Júliustól eggyel több „üdvözlő üzenetet” kap minden uniós állampolgár, amikor belép egy másik tagországba. A szokásos – sokak által egyébként puszta zaklatásnak tekintett – sms mellé egy olyan is érkezni fog, amely felajánlja, hogy az ügyfél a roamingolás közben az úgynevezett eurotarifát használja. Ha az utazó nem tesz semmit, akkor „ráutaló magatartással” elfogadja az ajánlatot, ami egyébként a legtöbb esetben ajánlatos is, hiszen olcsóbb telefonálást tesz lehetővé, mint a legtöbb Magyarországon kínált tarifa.
ALKUK. Az EU szemét már évek óta szúrta, hogy polgárainak döntő többsége nagyon magasnak tartotta a roamingolás díjait, a mobilcégek nem tudták elhitetni velük, hogy a külföldi telefonálás tarifái nem minősülnek „szabad rablásnak”. A brüsszeli uniós honatyák így most a megmentő hálás szerepébe léptek, miután elszánták magukat arra, hogy az unió történetében először alkalmazzanak központilag meghatározott maximális árat egy szolgáltatás esetében. Nem hatósági árról van tehát szó, hanem úgynevezett ársapkáról, amely a külföldről kezdeményezett hívások percdíját legföljebb nettó 49 eurócentben (122 forint), a fogadott hívásokét pedig 24 centben (60 forint) határozza meg. Erre rakódik az áfa, amely az egyes országok esetében változó, de a nettó értéktől legfeljebb lefelé lehet eltérni. A szabályozás három évre szól, és további csökkentést helyez kilátásba.
Az eurotarifa használata
1. Csak akkor lép életbe, ha egy uniós ország cégének előfizetője egy másik uniós ország hálózatát használja, és elfogadta az erre vonatkozó, sms-ben érkezett ajánlatot. Például egy Ausztriában roamingoló magyar előfizető eurotarifát fizethet.
2. Ha egy uniós ügyfél az EU-n kívül roamingol, akkor marad a régi tarifarendszer. Például a Horvátországban nyaraló magyarok nem telefonálhatnak haza eurotarifával.
3. Ha egy EU-n kívüli ügyfél uniós országban roamingol, akkor is a régi tarifarendszer marad. Például egy Magyarországon telefonáló szerb előfizető nem kap eurotarifát, hiába lépett be az unió területére.
4. Ha az ügyfél korábban egy speciális promóciós roaming ajánlatra fizetett elő (tehát nem azt a tarifát fizette eddig sem, amelyet a többiek, akikre a mindenkor érvényes normál roaming díj vonatkozik), akkor továbbra is ennél a tarfánál marad, de ha kéri, válthat az eurotarifára is.
A mobilcégek azzal érveltek, hogy a szektorban dúló kiélezett verseny szabályozás nélkül is kialakítja az optimálisan alacsony tarifákat. Az unió szakértői azonban nem osztották ezt a nézetet, mert álláspontjuk szerint az olcsóbb roaming díj általában nem készteti szolgáltatóváltásra az előfizetőket, hiszen azok jellemzően nem telefonálnak annyit külföldön, hogy ez legyen a fő szempontjuk, tehát úgyis kifizetik a barangolás számláját. Az ársapka bevezetésének most az a legfőbb kérdése, hogy e miatt versenyhátrányba kerülnek-e az uniós mobilcégek, az EU-n kívüli riválisaikkal szemben. A roaming bevételek túlzott hatósági megcsapolása ugyanis alaposan leronthatja az uniós cégek jövedelmezőségét, a piaci verseny pedig globális. „Arra számítunk, hogy az olcsóbb tarifa több turistát és utazó üzletembert összességében sokkal több beszélgetésre fog sarkallni, és a cégek a megnövekedett forgalomból visszaszerzik a kieső bevételt” – tolmácsolta Brüsszel álláspontját Herczog Edit.
KÉTELYEK. A T-Mobile egyelőre nem kívánt nyilatkozni az ügyben, a Pannon pedig csak annyit közölt, hogy a szabályozást természetesen be fogják tartani. A Vodafone azzal érvel, hogy csoportszinten egy év alatt már 40 százalékkal csökkentette a díjait. Szakemberek szerint a kieső bevételek kompenzálása mégsem ilyen egyszerű kérdés, hiszen ha ez a pofonegyszerű lépés kedvező lenne a társaságoknak, akkor már mindegyikük megtette volna magától. Az EU mindenesetre el akarja kerülni, hogy a belföldi percdíjak emelésével kompenzálják a kérdéses összeget. Ugyanakkor erősen kérdéses, hogy a hatóságok megfelelően monitorozni tudják majd a rendkívül összetett mobilos tarifarendszereket, és azok változásaiból (amelyek nem feltétlenül tarifaemelést jelentenek) ki tudják majd egyértelműen szűrni a roaming bevételek „visszavételére” irányuló törekvéseket.
Barangoló pénzek
Eddig a roaming tarifákat mindig a felek közötti kereskedelmi tárgyalások határozták meg, az egyes szolgáltatók külön-külön szerződtek egymással. Így fordulhatott elő, hogy még Európán belül is nagy különbségek voltak a tarifák között. Amikor egy előfizető roamingol, a hívás adatait a szolgáltatók rögzítik, és továbbadják az úgynevezett elszámoló központoknak. Ezek a cégek bizonyos időközönként összesítik az adatokat, és a mobilcégek ez alapján egyenlítik ki egymás között a számlát. Előfordulhat például, hogy egy svéd cég előfizetőjének több roaming díjat kell fizetnie egy spanyol hálózat használatáért, mint fordított felállásban, így az elszámolásnál északról délre vándorol a pénz akkor is, ha ugyanannyi spanyol ugyanannyi percet roamingol Svédországban, mint fordítva. Természetesen a mediterrán térségben a turisták magasabb számának köszönhetően sokkal többen roamingolnak, mint Európa más térségeiben, a pénz tehát jellemzően eleve északról délre áramlik. A most bevezetett egységes díjszabás ezt mérsékelni fogja, azaz a spanyol, görög, olasz, portugál és francia mobilcégeket a lépés sokkal kedvezőtlenebbül érinti, mint a többieket.
