Csőhöz kötve

Lehet, hogy öngólt lőtt a Gazprom, amikor elzárta az Ukrajnába vezető csapokat. A lépéssel ugyanis nem csupán azt bizonyította, hogy az egykori szovjet utódállam a kezében van – már ami a földgázellátást illeti -, hanem sikerült Európában is megerősítenie azt a régóta meglévő, de mindeddig alaptalannak tűnő félelmet, hogy az Oroszországból érkező földgázimport korántsem olyan megbízható, mint azt Brüsszelben sokáig hinni szerették volna. Ráadásul az is világossá vált, hogy Moszkva nem szeretné túlságosan magára haragítani az európai partnereket: az ukrán-magyar országhatáron, Beregdarócnál, már január 2-án este helyreállt a nyomás az import földgázvezetékben, vagyis a Gazprom ígéretéhez híven pótolta az év első negyvennyolc órájában, átmenetileg kieső mennyiséget.

Gazprom elosztóközpont. Megszakadt a kapcsolat.

A gyors lefolyású konfliktus világossá tette az európai – és a magyar – energiapolitika néhány gyenge pontját a döntéshozók számára. Miközben az Európai Unió saját földgáztermelésének gerincét adó északi-tengeri mezők készletei csökkennek, a közösség országainak földgázigénye folyamatosan nő, ami értelemszerűen az importfüggőség fokozódásával jár együtt. A közösség tagországaiban felhasznált gáz 61 százaléka jelenleg Nyugat- és Észak-Európából (jelentős részben Norvégiából), 25 százaléka Oroszországból, 11 százaléka Algériából, 4 százaléka pedig más forrásból származik. „Rendkívül jelentős az Európai Unió kiszolgáltatottsága az orosz földgázimportnak. Tartósan a tizenötök, azaz az unió régi tagországai sem tudják nélkülözni a Gazpromtól érkező mennyiséget” – mondja Molnár László, az Energiaközpont Kht. ügyvezető igazgatója.

A magyar fogyasztók ellátásában a kétnapos korlátozás idején nem volt fennakadás. Január 2-án a Mol Rt. számára mintegy 79 millió köbméternyi kapacitás állt azonnal hozzáférhetően a rendelkezésére, ezzel szemben a fogyasztás 61-62 millió köbméter volt, köszönhetően az igen enyhe időjárásnak. Az olajtársaság szakemberei szerint a levegőhőmérséklet egy-egy fokos csökkenése napi 2-2 millió köbméterrel növeli az ország földgázigényét.

MEGÚSZTUK. A lakossági fogyasztás korlátozására azonban egy elhúzódó konfliktus esetén sem kellett volna számítani: a magyarországi földalatti tárolókban lévő 2,5 milliárd köbméternyi tartalék az ellátást az első negyedévben biztosította volna. Az azonban nem kizárt, hogy a gáztörvényben meghatározott ötfokozatú korlátozási intézkedési terv adta lehetőségekkel a nagyfogyasztók egyes csoportjainál élni kellett volna. Erre szerencsére nem volt szükség, a Mol mindössze azt a harmincegynéhány, úgynevezett megszakítható fogyasztót kérte meg, hogy álljanak át gázról olajra, amelyek ezt egy bizonyos árkedvezmény fejében a szolgáltatási szerződésben előre vállalták. Ezzel a kapacitásgazdálkodási lehetőséggel normál körülmények között is szokott élni minden télen a magyar olajtársaság.

Az oroszországi szállítások leállításának vagy esetleges korlátozásának veszélye régóta foglalkoztatta az unió országait, így Magyarországot is. A döntéshozók azonban azzal nyugtatgatták magukat és választóikat, hogy az eladó – jelen esetben Moszkva, illetve a Gazprom – abban érdekelt, hogy eladjon, hiszen az orosz költségvetés egyik legfontosabb bevételi forrása az energiahordozók exportjából származó adóbevétel. Most viszont az év eleji negyvennyolc órás korlátozás világossá tette: adott esetben lehetnek más szempontok is. Elemzők szerint ugyanis a vita gyökerei a tavalyi ukrán elnökválasztásig vezethetők vissza, amelyen Moszkva favoritja vereséget szenvedett, s a Kreml most az energiafegyvert bevetve „áll bosszút” Kijeven. Az európai partnerek – köztük Magyarország – tehát csupán szenvedő alanyai egy kétoldalú politikai viszálynak.

