– Sokak szerint az internet, karöltve a mobil kommunikációval, alapjaiban formálja át a világgazdaságot, hiszen nemcsak a hatékonyságot, de az árversenyt és a cégek közti versengést is erősíti. Ön is így látja?
– Az internet számomra nem a világgazdaságról, hanem inkább az egyszerű felhasználókról szól, akik saját weboldalt készítenek, és blogot írnak. Őket persze segíti a Google vagy más cég, amikor könnyen kereshetővé teszi ezeket a bejegyzéseket. A fő problémát abban látom, hogy az internetelérést biztosító vállalatok és a mobilcégek érdekei nem esnek egybe a felhasználókéval. E vállalatok saját megoldásaik terjesztésében, nem pedig mások segítésében érdekeltek. Éppen ezért ezeket a szabályozás eszközeivel kell éles versenyre késztetni, s a fogyasztók érdekeit mindenekfelett védeni, hogy az internet mind több ember számára elérhető legyen.
– Azért nem árt vigyázni a szabályozással, Kínában például a Google-nak is elég fejtörést okoz, hogy ott a regulák a leplezetlen cenzúrával egyenértékűek.
Ilyen gyorsan változó környezetben az képes hosszabb távon életben maradni, aki jobban alkalmazkodik. Alkalmazkodj, vagy kihalsz! Fotó: Lakos Gábor
– Valóban, a Google vezetésében évek óta viták folynak arról, hogy ilyen feltételek mellett jelen legyünk-e Kínában. A vezetők többsége azonban úgy véli, még mindig jobb, ha korlátozottan vagyunk ott, mintha egyáltalán nem volnánk elérhetők a kínaiak számára. Egy hónapja Pekingben voltam, és azt tapasztaltam, hogy az emberek szóban igen kritikusak a kormánnyal szemben, igaz, írásban vagy blogokon ennek nem lehet nyomát látni.
– Máshol viszont a blogok vagy a kamerás mobiltelefonok és videómegosztó oldalak széles körű elterjedése már a média egészét is átformálja. Beszélhetünk-e a hagyományos megoldások alkonyáról?
– A legfontosabb, amit e téren látok, hogy az emberek médiafogyasztóból a tartalom előállítójává válnak. Ráadásul úgy tehetik ezt, ahogyan az az újságok, a rádió vagy a televízió uralta korban egyszerűen elképzelhetetlen volt. Ez a fejlemény a médiumoknak csodálatos, hiszen olyan dolgokról is hírt adhatnak, ahová a tudósítójuk nem érhet oda időben. A szerkesztők szerepe mégis igen fontos marad, hiszen egy ismert lap vagy weboldal szerkesztőjének muszáj leellenőriznie a tények valóságtartalmát, még akár a bulvársajtóban is. Fogyasztóként mégis minden korábbinál több hír ér el hozzánk, sokszor szerkesztetlen blogok, videók formájában. Ekkor nem marad más, mint a kritikus gondolkodás, amit meg kell tanítanunk a gyermekeinknek is: kezeld egészséges szkepticizmussal mindazt, amit látsz és hallasz, legyen az akár az internet, egy újság vagy a televízió, mi több, akár valamelyik szomszédod, rokonod beszámolója.
– A kritikus egyénnek talán a közösségi gondolkodás fejlődése is segíthet a szűrésben. Ön szerint milyen jövő vár a közösségi weboldalakra, amelyeket az internet fejlődése, vagyis a Web 2.0 fogalomkörében szokás manapság emlegetni?
– E téren sok izgalmas dolog vár ránk. Első körben barátokkal vagy velünk azonos érdeklődési körű ismerősökkel alkothatunk közösséget. Ám minden közösség születésével egy időben üzleti lehetőségek is születnek, a hirdetők és a kereskedők szinte azonnal rámozdulnak, ahogyan történt ez az idegenforgalmi cégek esetén. Ugyanakkor megnyugvással tölt el, hogy ezek az oldalak megszűrik, kikhez juthat el a rólunk vagy gyermekeinkről szóló információ. Én is aggódtam tizenéves gyerekeim miatt, akik éppen mérgesek a világra. Ha felkerül róluk a Facebook vagy a MySpace oldalra, hogy milyen „bolondságokat” csinálnak éppen, akkor ezek a személyes információk egy állásinterjún tíz év múlva is hátrányt okozhatnak számukra, hiszen a Google gépei tárolják ezeket az adatokat is. De azután megnyugodtam, mert rá kellett jönnöm, hogy gyermekeink sokkal okosabbak, mint gondolnánk. Maguk sem teszik közhírré érzékeny adataikat, így azok a keresőgépeken sem jelennek meg.
– Nem gondolja egyébként, hogy a Web 2.0 egy újabb internetlufi kialakulásához vezet?
