, és az áldomás az esti vadászlakomán. |
|
|
|
Egyes elegáns, híres vadásztársaságokban már több mint 1 millió forint az éves tagdíj. Előfordul, hogy havonta 300 ezer forintot kell fizetni, bár olyan hely is akad, ahol „csak” havi 10 ezret kérnek a tagoktól. Mégis, az ország legjobb területein működő „proccos” elit vadásztársaságokba éppolyan nehéz bekerülni, mint a szerény költségvetésű, kevésbé híresekbe. A szegényebb vadásztársaságok a működési költségek ellensúlyozására általában bérvadásztatás keretében eladják a kilőhető vadat, ezekben a tagok alig tudnak maguk vadászni. Ezzel szemben a jobb módú elit társaságok virágoznak. A tagok meghívott prominensek társaságában ejtik el a kilőhető kapitális vadakat.
A kevés szabadidejükben is maradandó élményre vágyó újkori vadászok olyan keresletet támasztanak, amire már érdemes vállalkozást alapozni. A homokbödögei Natura panzió tulajdonosai, a Németh fivérek az idén vágtak bele a vadásztatásba. Németh Zoltán még az ezredforduló előtt kezdett területeket vásárolni a bakonyi vadászparadicsomban, majd malomipari vállalkozásából kiszállva épített ki testvérével gazdaságot a 450 hektáron vadászpanzióval együtt. A hazai és külföldi puskások az ellátás, a kíséret mellett a csomagban előre megvásárolhatják akár 4-5 szarvasbika, ugyanennyi őzbak és meghatározott számú vaddisznó kilövését is azon a 3025 hektáros vadászterületen, amelyet a fivérek 13 társukkal együtt alakítottak ki Darza menti Földtulajdonosok Vadász Közössége néven. Németh Zoltán már az idei első megkezdett szezonnal is elégedett: máris látszik, hogy az egy turistabusznyi vendéget befogadó vendéglő mellé a panziót is bővítenie kell.
ÜZLETI ELŐNYÖK. Egy-egy rangosabb vadászaton olykor összetalálkozik a hazai üzleti élet krémje. A vadászat szüneteiben vagy az esti lakomán, ha aláírt szerződések nem is, de üzleti megállapodások – olykor politikai alkuk is – köttetnek. Békési Zoltán, a Békési Pálinka Zrt. vezérigazgatója tudatosan él a vadászatokon adódó üzleti lehetőséggel. „Sokszor partnerekkel együtt megyünk, én is nem egyszer hívtam üzletfeleket vadászni” – mondja. Szaxon Attila, a bábolnai IKR Zrt. vezérigazgatója szerint a terménykereskedő kollégától sokszor megkérdezik vadászatokon, hogy éppen mennyiért vásárol a cég például kukoricát. Ha jó az ár, olykor ezertonnás tételek is gazdát cserélnek.
Arra is jók az egyre inkább elitklubokká váló vadásztársaságok, hogy összehozzák a politikusokat az üzletemberekkel, vagy a magas beosztású hivatalnokokkal. A parlamenti vadászklub is a vadászatokon kialakult kötetlen formának és a lobbizásnak köszönheti a létét. A megállapodás szerint a Parlamenti Természetvédő Vadászok Klubjának elnökét mindig a fő kormánypárt, az alelnökét az ellenzék adja.
A dráguló sport ellenzői is egyre többen vannak. Így nemcsak a régi és az új(gazdag) vadászok, hanem a vadászok és a természetvédők, sőt, a vadászok és az átlagpolgárok között is éleződik az ellentét. E hobbi az „urak véres passziójává” vált sok kisember szemében. A híres emberekkel történt furcsa balesetek, a bulvársajtóban szereplő vadásztivornyák hallatán egyre elítélőbb a közvélemény a puskásokkal szemben. Csaknem 11 millió forintba került például az elhíresült 2003-as lónyai vaddisznóvadászat, amelyet Bige László nagyvállalkozó saját költségére szervezett a parlamenti puskásoknak. Miután az esetet a sajtó vérszomjas úri tivornyaként mutatta be, a parlamenti vadászklub meghatározatlan időre formálisan felfüggesztette a tevékenységét.
A társadalom egyre határozottabb rosszallása miatt még az eddig büszke vadászok közül is többen háttérbe vonulnak. Megkeresésünkre nem kívánt élni a lehetőséggel a már említett Bige László, de sok politikus és bankár sem. Pedig művelői szerint nemcsak szenvedély, sport, hanem szükségszerű is a vadászat. A vadgazdálkodás előírásai szerint az ország területén a csúcsragadozók hiányában ez a tevékenység szabályozza a vadállományt. A vadászok télen takarmányozzák az erdők-mezők vadjait, s természeti csapások – erős fagy, árvíz, erdőtűz – idején a mentésükben is részt vesznek.
