Japán búfelejtők
Teljesen természetes Japánban, ha decemberben a postás egy doboznyi gondosan válogatott paradicsommal vagy épp gyönyörűen csomagolt mosóporral csönget. Az oszeibónak hívott téli köszönetnyilvánításkor ugyanis praktikus, mindenki számára használható, ehető és iható ajándékot illik adni. A két általános japán ajándékozási időszak, a nyár végi ocsugen és a téli oszeibo során a szigetország lakói és cégei szinte kötelezettségnek tekintik, hogy ajándékot küldjenek azoknak a családtagoknak, barátoknak vagy épp üzleti partnereknek, akikkel fontos jó kapcsolatot ápolni. Az utóbbi időben ugyan a szigorú szabályokkal rendelkező, protokolláris és kissé személytelen ajándékozás helyét a spontánabb és személyesebb veszi át, ám az Intage piackutató cég egy felmérése alapján 2000-ben az oszeibo alatt a japánok mégis közel 6 milliárd dollárt költöttek. A nagy és patinás áruházak, mint például a Mitsukoshi, a Takashimaya vagy a Matsuzakaya felsőbb emeletei ilyenkor kiállítássá alakulnak át, itt lehet ugyanis kiválasztani a marhahússal, almával, mandarinnal, paradicsommal, rákkal, szójával, rizspálinkával vagy épp mosóporral teli, átlagosan körülbelül 3-5 ezer jenbe (5500-9000 forintba) kerülő dobozokat, amelyeket a japánok ismerőseiknek vagy üzleti partnereiknek küldenek.
A japán vállalatok dolgozói az év végén bónenkáj, azaz „felejtsük el az évet” partikon néznek a pohár fenekére. A Daiichi Pharmaceutical vállalat 2002-es kutatása szerint az átlagos japán dolgozó az év utolsó hónapjában, kollégáival, ügyfeleivel vagy barátaival legalább 3 partin vesz részt, és ezeken 25,5 ezer jent (mintegy 46 ezer forintot) költ el. A bulikat általában a japán tradicionális bárok, az izakaják egyikében rendezik, a szervezésért pedig a csoport legfiatalabb tagja a felelős.
A kissé merev japán társadalom nagy nyomás alatt álló vállalati dolgozói az alkohol segítségével és annak hatása alatt tudják igazán megvalósítani a bónenkáj igazi értelmét, elfelejteni az évben elkövetett hibákat és problémákat. Ugyancsak az alkohol segít letörni a tradicionálisan erős vállalati hierarchiát is. Előfordulhat, hogy a főnök egyenesen arra ösztökéli beosztottjait, hogy legyenek nyugodtan udvariatlanok vele. A kapatos beosztottak ilyenkor arra a hétköznapokban amúgy teljesen elképzelhetetlen dologra is képesek, hogy beolvassanak a főnöknek, és elmondják saját, személyes véleményüket a cég működéséről. Másnap azonban minden az eredeti, megszokott kerékvágásban megy tovább. Az illuminált állapot ugyanis bocsánatos dolog Japánban. Ilyenkor még az is elnézendő, hogy a jólöltözött üzletasszonyok a járdán alszanak, vagy az, hogy a cégek felső vezetői az utcán könnyítnek magukon. 
Újévi kinai haddelhadd
Néhány külföldi munkatárs vagy kulturálisan figyelmesebb kínai karácsonyi üdvözlőkártyáján kívül nemigen lehet érzékelni egy kínai cég irodájában a nyugati/keresztény kultúrkör legnagyobb ünnepének beköszöntét. A távol-keleti kultúra tradicionálisan nem ismeri a karácsonyt, így Kínában sem ünneplik. Kivételt csak az a néhány hely képez – például az 1997-ig brit koronagyarmatként számon tartott Hongkong -, ahol elég erős volt a nyugati befolyás ahhoz, hogy a 25 fokos decemberben Mikulások járják az utcákat és karácsonyfa álljon a kirakatokban.
Az ország többi részén azonban a legnagyobb haddelhadd a kínai újév előtt kezdődik. A holdtöltétől függően január közepe és február közepe között mozgó ünnepnap – ezúttal január 29-én kezdődik az előttünk álló kutya éve – előkészületei már december végén érezhetőek. Az ünnepség szervezése a személyzeti osztály feladata. Az első teendő az iroda feldíszítése a jókívánság-kártyákkal és az elkövetkező év állatövi jegyének szimbólumaival. Ahogy a kis papír- és műanyagdíszek, valamint a partnerektől érkező jókívánság-kártyák bekerülnek az irodába, a munkamorál minimálisra csökken.