– Szerintem a Web 2.0 inkább egy marketingszempontok szerint kreált fogalom, sokan sokféleképp értelmezik, én sem vagyok bizonyos abban, hogy tudom, pontosan mit is takar. Én azt emelném ki, hogy olyan technológiai megoldások kezdenek egyre jobban elterjedni, amelyek lehetővé teszik a vállalati informatikai rendszerek közti kommunikációt. Ez például azt jelenti, hogy az egyik cég által kiállított elektronikus számlát a másik társaság rendszere képes befogadni. Vagy egy készletnyilvántartó rendszer automatikusan friss alkatrészeket tud rendelni a beszállítóktól. Ez ma már szinte nyilvánvalónak tűnik, de húsz évvel ezelőtt, az informatika elterjedésekor minden iparág – például a szállítmányozó cégek, az autóipar vagy az élelmiszer-kereskedelem résztvevői – saját standardokkal dolgoztak, amelyek nem kommunikáltak egymással. Számomra a Web 2.0 a vállalati oldalon a megoldások átjárhatóságát, a kommunikáció megteremtését jelenti, ami látványosan javítja a versenyképességet. Különösen, ha arra gondolunk, hogy laptoppal vagy kéziszámítógéppel távolról is elérhetővé válnak ezek a rendszerek. Az áttörést az üzleti folyamatok automatizálásában egyébként a 2000. év hozta. Ma már megmosolyogjuk a „dátumpánikot”, pedig az akkor vásárolt gépek és programok terjesztették el széles körben a nagy teljesítményű vállalati rendszereket.
– Ön szerint alapjaiban értékel át mindent az internet, vagy csupán egy új eszközt ad a fejlődéshez, miközben a gazdaság mozgatórugója, az alapok nem változnak?
– Iparáganként változik e hatás erőssége, de a lényeg, hogy a versenyt a legtöbb területen elképesztő módon felerősíti a világháló. Ugyanakkor kiegyenlítettebbé is teszi a cégek közti harcot, mert a fogyasztók egyformán könnyen elérhetők az internet segítségével. Ez persze nekünk, vásárlóknak is jó, hiszen hatalmas választékkal találjuk szemben magunkat, s a háló nyújtotta kényelem sem mindennapi. Például a pénzügyi szolgáltatásokat a nap 24 órájában igénybe vehetjük. Igaz, ennek is megvan a negatív oldala: a személyazonosságot ellophatják, megkárosítva ezzel a bankot vagy minket, ami végső soron megdrágítja a hiteleket. Ezért hosszabb távon muszáj hatékony védekező megoldást találni a visszaélésekre. Ilyen lehet egy mobiltelefonba épített szerkezet, amely véletlenszerű kódot generál, és egyfajta digitális aláírásként mindenki magával hordja. A lényeg: bizalmat kell ébreszteni a felhasználókban, hogy jobban elterjedjenek ezek a szolgáltatások.
– De van, aki nem szívesen adja meg adatait, félve attól, hogy azt a bűnözők vagy épp a bűnüldözők egy nap ellene fordítják.
– Bonyolult probléma a magánszféra védelmének kérdése, sokan ezt összekeverik az anonimitással. Én aligha kötnék üzletet szentesítő szerződést olyasvalakivel, aki nem adja meg nekem az adatait, és ugyanez igaz az egyszerű vásárlásra és más pénzügyi tranzakciókra is. Aki igazán el akar bújni az internetes címazonosítás elől, az számtalan megoldással képes álcázni magát, de a társadalmi együttélés szabálya, hogy az említett esetekben azonosítsuk magukat. A hitelkártyaszámok ma kódoltan utaznak a hálón, e tekintetben biztonságos a rendszer.
– De biztonságban van-e a Google? A cég 10,6 milliárd dolláros bevételének 98 százaléka ma is a kereséshez kapcsolt szponzorált találatokból, azaz a hirdetési piacról származik. Ki tudnak törni az egytermékes cég szerepéből?
– A Google által képviselt üzleti modellben valóban az a legfontosabb, hogy az egy-egy témában kereső fogyasztó számára releváns fizetett hirdetést jelenítsünk meg. Hatalmas hirdetési adatbázisunkat azonban a nyomtatott sajtóban, a rádióban vagy éppen a televízióban is hasznosítani szeretnénk. Ennek kapcsán azt is kutatjuk, hogy a médiafogyasztási szokásokat miként változatja meg az internet és más technológiák. A digitális tévé segítségével egyszerűen átugorhatók a reklámok, így a hirdetéseket értékesítő cégeknek is új megoldásokon kell dolgozniuk. Az online reklámok hatalmas előnye, hogy a hirdető számára minden eddiginél jobb visszajelzéseket ad, hányan nézték meg a hirdetést, és hányan váltak vásárlókká, vagy legalább érdeklődőkké. A Google-nál és más hasonló cégeknél egy-egy keresőszóra adott hirdetés esetén fizetni is csak a kattintások vagy a regisztráló, illetve vásárló ügyfelek után kell. Hasonló mérhetőséget vagy legalább választási lehetőséget kellene biztosítani az elektronikus média esetén; jelenleg is dolgozunk ezen.
