Épített vízemelőt a schönbrunni kastély parkjába és kútszerkezetet a pozsonyi vár vízellátására. Mária Terézia számára mozgatható ágyat, Marie-Therese Paradis vak zongoraművésznő használatára írógépet konstruált. Tizenkét éves privilégiumot kapott az általa feltalált gőz- és tűzgépekre. Hetvenévnyi élete során egyaránt módja volt bemutatkozni a magyar-erdélyi udvari kamara királyi tanácstagjaként, a Bánát telepítési kormánybiztosaként, valamint a császári és királyi Művészeti Akadémia tagjaként. Az emberi beszéd mechanizmusa című főművét, amelyben beszélőgépe felépítéséről is beszámolt, Bécsben adták ki.
Mindezt, valljuk be, kevesen tudtuk róla eddig. Kempelen Farkas neve ugyanis mindenekelőtt a titokzatos sakkautomatával forrt össze. A „Sakkozó Törökkel”, aki/amely első partiját 1769-ben játszotta, s amellyel – a nem kevésbé izgalmas beszélőgépet is felvonultatva – Kempelen 1783-ban szabályszerű európai turnéra indult, bemutatókat tartva többek között Párizsban, Londonban és Lipcsében.
A sakkozógép máig legtökéletesebb rekonstrukciója a varázsdobozok építőjeként világhírűvé vált John Gaughan nevéhez fűződik, aki 18 évet szánt az életéből erre a munkára. Gépezete működés közben is látható a Műcsarnok – Mélyi József kurátor által jegyzett – grandiózus kiállításán, amelynek kapcsán végre elmondhatjuk: Kempelen Farkas hazaért. És ismét ugyanúgy hat, ugyanúgy inspirál, mint a maga korában, illetve a rákövetkező évszázadokban. Ezúttal leginkább kortárs művészeket késztetve reflexióra.
A játszma tehát ma is tart. A helyszín ezúttal Budapest. Kempelen sötéttel, kétszázhetvenhárom évvel a születése után, s kétszázhárom esztendővel túlélve a halált, egy merész kombináció után betör a védvonalak mögé: Királynő F1, sakk. És matt. Egy visszavágót…?
Kempelen – Ember a gépben. Médiaművészeti és történeti kiállítás › Budapest, Műcsarnok › Nyitva: május 28-ig