|
 Erdőszéli gesztusok
Igazi fegyverarzenállal, öt puskával felszerelkezve hódol szenvedélyének Zdeborsky György, a Magyar Fejlesztési Bank igazgatóságának elnöke. A sörétes és golyós fegyver kötelező distinkcióján túl más kaliber dukál az őznek és az apróvadnak, és egészen más a szívós vaddisznónak vagy az afrikai nagyvadaknak, amelyekre távolabbról kell leadni a lövést – ezekre évente többször is „megy” a bankár, főként kollégájának, az MFB-t irányító Erős Jánosnak a társaságában. A nagy vadász hírében álló Zdeborsky legendának tartja, hogy a vadászat ideális terepe lenne az üzletkötésnek. „Az a csekély idő, ami két hajtás között eltelik, jó, ha arra elegendő, hogy biztosítsuk egymást, majd keressük a másikat” – osztja meg kétségeit. Azt viszont készségesen elismeri, hogy a kapcsolatok ápolására ideális a vadászat, csakúgy, mint az ajándékozásra, például meghívásra egy kapitális szarvasbika kilövésére, amiben nem mindennap lehet része az embernek, és nem csak amiatt, mert az állat trófeadíja akár a 3 millió forintot is elérheti. Zdeborsky számára is ezért emlékezetes egy torz, úgynevezett parókás őzbak leterítése, amelyre ajándékként kapott lehetőséget egyik vadászcimborájától.
Fácántól a jávorszarvasig
Nem újonc a vadászatban Murányi László, a Coop Hungary Zrt. vezérigazgatója, hiszen már 19 éve szenvedélyes vadász. Az engedélyét a rendszerváltás évében szerezte meg, vagyis akkor, amikor elhárultak az addig sokak számára áthatolhatatlan, bürokratikus akadályok. Akkori munkahelyén, a mezőkövesdi fogyasztási szövetkezetben több vadász is volt. A kollégák unszolására ment velük először hajtásra, majd tette le később a vizsgát. Bár időközben elköltözött a vidékről, mind a mai napig tagja a helyi apróvadas vadásztársaságnak, rendszeresen visszajár fácánt, nyulat, alkalmanként őzet lőni. Nagyvadra, főleg szarvasbikára viszont inkább Közép-Magyarországon, és vendégként a nyugati országrészben vadászik. „Vaddisznózni” az ország szinte minden táján vannak kedvenc helyei. Életre szóló élményeket szerzett namíbiai, dél-afrikai vadászatokon, de lőtt már jávorszarvast is Norvégiában. Sörétes Benelli puskája mellett kedvence a golyós Blaser, egy olyan márka, amelyből félmillió forinttól akár másfél millióig lehet választani.
Valóra vált álom
Az első őzbakot 2005-ben Sarkadkeresztúron lőtte Békési Zoltán, a Békési Pálinka Zrt. vezérigazgatója, a Békés megyei Pálinkafőző Érdekvédelmi Szövetség elnöke. Egy „bok” rendszerű sörétes és egy Mauser rendszerű golyós puskával jár vadászni, egyelőre egyéni vadászként. Télen havonta kétszer is eljár apróvadra vadászni, nyáron, ha a munka mellett teheti, őzbakot cserkel. Volt Erdélyben is, Szerbiában már fürjet is lőtt. Több kollégával is összefutott puskával az erdőket járva, s akkor ébredt rá, hogy az üzlethez is hasznos a vadászat. Bár a határ a csillagos ég, igyekszik módjával költeni a szenvedélyére. Nem csak a puskája számít szerény márkának, afrikai szafarira sem vágyik. „Először itthon szeretnék dámszarvast, muflont lőni” – mondja. Már annak is örül, hogy egyáltalán vadászhat, mert a rendszerváltás előtt csak álmodhatott róla. Most is bosszantja viszont a vadászattal kapcsolatos engedélyek, vizsgák összehangolatlan, bürokratikus rendszere. Külön naptárban jegyzi az orvosi vizsgálatok, a befizetések, a fegyverengedélyek lejáratának a dátumait.
Bocs a bokorban
Gyermeke „túraképessé válása” óta elsősorban a nyugalomért és a kisvasútért látogatja előszeretettel a gemenci erdőket Kósa Magdolna, a CIB Bank szekszárdi fiókjának vezetője. Pedig a vadászengedélye megvan, s a helybéli Rotary Klubban már bizonyította: nőként is képes kapcsolati tőkéjét olyan jó célok érdekében mozgósítani, mint gyermekotthonok támogatása vagy a hospice szolgálat erősítése.
A vadászszenvedéllyel férje fertőzte meg, aki szabadidejének nagy részét legszívesebben a természetben tölti. Az a magány és utcazaj nélküli csend, amely az erdőben veszi körül az embert, az apró neszek, a sötét beálltával elhalkuló madárcsicsergés, majd az éjszaka titokzatos hangjai – mind-mind a vadászat része. „Egy pettyes borjú látványa, egy rókát kergető őzsuta, vagy egy les alatt zörgő borz feledteti a napi feladatok nyomását” – mondja a fiókvezető asszony, aki egyébként „vadászéletéből” arra a legbüszkébb, hogy élete első dámbikáját egyetlen lövéssel terítette le. Legemlékezetesebb vadászélménye Erdélyben történt. Vaddisznóra várva ücsörgött egy háromlábú széken férje, valamint egy székely erdész kíséretében. Már sötétedett, a levegő is egyre hűvösebb lett, amikor hirtelen neszt hallottak egy közeli bokor felől. Valami nagyobb állat okozhat csak ilyen zajt – gondolta, amikor alig húsz méterre megláttak egy medvebocsot. Ahol bocs van, ott anyamedvének is lennie kell, azzal pedig jobb nem összefutni. Ezért aztán, finoman szólva, megfelelő gyorsasággal hagyták hátra az erdő sűrűjét. |
|
|
|