A központi ünnepség szigorú koreográfia szerint zajlik. A különböző osztályok kerek asztalokhoz ülnek egy elegáns hotel báltermében. A cég igazgatósága a színpadhoz legközelebb eső asztalnál foglal helyet. Ceremónimesterként a két legjobb kommunikációs készségű munkatárs, egy férfi és egy nő, nyitja meg az ünnepséget, majd átadják az ügyvezető igazgatónak a szót. Az évértékelő beszéd után kezdődik az ünneplés. A különös gonddal feldíszített színpadon a cég dolgozóinak önálló produkciói váltják egymást a különböző vetélkedőkkel. Mivel mindenki meg akarja mutatni, miben a legjobb, a nyugati szemlélő számára talán szokatlan büszkeséggel és komolysággal adják elő a kínai munkatársak az előre begyakorolt dalokat, néptáncokat, hangszeres zeneszámokat, sőt olyan is akad, aki hosszantartó dekázással kívánja kollégáit és nem utolsósorban főnökeit elkápráztatni. Természetesen a vezetőknek is elő kell állni egy produkcióval, így sokszor a meghívott művészekkel együtt lépnek színpadra. Egy, a majom évét köszöntő céges ünnepségen az európaiakból álló felső vezetés például a pekingi opera jelmezeit, maszkjait öltötte magára és egy tradícionális majomtáncot adott elő. A vezetőség performansza után kezdetét veszi a hosszú, tíz-tizenöt fogásos vacsora, a színpadon pedig elkezdődik a karaoke-éneklés.
A vacsora befejeztével, bármennyire is forró a hangulat, nincs tánc vagy egyéb mozgolódás, mindenki a helyén marad, csak a vezetők járják végig az asztalokat egy üveg rizspálinkával vagy borral, hogy személyesen kívánjanak boldog új évet, és sok pénzt – ez a legfontosabb újévi köszöntőmondat – a munkatársaknak. Ilyenkor kerül sor a kínai hagyománynak megfelelő kis piros papírzacskókba tett pénz átadására. 
Meghitt osztrákok
Szebb ajándékot kívánni se lehet, mint amit az osztrák munkavállalók már novemberben megkapnak munkáltatójuktól: a 14. havi fizetést (a bankok alkalmazottai a 16. havit…), illetve nyugdíjat. Ez a juttatás minden fix munkaidős alkalmazottnak jár, függetlenül attól, hogy állami cégnél, közhivatalban, nagy konszernnél, avagy egészen kicsi magáncégnél dolgozik, illetve honnan ment nyugdíjba. A kisebb, családiasabb légkörű cégeknél azonban változatlanul szokás az ajándék: ötletes semmiségekről van szó, amelyeket azután bensőséges ünnepségeken adnak át. Egy bolthálózat tulajdonosa évről évre ugyanabba a hangulatos kisvendéglőbe hívja meg alkalmazottait – tízegynéhány kollégáról van szó, s főként nőkről. Egyik évben csinos úti varrókészlet az ajándék, a másikban filc vendégpapucs, mindig hasznos holmi, az említett két esetben olyasmi, amit a bolthálózat beszállítójával készíttetett el a tulajdonos.
Ami a munkatársak megajándékozását illeti, terjedőben egy új szokás. A cég alkalmazottai nagyon szép, meleghangú levelet kapnak a vezetőségtől, amelyben névre szólóan méltatják egész évi teljesítményüket, köszönetet mondanak, s egyben közlik, hogy az idén az ajándékra szánt pénzt jótékonysági célra fordítják. Az ilyen levél mindig tartalmazza a megajándékozott karitatív szervezet, avagy a kedvezményezett ügy pontos leírását, s mivel az osztrákok alapvetően sokat áldoznak jótékonysági célra, ez a gesztus nem vált ki senkiből csalódottságot. 
Lengyel csomagküldők
A karácsony az egyik legfontosabb ünnep a katolikus Lengyelországban, és ezt a helyi vállalatok is ennek megfelelően kezelik. Az ünnep közeledtét jelzi, amikor megkezdődik a cégek közötti „ajándékcsomag-barter”. Ezekben a „puttonyokban” az adott vállalatra jellemző apró ajándéktárgyak, édesség, esetleg népművészeti csecsebecse, na és az elmaradhatatlan lengyel vodka, illetve – a Mazúri-tavak vidékén található bölényfűről elnevezett, jellegzetes aromájú és különleges színű – Zubrówka rejtőzködik. A lengyel vállalatok rendszerint dolgozóikat sem hagyják üres kézzel hazamenni, sőt a számukra készített ajándékcsomagok sokszor még bőkezűbbek is. „A szokásos reklámanyagok mellett táskát, poharat vagy különféle süteményeket kapnak a dolgozók” – számol be vállalata szokásairól Marta Chrzanowska értékesítési menedzser. „Emellett rendszerint karácsonyi ünnepségen jövünk össze, ahol kiértékeljük az évet, és lehetőség nyílik egy kis szabad beszélgetésre.”
A lengyel vállalati karácsony az elmúlt években sokat változott. Régebben az ostyatörés, a hering és a magyar székelykáposztához hasonló bigosz elmaradhatatlan kellékei voltak a lengyel karácsonynak. Mára a hagyományok jelentősen átalakultak, sok elemet vettek át a nyugati kultúráktól. A céges ünnepséget ma már a lengyelek is szívesen szervezik éttermekben, és a vállalat épületén kívül, ahol a mindennapitól eltérő, egzotikus ételeket és italkülönlegességeket kóstolhatnak a dolgozók. Virágzik emellett a borkultúra, s koccintani a lengyelek is pezsgővel szoktak. A karácsony náluk is a bensőségesség jegyében telik, szimbolikusan ekkor kerül sor az óév lezárására és az új évre való felkészülésre. Tulajdonképpen ezt az elköszönést, illetve a felkészülést fejezi ki az ilyenkor szokásos „összekovácsoló buli”. 