A kétnapos korlátozás arra is rávilágított, hogy az összes uniós tagország közül alighanem Magyarország van a legkiszolgáltatottabb helyzetben. Ismert, hogy a lakosság 95 százaléka használja közvetlenül vagy közvetett formában fűtésre a földgázt, amelynek a villamosenergia-termelésben is meghatározó a részesedése. Mindeközben összességében 85 százalékosra tehető az ország importgáz-függősége. Ez a behozatal szinte kizárólag Oroszországból érkezik. Az évente felhasznált mintegy 14 milliárd köbméternyi földgáznak ma már alig egyötöde származik hazai forrásból, és ezek a mezők folyamatosan merülnek ki, vagyis részesedésük gyorsuló ütemben csökken. Ráadásul a magyar rendszer mindössze két ponton csatlakozik a nemzetközi rendszerekhez, az ukrán határon Beregdarócnál, és az osztrák határon Baumgartennél. Mi több, mindkettő az Oroszországból Ukrajnán át Nyugat-Európáig húzódó vezetékekről ágazik le. Igaz ugyan, hogy a nyugati irányból érkező, úgynevezett HAG vezetéken akár norvég földgázt is vásárolhatnánk, ez azonban egy elhúzódó ellátási vészhelyzetben aligha jelentene megoldást, mivel minden bizonnyal olyan versenyfutás kezdődne a szabad forrásokért, amelyben Magyarország alulmaradna. Norvégia egyébként a mostani korlátozás idején is jelezte, hogy nem tudja bővíteni a termelését, tengeri földgázkútjai ugyanis teljes kapacitással működnek. Ráadásul a norvég földgázimport mintegy 40 százalékos áremelkedést tenne szükségessé – miként azt Hernádi Zsolt, a Mol Rt. elnök-vezérigazgatója jelezte egy interjúban.

IRREÁLIS ÁR. Mindazonáltal bizonyos energiapolitikai lépések mérsékelhetnék az egyirányú kiszolgáltatottságot. A legfontosabb az lenne, hogy az ország csökkentse a földgáz súlyát az energiafelhasználásában. Mi több, ez nem csupán Magyarországra igaz, az egész unióra nézve érvényes, hogy veszélyes mértékűvé vált a földgáz részesedése az energiamérlegben. „Elsősorban a földgáz reális árazására volna szükség. Magyarországon igen magas földgáz-felhasználási arány alakult ki, mert elképesztően olcsó a földgáz. A fogyasztók folyamatosan azt a jelzést kapták az árszabályozáson keresztül, hogy ez egy olcsó energiaforrás” – mondja Varró László, a Mol Rt. vezető közgazdásza. Ebben az évben az állam 85 milliárd forintot fordít árkiegészítésre. Ilyen körülmények között a földgáz nem igazán értékes a felhasználók számára, vagyis a hatékony felhasználásban kevésbé érdekeltek a fogyasztók, mint ha piaci áron kellene megvásárolniuk a gázt.

A mostani krízis világosan megmutatta, hogy az ország energiaellátása szempontjából a jelen helyzetben kulcsfontosságú a nem földgáz bázisú villamosenergia-termelő kapacitások – mint például a paksi atomerőmű – fenntartása. Egy csapásra komolytalannak tűnnek azok a környezetvédelmi köntösbe öltöztetett javaslatok, amelyek szerint Paksot földgázüzemű erőművekkel kellene lecserélni.

A kiszolgáltatottságot mérsékelheti az alternatív források és importcsatornák mielőbbi megteremtése is. Az egyik lehetőség Magyarország és az EU számára a Nabucco gázvezeték megépítése lehet. A 4-5 milliárd eurós fejlesztés, amelyhez Brüsszel is hozzájárul, Törökországon és a Balkánon keresztül kötné össze a közép-ázsiai földgázmezőket az európai piaccal. A másik lehetőség a cseppfolyósított földgáz (LNG). A technológiai fejlődés következtében a tankhajókban szállított LNG ma már 3-4 ezer kilométernél nagyobb távolságokon versenyképes alternatívája a csővezetéki szállításnak. Magyarország számára az Adria a legközelebbi tengeri kijárat – információink szerint ezt a lehetőséget is vizsgálják a magyar szakemberek.