– S közben piacvezető keresőcégként nem tartanak a konkurenciától, például a Microsofttól?
– Rendkívül éles verseny van a keresési piacon, különösen az azokhoz kapcsolódó hirdetések terén: ez nem régi üzlet, alig nyolc éve létezik ez a modell. A konkurencia csupán egyetlen kattintásra van. Mind az üzleti modellek, mind a technológia hatalmas átalakuláson megy keresztül. Ilyen képlékeny, gyorsan változó környezetben az képes hosszabb távon életben maradni és sikeresnek bizonyulni, aki jobban alkalmazkodik. Csak Darwint tudom ismételni: alkalmazkodj, vagy kihalsz!
Vint evangéliuma
KONZERVATÍV IMÁZS. Chief Internet Evangelist – ez áll a Google alelnökének névjegyén, ám szerzetesi csuha helyett a szakavatott gourmet hírében álló Vinton Gray Cerf háromrészes öltönyben hirdeti az igét. Amúgy cseppet sem tűnik elveszettnek az ebben az iparágban különösen konzervatívnak számító szerelésben, ami részben annak köszönhető, hogy középiskolás korától ezt a vonalat követte. Aktatáskával persze, ahogy egy igazi stréberhez illik, bár a születése óta hallássérült Vint matematikai képességeivel és számítástechnikai érdeklődésével is kiemelkedett társai közül.
FORRADALMI SZABVÁNY. Az ambiciózus diák a matematika szakot választotta a kaliforniai Stanford Universityn, majd friss diplomásként az IBM-hez szerződött, ám két év után kevesellte tudását, ezért a University of Californián számítástechnikából előbb egyetemi oklevelet, majd doktori fokozatot szerzett. Közben bekapcsolódott a védelmi minisztérium Advanced Research Project Agency Network (ARPANET) projektjébe. Ennek közvetlen előzménye a szovjet Szputnyik-1 1957-es sikeres repülése volt, amelyre a Pentagon az Egyesült Államok védelmi információs hálózatának kiépítéséről szóló megbízással reagált. Az ARPANET újdonsága abban rejlett, hogy csomagkapcsolt hálózatként működött, azaz az információk áramoltatásában nem okozott volna fennakadást, ha – például bombatalálat esetén – egy-egy elem kiesett volna a rendszerből. A hálózatot alkotó számítógépek és operációs rendszerek sokszínűségéből eredő kommunikációs nehézségeken éppen Cerfnek sikerült úrrá lennie egyik kollégájával, Bob Kahnnal karöltve: a Transmission Control Protocollal (TCP) minden gép által „beszélt” nyelvet, szabványformátumot alkottak. A szakmában a TCP okán tisztelik Cerfet az internet egyik szülőatyjaként, hiszen ez a találmány alapozta meg a hálózatok hálózatának alig egy évtizeddel később kezdődő térhódítását.
AZ ELSŐ ÜZLETI E-MAIL. Az internet születéséről szólva Cerf úgy véli: állami szerepvállalás nélkül a kísérlet valószínűleg nem jöhetett volna létre, ám a kísérlet a magántőke révén vált kézzelfogható valóssággá. A 64 éves matematikus-informatikus, aki számos elismerése mellett három éve a számítástechnika Nobel-díját, a Turing-díjat is bezsebelte, az internetet megalapozó protokoll mellett is letett még egy s mást az asztalra: kutatásai „melléktermékeként” összehozta például a világ első üzleti e-mail-szolgáltatását, az MCI Mailt.
REKLÁMARC. Kisebb megszakításoktól eltekintve – amikor újfent Kahnnal szövetkezve digitális könyvtárak létrehozásával és tudásrobotok (knowbots) fejlesztésével foglalkozott – hűséges maradt az MCI telekommunikációs óriáshoz, egészen 2005-ig. Akkor reklámarcnak és „apostolnak” szegődött el a Google-hoz, bár Máté evangélistától eltérően Cerf „igéje” főként az internet alapú alkalmazásokról, a világháló jövőjéről szól.
A TÉVEDÉS. A számítástechnika fejlődésére vonatkozó kérdésről eszébe jut „kedvenc tévedése”. „Mai fejjel már sajnálom, hogy a TCP kialakításakor az IP-azonosítók a 32 bites IPv4 szabványt követik. Ez ugyanis 4,3 milliárdban korlátozza a hálózatba köthető gépek számát, de 1977-ben még azt hittem, ez elég lesz az internetnek nevezett kísérlethez. Nem hittem volna, hogy nem állunk meg ennél a pontnál. A most fejlesztett IPv6 már 1038-nál húzza meg a határt. Ez talán kitart addig, amíg élek” – mondja Cerf nevetve. Egyik vesszőparipája az internet semlegessége, például a bolgár elnök IT-tanácsadó testületében is közreműködik.