Spórolós németek
Pezsgő, konyak, bor – sorolja az elegáns szeszes italokat Jan Andresen pr-menedzser, a német cégek ajándékozási szokásait ecsetelve. „Az üzleti partnereknek küldött ajándékok nem túl kreatívak, céljuk a figyelemfelkeltés és köszönetnyilvánítás, amihez az említett italok a legmegfelelőbbek.” A korábban kötelességszámba menő karácsonyi ajándékozás mindemellett mára erőteljesen visszaesett Németországban, különösen annak megvesztegetés jellege miatt. Ennek pedig még a gondolatát is igyekszik messzire hessegetni magától nemcsak a német közélet, de a vállalati szféra is. Az államigazgatásban dolgozóknak például – így a politikusoknak is – szigorúan tilos bármilyen ajándékot, akár egy golyóstollat is elfogadni. „Most a karitatív jellegű ajándékozás idejét éljük” – elemzi a helyzetet az MTH tanácsadó cég vezetője, Bernhard Hennig. A karácsonyi üdvözlőlapon a cégek gyakran hozzák az üzletfél tudomására, hogy milyen adományt juttattak el valamely szeretetszolgálatnak vagy civil szervezetnek. Hasonló célt szolgálnak a karácsonyi összejövetelek is, amit nemcsak az ilyenkor szokásos forralt bor és puncs, illetve a süteményekből áradó ánizsillat tesz meghitté, de a rendezvény karitatív jellege is, amikor gyermekek, idősek, vagy rászorulók számára gyűjtenek. „A díszítés lényegesen egyszerűbb, mint Magyarországon, a karácsonyi fények mindig fehérek és kevesebb a csillogás” – teszi hozzá a magyar viszonyokat jól ismerő Hennig. Az asztalról pedig soha nem hiányozhat a libasült, amihez vörös káposztát és burgonyát esznek körítésképpen.
A vállalatok, amelyek a korábbi években a német gazdaság gyengélkedése miatt visszafogták ezt az extrakiadást, az idén ismét hajlandóak alkalmazottaiknak egy kis pluszpénzzel biztosítani a kellemes ünnepeket. A „Weihnachtsgeld” Németországban oly sarkalatos kérdés, hogy a béreket szabályozó tarifaszerződésekben is szerepel, s általában fél-egyhavi fizetésnek felel meg iparágtól függően. Általában a keletnémet telephelyek dolgozói kevesebbet kapnak, mint a nyugatiak. A leépítésekkel és átalakítással küzdő KarstadtQuelle áruházlánc nagy ötlete, hogy ezer eurós, a cég üzleteiben érvényes vásárlási utalvánnyal kedveskedik a személyzetnek, így a pénz legalább a cég forgalmát gyarapítja. 
Román bónuszok
Ünnepi ajándékcsomaggal örvendeztették meg alkalmazottaikat karácsonykor a nagy állami vállalatok a nyolcvanas évek Romániájában. A legnehezebb időszakban (a nélkülözéssel jellemezhető nyolcvanas évek második felében) az egyszínű műanyagzacskóban általában meglapult egy pár narancs, egy kőkemény, fűrészpor ízű csokoládé, no és a hagyományos karácsonyi virgács. Mi több, minden alkalmazott kapott a gyerekei számára is ajándékcsomagot. Évtől és vállalattól függően karácsonyi fizetéspótlék járt az alkalmazottaknak. Semmi karácsonyi buli a vállalat pénzén, hiszen ez nem egyezett a szocialista erkölcsökkel.
Az 1989-es fordulat után csak lassan változtak a szokások ezen a téren, de azért megjelent a 13. fizetés, a karácsonyi/év végi buli, a bónusz majdnem általános lett, és a csomagok tartalma látványosan megváltozott. A karácsonyi pakkok immár piperecikkeket, szeszes italokat, esetleg zoknit, pólót is, no meg mindenféle céges logóval ellátott írószert, kulcstartót, sörnyitót és egyéb ketyerét tartalmaznak. A szabály a mintegy félhavi fizetést kitevő karácsonyi bónusz folyósítása és a 13. havi fizetés, ami a karácsonyi-szilveszteri költekezés utóhatásait hivatott enyhíteni.
A menedzsmentnek Romániában nem szokás különösebben ajándékozni, és a 2000-es kormányváltás óta az újságírókat sem ajándékozza a politikum – rájöttek, hogy nem feltétlenül jó befektetés, mivel az ellenséges érzelmű zsurnaliszták beállítódása ettől nem változik meg. Az év végén a politikusoknak is meg kell elégedniük a hagyományos karácsonyi üdvözlőlapokkal.
