Egyetlen fillérrel a zsebében kezdte, és ügyességgel kapaszkodott a csúcsra az ezredforduló piacvezető hazai autóalkatrész-kereskedelmi társaságának alapítója. „Mást csinálok ugyan, mint korábban, de hivatást nem váltottam, mert nincs igazi szakmám” – tárja szét a kezét Láng Róbert, a milliárdos „self-made man” vállalkozó. Huszonéves „késő kamaszként” a kedvtelésének, a síelésnek akart élni, de ehhez a munkahelyén, a szociológiai kutatásokat végző vállalatnál kapott „éhbérnél” vagy az alkalmi síoktatásnál biztosabb kenyér után kellett néznie. Ám az a kölcsönből vett, leharcolt Zsiguli, amellyel a nyolcvanas évek elején taxisként próbált szerencsét, állandóan elromlott. 
HIÁNYRA ÉPÍTVE. Mivel nem csak ő járt így, a keresletet látva műhelyt alapított Nagykovácsiban nálánál avatottabb autószerelőkkel. Beindult a szerviz, de akadozott a munka, mert a szocializmus utolsó évtizedében hiánycikk – üzleti értelemben tehát nagy lehetőség – volt az autóalkatrész. „Csak” meg kellett csinálni a céget, a Láng Autóalkatrészt Kft.-t, amely a gyorsaságával – a legfeljebb 48 órás szállítási határidővel – az ezredfordulóra piaci elsőségre tett szert.
Időközben azonban megérkeztek a magyar piacra is az autóalkatrész-kereskedelmi világcégek. Jól ketyegett ugyan a Láng Autóalkatrész, de csak a vak nem látta, hogy az előrelépéshez nagy nemzetközi partnerre van szükség. Az ezredfordulóra egy ilyen társaság vásárolta meg a kft. 51 százalékát, de a céget a szerződés értelmében továbbra is Láng Róbert irányította. Hamar kiderült azonban, hogy a magyar piacot és az itteni kereskedelmi fortélyokat jobban ismerő alapító és a hozott sablonokat alkalmazó külföldi társtulajdonos elképzelése szögesen eltér az üzletről. Láng Róbert például büszke volt rá, hogy hosszú tárgyalássorozat végén – másfél milliárd forintos üzletet megszerezve – a cég a Mol-kutak shop-jainak beszállítójává válhatott. A külföldi befektető azonban nem értékelte az efféle nagy árbevétellel, de kis haszonkulccsal kecsegtető projektet.
Láng Róbert
• A gimnázium után számítógépes operátor, gyógypedagógiai nevelő tanár lett, majd a Magyar Rádió és Televízió Tömegkommunikációs Kutatóközpontjában szociológiai felmérésekben dolgozott. 1984-ben, 29 évesen taxis-vállalkozóként és síoktatóként dolgozott, s ekkor hozott létre egy autójavító műhelyt.
• 1989-ben megalakította a Láng Autóalkatrész Kft.-t; tíz évre rá a Rhiag multinacionális vállalat megvásárolta a Láng Kft. 51 százalékát, de ő maradt az ügyvezető igazgató, és tagja lett a Rhiag-csoport igazgató tanácsának.
• 2003-ban a cégben még megmaradt tulajdonrészét is eladta a Rhiagnak, s két éve megalapította az Adriatic Challenge Kft.-t, amelyben többségi tulajdonos.
TENGERI MEDVE. Magának sem vallotta be, de meg akarta mutatni, hogy a bérvitorlás cégekkel zsúfolt Adrián is lehet sikeres vállalkozást vinni. Egy szűk, de ígéretes piaci rést megszimatolva – a Földet megkerülő Gaál Józseffel együtt – létrehozta az Adriatic Challenge Kft.-t. Az új cég a vitorlás berkekben népszerű, úgynevezett Challenge túraversenyekre szakosodott. Újdonsága, hogy minden kényelemmel felszerelt, de hajszálra egyforma versenyhajókból állít ki flottát a fanatikusoknak. Egy jó nevű német társasággal speciális hajót terveztetett, amelyből 20 darabos flottát rendelt egy szintén neves cégtől. Ám a vállalkozás az első évben csaknem szó szerint elsüllyedt az Adrián. Kitörött az egyik hajó tőkesúlya, a balesetben egy ember meghalt, a hajók egy éve tétlenül a kikötőben vesztegelnek. Az üzleti kudarc azonban nem vette el, inkább kihívásként meghozta a kedvét a bizonyításra. Meggyőződése, hogy az idén ismét sikerül a „nívó fölé” emelkednie, ha megint képes lesz a hibából erényt, tőkét kovácsolni.
A hajótervezővel és -építővel egy éve húzódó jogvita a szezonkezdésre végre lezárulni látszik, mert a független hatósági szakértő februári jelentése után heteken belül várható a bírósági ítélet. Láng biztos a per neki kedvező kimenetelében, és már a vállalkozás továbbfejlesztését tervezi. A 20 darabos flotta mellé két – a hajózás Forma-1-ének számító Amerika Kupán már bizonyított – versenyvitorlást vásárol a „még többre” vágyó ügyfeleknek, s a szolgáltatást is továbbfejleszti egészen a full service-ig, a versenyek megrendezéséig. Meggyőződése, hogy pénz és oxfordi college-okban szerzett szellemi muníció nélkül, „érzésre” is lehet sikeresen vállalkozni, még akkor is, ha néha őt is elhagyja a szerencse.
